A gyerek ravasz… lassan már odáig jut, hogy engem is tud manipulálni, pedig eléggé vigyázok rá, hogy ne dőljek be a trükköknek. Ma reggel Ő már végzett a reggelivel, én még az asztalnál ettem, a Klári meg mosogatott. A gyerek kihúzta a sütő alatti szekrényt, és kivett egy porcelántányért (egy darab van abból a fajtából, és eléggé szeretem, meg különben is, akárhány van, tányérral, meg törékeny konyhai cumókkal nem játszunk). A Klári megpróbálta először elkérni tőle, majd óvatosan kivenni a kezéből, de a gyerek arcán megjelent a speciális „csakazértis” arckifejezés, és konokul fejhangon visítva kapaszkodott a tányérba. Nem tudom, mi volt vele a terve, de látszott, hogy nagyon végre akarja hajtani. Az egyik jobbra húzta a tányért, a másik balra… Már kíváncsi voltam, mi lesz a vége, de aztán meguntam, és mondtam, hogy nagyon határozottan fejtse le róla a kezét, és vegye el, majd inkább felálltam, és én téptem vettem ki a kezéből, és közben igenigen határozottan közöltem a ygerekkel, hogy az nem az övé, de közben kicsit át is öleltem, nehogy nagyon a lelkére vegye (elég hangosan tudok rászólni, ha bemérgedek), közben éreztem, hogy tele van a pelusa, és mondtam neki, hogy ahelyett, hogy butaságokat csinál, inkább szólna, ha teli a pelus, és irány kicserélni!!!! Erre tündér módon megfogta a kezem, és húzott be a szobájába mosolyogva, erre persze ellágyultam, mondom, na látod, megyünk pelusozni. Mire előszedtem a pelust, meg az aznapi ruhát, a gyerek nagyon csendben volt, megfordulok, hát, fekszik a padlón, a kis szőnyegével betakarózva, fogja a cumisüveget, meg két vonatot, és úgy tesz, mint aki alszik, vigyorgott, és közölte hogy Apa (az apja mellett is így szokott feküdni, úgyhogy értettem a célzást)… csuda ari volt, ilyet még sose csinált, úgyhogy tutibiztos, hogy ez engesztelés akart lenni…. Át is vittem az apjához, ébressze fel ő….ott is hentergett egy kicsit, én meg csak néztem…. (meg fotóztam).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése