Nagy találkozás

Mint a mellékelt fotón is látszik, a gyerekről nem csak úgy állítja a Nagyija a telefonban, hogy jól érzi magát, hanem az valóban úgy is van. Most hétvégére ment a Kati is „segítségnek”, és bejárták együtt egész Földvárat (a rendőrségnél csak a kocsiig jutottak, akkora ramazuri nem volt, hogy be is vigyék őket), meg persze evett a gyerek, mindent, jobban mint itthon. Röhögtünk is az apjával, merthogy azt mondja a Nagyi elutazás előtt, hogy „majd én megnevelem az a gyereket!”, meg „ilyet nálam aztán nem lehet ám csinálni majd”, és fenyegetően nézett…mi már akkor röhögtünk, hogy ja persze, erre szombaton érkezett egy mms, a címe: Kisült a kenyér, rajta a gyerekem, amint éppen könyékig elmerül egy kenyérkében, amit a Nagyi sütött….

Rögtön fel is hívtuk Tamással őket, és mondtuk ám nagy vigyorogva, hogy „na, itthon meg ILYET nem csinálhat a gyerek… De persze én nem vagyok pipa emiatt, hiszem, hogy a nagyszülők arra valók, hogy kényeztessenek (a saját anyámék se tesznek másként, ha náluk van a gyerek, esküszöm, az apám akkor naponta hoz neki valami játékot), majd én nevelem (ha tudom).

Mi meg itt nagy magányunkban tegnap elmentünk körbenézni, hogy hol és milyen „játszóteret” szerezzünk a kertbe a gyereknek, ma meg „kultúrálódtunk”, de nem gyenge módon ám!

Az úgy volt, hogy még vagy 2 hónapja az egyik adón meghallgattuk a Popper Péter egy előadását a boldogság kereséséről… Nekem már sokszor mondta a Tamás, hogy jók szoktak lenni ezek a Mesterkurzusokon készült felvételek, de eddig valahogy vagy nem jó pillanatban kapott el a dolog, vagy nem voltam hozzá elég éber, de valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy végighallgassam… akkor viszont valahogy nagyon megfogott az az előadás, rögtön neki is estem a netnek, hogy hol lehet visszamenőleg még néhányat fellelni, és akkor láttam, hogy április 26-án megint lesz Mesterkurzus, ráadásul az első előadó akkor a Szendi Gábor lesz… Róla azt kell tudni, hogy múltkorjában, úgy egy évvel ezelőtt Tamás elolvasta egy cikkét (fantasztikusan érdekes a blogja is, még ilyen laikusnak is, mint mi), és oly nagyon egyetértett vele, hogy azóta (kis túlzással) minden publikációját elolvasta, és már némelyikből fejből idéz, így szoktam vele viccelődni, hogy „na vajon, mit mondana erről az Istened?”.

Így aztán nem is volt kérdés, vettünk jegyet erre a mai előadásra… pláne, hogy akkor még, 2 hónappal ezelőtt úgy voltam vele, hogy „26? Ó, a Zsozsi 16ra van kiírva…neviccejjé, addigra ez már nem lehet gond!”… Hát, gond nem is volt, reggel 9kor hívott, hogy semmi sehol, úgyhogy be is ültünk a fél tízkor kezdődő előadásra. A mostani téma az emberek közti játszmázás volt, először ugye Szendi úr tartott egy előadást, nagyon tetszett, rögtön el is könyveltem magamban, hogy lehet hogy először, de biztos nem utoljára vagyunk itt. A szünetben megvettük az új könyvét, és persze Tamás dedikáltatta is (nekem :-) ), amikor is feltűnt, hogy az előadások alatt is dolgozó fotós lekapja őket, és mivel a program kezdetén elmondták, hogy más nem fotózhat (én meg nem tudtam, hogy ez a szünetre is vonatkozik-e, és rendes vagyok), odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy esetleg megkaphatom-e a képeket. A srác nagyon rendes volt, azonnal beleegyezett, felírtam az ímélcímét, és amint írtam Neki, rögtön küldte is a képeket, így aztán profi képeink vannak a „nagy találkozásról”. Köszönjük szépen Matits Istvánnak a fotókat, nagy örömöt szerzett vele!!!

No, és szünet után még 2 fantasztikus előadást végighallgattunk, Dr. Bagdy Emőke és Poppper Péter előadásában (Poppert nem is linkelem, mert mindenki ismeri), mindkettő csudajó volt. (Bagdy Emőkét egyébként eddig abszolút nem ismertem, de olyan előadást tartott, hogy beleszeretem teljesen…háromszor tapsolták vissza, mint egy színházi előadást… nem semmi volt, elhihetitek).

Előadást tartott még Müller Péter is, de azt sajna ki kellett hagynunk, mivel este 7-re meg színházjegyünk volt, és egy kicsit azért haza akartunk előtte menni. A darab a Tavasz ébredése volt, hát, nem volt vidám darab…viszont a fiatal színészek nagyon jók voltak… tán még jobban tetszett volna, ha még otthon megnézem, hogy most kivételesen nem az Operettbe, vagy a Tháliába szól a bérlet, hanem a Nyugati teátrumba…volt egy kis rohanás, hogy odaérjünk, és persze még pisilnem is kellett), de végül is nekem tetszett. Nem kell mindig vidám darabot nézni…

És persze a nap folyamán végig a fenekem alatt volt a mobil, rezgőre állítva, hogy ha a Zsófi hívna… bár már én sem hittem benne, hogy valóban kisbabája lesz….