Póz

A gyerek néha nagyon szívesen pózol: ma reggel elég korán kelt, de némi digitális segítséggel (úgyse találnátok ki: Verdák) meg tudtam etetni a kisbabát, majd csinibe öltöztettem, és oviba indulás előtt megkérdeztem Tőle, hogy lefotózhatom-e. Úgy pózba vágta magát, hogy öröm volt nézni, de összesen kétszer csattinthattam el a gépet, utána már eltakarta az arcát, hogy „anyuka, neeee”…

Napközben nem volt semmi különös, délután Tamás sokáig dolgozott, mi meg ovi után még elmentünk egyett együtt sétálni. Már az oviban meg szoktam kérdezni D.-t, hogy akar-e bicózni egyet, most rögtön mondta, hogy akar, de fázik a keze, így aztán előszedtem a fél éve beújított kesztyűt, amit a családból tán csak én egyedül tartok jópofának, nekem viszont nagyon tetszik… sétáltunk vagy egy órát, ezt a babecka is nagyon szereti, bár az arckifejezése nem utal erre, tudom. Szedtünk egy csomó diót, majd otthon megpucoltuk…a vacsorázása ezek után elég karcsú volt, de a dióban sok hasznos dolog van, nemdebár?

Mai bejegyzésünket Thomasos felsővel és traktoros dzsekivel Dorci szponzorálta...csak a teljesség kedvéért...