Papa, Fecó meg a békák

Ma nagy nap volt, ugyanis Apa rendes főnök volt, és az egész cégnek szabadnapot adott (és TÉNYLEG nem csak azért, mert ő is itthon akart maradni, jóóóóó????), úgyhogy velünk töltötte az egész napot. Délelőtt elmentünk a Bauhausba, hogy beszerezzük azokat a dolgokat, amikre még szükség van a ház tavaszi megújításához (többek között üvegpolcot is vettünk a fürdőbe, asszem Anya tényleg berágott a múlt héten, amikor 2 flakon tusfürdőjét is beleöntöttem a fürdővízbe, holott én csak azt akartam, hogy az összes napi kosz biztosan lejöjjön rólam). Elég sokáig voltam türelmes, nézelődtem, meg minden, de aztán azért csak meguntam a dolgot, és kiköveteltem, hogy Anya kimenjen velem a kocsihoz, és ott várjuk meg Apát. Addig is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem babecnek, hanem kocsiba való bólogatós kutyának születek, és úgy döntöttem, hogy az sem lehet rossz, de az én sorom azért mégiscsak szerencsésebb (odasütött a nap, és nagyon hamar melegem lett, és nem hiszem, hogy a bólogatós kutyák akkor kapcsolhatnak maguknak klímát, amikor csak akarnak).

Amikor Apa végzett bent, begyömöszöltük a kocsiba az összes vásárolt cuccost (nem volt egyszerű, vett egy csomó növényt is, de valahogy megoldottuk), hazamentünk, kaja, szuszka, aztán meg jött a Papa meg a Fecó (jelzem, az unokatesóm most már bármikor megszülethet!!!), hogy elvigyék a kisszobából a kanapét, meg még egy pár cuccot, és egy kicsit játszottunk is a kertben. Marha jó volt, mert Apa épp szivattyúzta a medencéből ki a régi vizet, és kiderült, hogy időközben lakója is lett a medencének, mégpedig két béka! Apa egy hálóval kihalászta a békákat, én meg a Papával szépen beterelgettem őket a bokrok közé….oltári aranyosan ugráltak! Szóval, nem volt uncsi a nap, csak kár, hogy a Papáéknak olyan hamar vissza kellett indulniuk… Viszont holnap állítólag utazunk,így rám is rám fért a pihi este, hogy ne legyek az úton nyűgös (ezt Anya mondta el nekem lefekvés előtt vagy ötvenszer, és már én is elhittem), úgyhogy gyorsan el is aludtam.