Tehát: hónapok óta tudtam, hogy egyszer csak eljön az október, vele az évforduló, virítani kéne. Ötlet nulla. De tényleg. Semmi. Az abszolút nulla pont.
Az előzményekhez a teljesség kedvéért hozzátartozik, hogy van egy újság, mostan név nélkül beszélünk róla, amire az én drága férjem azt mondta a múltkor, hogy ha még egyszer behozom a lakásba, akkor elválik. Én úgyse olvasom, nekem nyolc, akkortól a lap mindig landolt a kukában egyből. Szeptember közepén ugyebár kellett mennem a hathetes kontrollra, emiatt ugye előtte nap jött Klári, hogy majd csütörtökön Ő legyen a kölkökkel, amíg én dokizok, és délelőtt akarta behozni az újságot, de közte volt a LAP, ami ugye tiltólistán van, ezért mondtam neki, hogy ha jót akar, akkor azt egyből a szemétbe…így is tett.
A dokihozmenést akkor meg is írtam, azt is, hogy a Bóbival voltam, csak azt nem, hogy amikor Bobó bement, én meg vártam, már nem volt kedvem elővenni a könyvemet, mer’ mondom mire igazán belemerülök, addigra Bobó végez. Igenám, de csak úgy ücsörögni nem szeretek. Volt ugyan még ott egy pár, de azok annyira egymásba voltak feledkezve, hogy beszélgetni láthatóan nem akartak, így aztán tök megörültem, hogy megláttam az asztalon egy újságot, félig széthajtogatva, na mondom, átlapozom. Persze ahogy felvettem, vagy 2 percig zörögtem vele, mire sikerült összerendezni a lapokat, és akkor vettem észre, hogy az bizony a LAP. Nem akartam egyből odavágni, merthogy politikai hátterű ugye a lap, és nehogymár ott összesúgjanak, hogy némmá… Ehh, mondom átlapozom. Az utolsó oldalon megragadott egy rövidke cikk:
Na, ezen marhára belelkesedtem. Tavaly előtt karácsonyra Cicukának Klárival karöltve vettünk egy elég profi kis csillagászati látcsövet, holdszűrővel meg istenagarával, merthogy szereti a csillagokat. Nyáron is nézegette őket, azóta a gyerek is rákapott sikeresen, mindig megnézte az esthajnalcsillagot, amikor még ki lehetett menni vacsi után, és áhítattal mondogatta, hogy „csijja, csijjafény”… Mivel a cikkben elég kevés volt a konkrétum, így gyorsan a telefonomba elmentettem a megálmodó nevét, majd oltári izgalomban alig vártam, hogy hazaérjek. Este aztán rákerestem a gugliban, és találtam 2 céget, akik ilyennel foglalkoznak, megnéztem a honlapokat, és elájultam. Nagyon tetszett amit láttam, így másnap séta közben fel is hívtam az egyiket, akiknél volt egy régebbi akció meghirdetve, mondom hátha... Volt bennem para, merthogy nálunk fűrészporos tapéta van a plafonon, de az úriember, akivel beszéltem, megnyugtatott, hogy meg lehet arra is oldani, sőt,rögtön le is fixáltuk az időpontot, márhogy én 9ére akarom ezt, meglepinek.
Az úriember (megbeszéltem vele, hogy leírhatom), név szerint Müller Gábor, megnyugtatott, hogy össze tudjuk hozni, de látnia kell a helyszínt, úgyhogy majd azon a héten eljön.
Már úgy vártam ezt a hetet, mint a messiást. Mondjuk, mivel közben volt ugye a betörés, sokkal nagyobb volt itt nálunk a népsűrűség, mint ahogy azt én előre terveztem, és amikor kiderült, hogy pont azokon a napokon is itt vagy 4 ember fog szerelni, kicsit idegbajos lettem, de aztán mindenkit beavattam, mondtam, hogy meglepi lesz, egy szót se amásnak arról, hogy itten idegen pasik rohangásznak.
Így aztán titkos telefonok után tegnap jött is Gábor, megszemlélte a terepet, majd egyeztettettünk, hogy másnap (azaz ma reggel) elvileg Cicuka tízkor már tuti nem lesz itthon, merthogy 11re Kecsón kéne lenni, akkor lehet kezdeni.
Ő ajánlotta, hogy vegyek alufóliát, és majd azt ragasszak az ablakokra, hogy totális sötét legyen majd, mivel ugye 2 gyerek mellett nem lehetett garantálni, hogy csak vacsi után adom át az ajit… Mondom ha gáz van, akkor már délután is lehet látni. Mert azt elfelejtettem mondani, hogy úgy döntöttem, hogy a hálószobában lesznek csillagok Cicukának, meg Dávidnak a szobájában (könnyen döntöttem így, megkaptam az akciós árat….).
Kilenckor még el kellett szaladnom petrezselyemért, háromnegyed 10re értem haza, addigra Tamás elment, Attiláék ugyan még szereltek, de be voltak avatva, így aztán hívtam gyorsan Gábort, aki 1 perc múlva itt volt, kiderült, hogy már fél tízkor a szomszéd utcában dekkolt, hogy ha szólok, akkor rögtön jöhessen… Már nagy rutinja van a meglepik előkészítésében.
Bezárkózott a Dávid szobájába, én közben nekiestem a kajának, majd másfél óra múlva behívott, én meg majdnem elbőgtem magam, olyan szép volt…..
Ezután megcsinálta a hálóban is, az is tökéletes lett, olyan boldog voltam, hogy még!
Majd még egy kicsit dumáltunk, nagyon jó fej pali, bátran ajánlom mindenkinek, aki meg akar lepni valakit hasonlóval….
Elment, én meg befóliáztam az ablakokat, már öklömnyi vizek folytak rólam, mire kész lett, de megérte, kukksötét lett. Mindenesetre lezártam a szobákat kulccsal, összedobtam a vacsit, Attiláék elmentek amikor Tamás megérkezett, majd fürdetés (Gábor nagyon a kezem alá dolgozott egész nap, pont akkor akart szopizni, amikor idő volt rá, nagyon aranyos volt), kicsit letettük aludni, majd Dájí fürdött, vacsi… tamás azt hitte, az a meglepi (jó, az se volt kis munka), majd bevittem őket a hálóba, és leoltottam a villanyt….
Tamás is meg a gyerek is odáig voltak….
Fotózni sajnos nem lehet a látványt, de nézzétek meg a honlapját a cégnek, onnan sejthető, hogy mit láttunk, és látunk azóta is, ha besötétedik… gyönyörű. Tényleg. Semmi giccs, nappal nem látszik semmi, csak amikor lemegy a nap…mintha tényleg az ég alatt feküdnél…hihetetlen!!!
Köszönöm a cégnek, és főként M. Gábornak az élményt, a segítséget, a korrektséget, mindent!!!!!!!
(ja és a tippet a Tarda blogra…olvasom ám ezerrel, tényleg nagyon jó!)
Köszönöm, hogy "lehoztad nekem a csillagot is az égről"!
VálaszTörlésT.
wow :)))
VálaszTörlés