Az évforduló. 1.rész: a kaja

Nos akkor: ma van 15 éve, hogy megismertük egymást Tamással.
Én minden alkalommal bajban vagyok az ajándékokkal, mert szeretek olyasmit adni, ami nem feltétlenül az anyagi értéke miatt értékes… ezzel az ünneppel meg különösen nagy bajban voltam. Cicukának ünnepi vacsit ígértem csak, ajiról nem volt szó, de gondoltam, valamit azért virítani kéne. Az aji leírása külön részben, mert hosszú leszek…
A vacsin sokat gondolkodtam, hogy mit is… Aztán jópár héttel ezelőtt meglátogatott minket Zoli, Bóbi régi ismerőse, és ahogy dumálgattunk, szóba került, hogy újabban Ő jár vadászni. Na, mondom, esetleg nem tudna valami kis vadat nekem hozni? Ígéretet kaptam némi vadmalckahusira, úgyhogy a vacsikérdés megoldódott. Sokat egyeztettünk telefonon, hogy hogy ne keljen sokáig rejtegetnem a húst, és pont úgy jött ki, hogy Ő tegnap erre tudott kanyarodni két tárgyalása között, így az ovi előtt összehozott rövid randi keretében megkaptam a húst. Így legalább megismertem a feleségét is, mert vele eddig még nem taliztam… Nagy meglepetést nem árulok el azzal, hogy Éva is babát vár decemberre… Minden ismerősöm bebabásodott!
Szóval azt tudtam, hogy délutánra érkezik a hús, délelőtt még hívott Zoli telefonon, diktált recit (pedig én már előtte Ízbolygónak is írtam, mert fogalmam se volt, hogy a hús mellé jár reci is, Ő is ígéretet tett, hogy segít nekem majd valamit összehozni, de nem baj, hogy nem kellett még egyszer emiatt zaklatnom, van neki éppen elég dolga…minő meglepetés: nemsokára kisbabája születik!!!!! ), a húst szalonnával kell sütni, megadott két mártásreceptet is (márhogy Zoli), egy gombásat meg egy csipkebogyósat, úgyhogy a délelőtti rohangálás nagyjából így festett: gyógyszertár a receptek miatt (itt kicsit kiakasztottam a gyógyszerésznőt, az egyik recit ugyanis eldátumoztam, úgyhogy külön blokkra megkaptam reci nélkül a gyógyszit, így külön kellett blokkolni, aztán persze eszembe jutott, hogy még kell Nurofen szirup, így meglett a harmadik blokk is, egybe fizetve, kínos vigyorgások közepette), aztán irány a biobolt a szirupért, kiderült, hogy nincs, csak zúzmótea, szirupot holnapra tudnak rendelni, de ajánlották, hogy nézzem meg a gyógyszertárban…hehe. Kérdeztem a csipkelekvárt, abból csak diétás volt, mondom ha nem kapok a boltban simát, akkor visszajövök.
A holnapi meglepi miatt kellett jó sok alufólia, lehetőleg a vastag fajta (grillfólia)lett volna jó, irány a bolt, ott csak sima volt, nem baj, vettem 4 tekercset, meg csipkelekvárt, majd újra gyógyszertár, ott direkt ahoz a nőhöz mentem, akinél fél órája voltam, mondtam Neki, hogy nem vagyok hülye, csak azt hittem, hogy a szirup a bioboltban fellelhető, ott mondták, hogy magukhoz jöjjek etc…. A nő nagyon ari volt, de szirupot nem tudott adni, se rendelni, úgyhogy visszaindultam a bioboltba. Közben megláttam a túloldalon a háztartási boltot, mondom megnézem ott a grillfóliát. Volt, vettem 3at. Addigra úgy nézett ki a babakocsi alja, mintha fóliába akarnám burkolni a világot, sebaj, ha már azon az oldalon vagyok, akkor irány a pékség. Namost. Az azon az oldalon az Üllői út túloldala….igenám, de ott van egy kis utca, amiben a pékség van, és ott is át kéne jutni az út túloldalára….azt viszont felújítják….így a kis utcában vagy 500 métert gyalogoltam befelé, mire olyan részhez értem, ahol már megkötött az aszfalt…átkelés után irány vissza a Béke tér felé, pékség, reggelivásárlás holnapra, vissza a kereszteződéshez, biobolt, sziruprendelés leadása, majd irány haza…eddigre már majdnem 2 óra volt, én 11kor indultam otthonról…. De a baba imádta, végigaludta az egészet.
Otthon etetés, rendrakás (ja, mert az kimaradt, hogy 2 napja szerelik a kamerákat, 2-3 ember rasszál itt folyamatosan, akiket mind be kellett minden tervembe avatni, nehogy előadják Tamásnak, hogy "idegegen pasik járnak hozzá…”), majd irány az ovi Dávidért, közben többszöri egyeztetés telón Zolival, hogy most akkor mikorra érnek, végül is előbb bementem a gyerekért, előkészítettem fél doboz tic-tacot, hogy addig, amíg 2 szót beszélek Zolival, lekenyerezzem D-t (bejött…20 percet tudtunk dumcsizni Zolival és Évával, a gyerek addig a tic-tacot ette-szórta-csipegette össze), húsátvétel, tűz haza, hús elrejtése kiolvadásra a garázsban úgy, hogy D. ne vegye észre, mert akkor jön a „mijaz”, és még a végén az apjával próbálja majd levetetni a magasból…
Majd újra G. etetése, D közreműködésével, gyurmázás, G fürdetése, és addigra hálisten megjött Tamás… Én meg már alig vártam, hogy ma legyen.