csütörtök, október 22

Vásárolok


Ma nincs ovi, merthogy péntek amúgy is ünnep, és mostanra raktak be valami tanár-továbbképzést. Tamás úgy döntött, hogy akkor ma Ő sem megy dolgozni, elleszünk majd itthon, meg szóltunk Klárinak is, hogy jöjjön el, ha van kedve (először az merült fel, hogy menjünk le a Balcsira hozzá, de Tamás azt mondta, hogy ha nem baj, akkor Ő most nem vállal plusz autóutakat, eleget megy mostanság). Nanáhogy volt, aminek már csak azért is örültem, mert az előző hűvösebb napokban rájöttem, hogy -eléggé el nem ítélhető módon – a Balázs-Dávid-Máté baba triumvirátus mindenik tagja meleg-illetőleg langyos időben hordta a 62-68as méretet- ergo nem nagyon vannak meleg rugik! Hallelúja! Mehetek vásárolni!

Mivel időközben persze Tamásnak beraktak délre egy értekezletet, felhívtuk Klárit, hogy ha nem baj, akkor a megérkezése utáni 5. percben mi lelépnénk balfenéken… Ő már a buszon ült, de megnyugtattam, hogy Tamás meg D. kimegy elé, ne villamossal jöjjön, így azért azt meg tudjuk várni, míg az utazós nadrágját bababiztos gatyóra cseréli.. Még jó, hogy úgy szereti az unokáit…

Na, szóval vásárolgathattam: nem vagyok nagy plázacica, az tuti, de azért a vesztendben régen elég jól kiismertem magam. Mostmeg???? Mint a gólyf**s a levegőben…

A c&a hamar megvolt, ottan betankoltam, de nem találtam bundás overált, viszont találtam egy új gyerekboltot, ahol vettem gyorsan három macimintás lepedőt (mer’az köll), aztán irány a Next, ahol drágáltam az egyébként gyönyörű, hófehér pihepuha overált, majd miután a térkép (meg félórás kalézolás) segítségével megleltem az alagsorban egy kis eldugott üzletet, ahol majd’ ugyanannyiért akart adni a csaj egy sima kis zöld együttest, visszamentem, és egy halom cuccal együtt megvettem a kis fehér csodát.

Mikor Tamás végzett, és begyömöszöltem a kocsiba a 20 kiló rucit, együtt elmentünk a Culinaris-ba, ahol kicsit megőrültem, beújítottam kétféle új lisztet (mézes-magos, fokhagymás-paradicsomos), meg egy rakás finomságot, amiből olyan „hideg vacsi” lett, hogy ihaj… a nagyobbom sztem’ előző életében tuti kisherceg volt, mert az egyébként általában finnyázva kajoló kisfiam úgy tömte magába a bagellt kacsamájpástétommal, hogy majdnem megfulladt…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése