Időközben átálltunk a nyári időszámításra, ami nálunk hálistennek eléggé zökkenőmentesen zajlott, igaz, mi is bevezettük hozzá a saját időszámításunkat, miszerint nem fél hétkor, hanem csak hétkor megyek fürdeni, vagy csak negyed nyolckor (amikor már nem bírnak velem). Már régóta rendszeresen Apa fürdet, addig Anya megterít, meg ilyesmi, és most már minden nap együtt vacsizunk, jó sokáig, így a mostani idő szerint csak olyan nyolc-negyed kilenc körül megyek aludni… Viszont ugye mivel jó idő van, még ilyenkor is nyitva van a teraszajtó, így új rítus alakult ki a lefekvés előtt, történetesen az, hogy suttyomban kilógok a kertbe, és megnézem a holdat, meg a csillagokat. Borzasztóan tetszenek, alig lehet berángatni! Esküszöm, jobban tetszik, mint a vakondos mese… Apa meg is ígérte, hogy amint egy kicsit nagyobb leszek, majd a szupi távcsövével együtt kémleljük az eget,
és akkor még több látszik majd a most még nagyon aprónak tűnő „csijja”gokból.És még azt akarom elmesélni, hogy ma 00.01kor lezárult a Segítsüti akció, és büszkén jelentem, hogy mi nyertük meg az egyik kedvenc gasztrobloggerünk sütijét, amire egyrészt büszkék vagyunk, másrészt meg éhesek. A küzdelem egyébként igazán kiélezett volt, az utolsó másodpercben dőlt el (másnap meg Anya dőlt el az álmosságtól, merthogy éjfélig résen kellett lennie…), és végül megszavaztuk a másik versenyzővel, hogy szegény Ízbolygó 2 tepsinyi sütit lesz kénytelen legyártani…de szerintem Ő sem bánja, mert a cél nemes…
Reméljük, hogy a Lea Otthon jó hasznát veszi majd a pénzen vett dolgoknak, és őszintén kívánunk az Otthon minden lakójának boldogabb életet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése