Évfordulónk közeledik…Kilencedikén lesz 15 éve, hogy megismertük egymást Tamással. Ezen elnosztalgiázgattunk este egy kicsit, hogy hogy megy az idő, meg ilyesmi, majd beszélgetés közben én nézegettem az iwiwet, igazság szerint kíváncsiskodtam. Dávid nagy haverja Márk, akinek a szülei tök aranyosak, meg minden, de olyan fiatalnak látszanak, és most, hogy így elméláztunk az idő múlásán, eszembe jutott, hogy megnézem, mennyi az annyi. Könnyen meg is találtam anyukát, és elsápadtam. 22. Vaze. Az még oké, hogy én tizenöt éve ismerem a gyerekem apját…de hogy a gyerekem haverjának az anyuja / évvel fiatalabb az én kishúgomnál???!!!! Jaj. Apuka 25. Hú. Vének vagyunk.
Aztán meg betegre röhögtük magunkat, amikor Tamás kijelentette, hogy látszik rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást, merthogy a srácnál sok kép van a lányról (mégtöbb persze a gyerekről), és fordítva dettó, milyen szép is ez, amikor fiatalok így szeretik egymást 8mondom, szenilizmus). Erre én mondtam, hogy most nehogy azzal jöjjjön nekem, hogy „bezzeg te nem raktál rólam ennyi fotót anno az iwiwedre”, mert akkor még nem vót iwiw. Sőt, net se. Nekünk otthon momentán még számítógépünk se. Na, ezen kicsit röhögve sírtunk…Emlékszem, mobilt még nem is láttam azelőtt, hogy tamást megismertem volna. Neki volt egy féltéglája, amit amikor megérkezett hozzánk, rögtön át kellett írányítani a vonalasra, és kikapcsolni, mert az akku max 2 órát bírt asszem. De volt neki!!!!! (a száma még most is ugyanaz….az övé az egyetlen, amit fejből tudok. A sajátomat is beleszámítva.)
De én még írtam neki tollal levelet!!! Papírra!!!! Bezony!!! (meg is van neki).
Istenem, mintha ezer éve lett volna… Néha eszembe jut, hogy ha akkor ilyen telefont mutatnak nekünk, mint ami nekem most van, hát azt se tudtam volna, melyik az eleje. Boríték sztem nincs is itthon. Papír persze van, mert kell a nyomtatóba, meg van 5 féle fotópapír…
Más most… És még csak 34 vagyok. 60 évesen nem is tudom, miket fogok írni. Vagy honnan… a Holdról talán….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése