A gépek

Pénteken, hogy azért még legyen bonyolítás, megérkezett az új mosógépem is, szárítógéppel együtt. Már két hónapja vitáztunk Tamással azon, hogy most akkor kombinált modellt vegyünk-e, vagy külön legyen a két gép, végül is én nyertem, úgyhogy Cicuka megvette nekem A GÉPEKET. Pénteken már nem tudta Attila beüzemelni, úgyhogy tegnap délre jött a fiával, ők szereltek, mi meg (mivel szegény Tamás már kora reggel elment dolgozni a szombat ellenére) vendégeket fogadtunk: Luca ugrott át az anyujával, meg Bóbita jött, merthogy már mindenki tudott a csillagokról, és kíváncsiak voltak arra is, meg hát amúgy is kell a társadalmi élet. A szobák ablakáról direkt nem szedtem le az alufóliát, így tudtam bemutatót tartani (osztatlan sikerrel) a hálóban. Azért csak ott, mert amíg én Gabinak mutogattam a Nagygöncölt, ők Lucával felmásztak a kanapéra, és leszaggatták a sötétítést, így mondjuk legalább azt is tudtam prezentálni, hogy nappali fénynél valóban nem látszik semmi… Szaggatás után összebújtak egy kicsit, munka után kell ugye a szórakozás… érdemes egyébként Luca tekintetét megnézni….hehe…. Ja, a Bobó hozott ajit is: autó alakú habcukor nyalókát, meg pattogóscukrot (azt nekeeeeem)… Most már eccer én is nagyon el akarnék menni abba a szupi cukrászdába, ahol ilyeneket árulnak, de oltári messze van. Volt nagy közös ebédelés, majd Lucáék hazamentek, dávid aludt, mi meg dumcsiztink Bobóval, amíg Tamás meg nem jött, majd a Bobó is hazament, mi meg az addigra elkészült mosógépet teszteltük… Hát, nekem nagyon bejön… féltem ettől a szárítógéptől, hogy majd vagy nem szárít normálisan, vagy úgy szedem ki a cummókat, mint a kapcarongyot, de kár volt ezen paráznom: nagyon tuti, amikor lejár a programja, akkor még fél óráig (külön „kérésre” egy órán keresztül) néha teker egyet a dobján, és meleg levegőt fúj a rucira, így az abszolúte nem gyűrődik…sokkal szebb, mintha mosás után kirázom, meghúzogatom, próbálván ugye a vasalást megúszni… Most tényleg nem kell majd pl. a pamutpólókat átvasalnom… Igen, egy nő ennek is tud örülni. Nem szól be. Most aztán majd mosok éjjel nappal, és nem kell a száradó rucikat kerülgetni, mondtam is Tamásnak, hogy úgy belejövök, hogy egy hét múlva hazajön, én már az ajtóban letépem róla a ruhát… majd égő szemmel elrohanok, és bevágom a gépbe ))) Neki is volt egy jó beszólása ma reggel, miszerint még tesztelhetnénk kicsit a gépet, mondjuk betehetném mosni először a Dávid outdoorját…. Én úgy röhögtem, mint állat, amikor leesett, hogy a melegítőgatyákra gondol…asszem, túl sokat jár mostanság hivatalos helyeken… Kis kiegészítés a képhez: az a zöld izé az egy kobra. A Bóbita csinálta Dájínak. Tehát kobra.