Tegnap este végül is hazajöttünk Pestre, jött velünk a Klári is, hogy egy hétig besegítsen, meg hogy én akármikor mehessek Kecskemétre szülni (most még nem a sajátomat, hanem a Zsófihoz segítségnek, de erről majd még úgyis lesz szó). Délelőtt nekiállt, hogy az új sziklakertet (a hátsó ugye el lett bontva, és a nagy része anyagból az elülső lett megnagyobbítva, így oda új növények kellettek, meg a régieket kicsit meg kellett nyesni, meg ilyesmi) kicsit ráncba szedje, mi meg a Lucáékkal együtt elmentünk a játszótérre, hogy ha már ilyen jó idő van, had rohangáljanak kicsit együtt a szabad levegőn, meg fel is akartuk köszönteni Lucát, lévén hogy 11-én Ő is betöltötte a második évét. Na, a játszótér az elején tök jó volt, csak aztán ledobtam a láncot, és át kellett menjünk a játszóházba. Történt ugyanis, hogy a gyerek megindult a homokozóba, belemászott, én meg észrevettem pár csikket a homokban, és gyorsan összekapdostam őket, hogy nehogymár ott heverjenek, majd amikor Gabi is odaért Lucával, mutattam is neki a kezemben levő csikkeket tök mérgesen, hogy hát azért, majd kidobtam a (egyébként 2 lépésnyire levő) szemetesbe őket….. Gabi is csóválta a fejét, de hát mit lehet tenni… viszont közben látom ám, hogy Dávid valamit molyolgat a földön, majd fél perc múlva a két kis tenyerében hoz oda nekem vagy (minden túlzás nélkül!!!) 20 csikket, és adja a kezembe, gondolom, mert Ő nem éri fel a szemetest. Lehet, hogy én vagyok mostanában túl érzékeny, de azért a rohadt életbe…. Valahogy olyan rossz volt a látvány is, hogy szegény azt hiszi, hogy ez a játék???!!! Hogy össze kell szedni más bunkó emberek csikkjeit??? A vadiúj eurószabványos játszótér homokozójáűban?????? Aszeittem’ felrobbanok. Úgyhogy azzal a mozdulattal inkább bevonultunk a játszóházba, és megfogadtam, hogy én oda egy darabig nem megyek.
A játszóházban viszont nagyon jól elvoltunk, volt labdában hentergés, meg csúszdázás, meg ilyesmi, majd hazafelé átadtuk az ajándékunkat is (persze könyvet, mert Gabi is, én is azt tartjuk a legjobb ajinak, megvesszük a másik gyerekének azokat a könyveket, amit a saját gyerekünk értékel, hátha a másiknak is bejön), így végül is a délelőtt nagyon jó volt. Délutéán meg, amikor Tomi hazajött, még elmentünk a kertészetbe virágokért…előbb utóbb nagyon szép lesz a kert!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése