Hisztipalkó

A tegnapi nap nem kezdődött jól. Reggel oltári rossz idő volt, meg a Dávid nem is aludt különösebben jól. Már egy hete nagyon köhög éjszaka, a múlt héten felhívtam a dokit, ajánlotta a Fenistil cseppet, azt adtam is, kicsit javult tőle.Tegnapelőtt volt a doki Gábornál a kötelező oltással (tényleg, az előző bejegyzésből ki is maradt, hogy megkapta a kéthónapos oltását, olyan jól viselte, hogy este már nem is nagyon emlékeztem rá, hogy mik történtek napközben… Dávidot sem viselte meg különösebben sose az oltás, mindig csak én készültem ki kicsit lelkileg. Sajnálom, na, mert el se lehet még magyarázni neki, hogy nem azért fogom le, és szúrkáltatom idegenekkel, mert ez a hobbim, és úúúgy tudnak sírni…), és akkor Dávidról nem is beszéltünk, lévén, hogy javulgatott a köhögés, de persze kedd éjjel újra kezdődött, elég erősen, és gondolom emiatt is nyüfi volt, meg megjött az eső, én is vacak hangulatban keltem 6kor, amikor a baba kelt enni, megetettem, odaadtam apjának, Dávidot öltözttem, én is öltöztem, és irány az ovi….illetve irány lett volna, ha az én fiamnak eszibe nem jut, hogy Ő márpediglen bringával jön…. Az eső szakadt, úgyhogy erről szó sem lehetett…. Ha láttátok volna azt a hisztit!!!! Édesistenem. 10 percig ordított a kapuban (ovi ugye sétálva 3-4 perc), majd elindult végre gyalog, de végig ordított. Én esküszöm, félútig marha türelmesen magyaráztam, hogy miért nem lehet bringával jönni, de nem használt…..Aztán nálam is elszakadt a cérna, akkor már én is kiabáltam…. Ééééés most először sikerült úgy mennünk az utcán, amiről régen eldöntöttem, hogy sose fogunk így vonulni ( a halálom, amikor a gyerek ordít, taknya-nyála egybe, az anyán látszik, hogy frusztrált, mint állat, és csak kínjában-tehetetlenségében kiabál, nota bene veréssel fenyegetőzik, illetőleg cukorral-ajándékkal zsarol… anno én megfogadtam, hogy mindig szép türelmesen elmagyarázom majd a gyereknek a tutit…napersze.). Az óvoda melletti ház előtt áll egy fa, mondtam neki, hogy álljon mellé, és csak akkor mozduljon onnan, ha befejezte az ordibálást… 2 perc múlva mintha elvágták volna, úgyhogy az oviban már senki nem vett észre semmit. Aztán amikor mentem érte délután, mondta a Kriszta, hogy délutáni alvásnál is köhögött nagyon, együtt mentünk pont Tamással, így el is döntöttük hamar, hogy kihívjuk a dokit. Fél hétre jött is, megvizsgálta a gyereket, aki úgy viselkedett, mint akit naponta vizsgálnak, felhúzta a pólóját amikor a doki a hallgatóval közelített, últ egyenesen, mint a cövek, szuszogott, a száját tátotta, nyelvét kinyújtotta…. Doki szerint semmi komoly, egy kis nyálka van letapadva , írt köptetőt, egyebeket, izlandi zúzmó szirupot ajánlott, majd el.

Ma megvettem a szirupokat, illetve a zuzmót csak megrendeltem, meg egy csomót rohangásztam, szerintem már a Béke téren már mindenki hülyének nézett, de hát istenem, elő kellett készítenem a holnapi meglepit. Délután apja ment a gyerekért, és meglepit hozott: megkapta Dávid az óvodai táskáját, saját fényképes kulcstartóval…. Nagyon menő, nem?

Ja, és ügyeskedett a kölök: vettem elő színezőt, és miután az első oldalt csak összefirkálta, mondtam neki, hogy a vonalon belül kell színezni…. Erre mondta, hogy „kerekeket szinezek”, és a négy kör alakú bizbasztba firkált csak bele, nagyon kis hibával vonalon belül…. Tudom, hogy van velünk egykorú, aki már rajzolgat, de nekem ez nagyon is elég… Én ezt is gyönyörűnek látom, és különben is, Ő inkább a szobrászat felé hajlik (lásd „gyúma”).

Holnap évforduló, erre készülök már titokban 2 hónapja…. Néha még aludni se tudok, úgy izgulok…