Régen is szerettem vacsi után, amikor leülök a net elé, és olvasgatok (újabban blogmánia van, vagy 20at olvasok rendsteresen), még majszolgatni valamit. Ez akkortájt főként egy kis keksz volt, vagy sajt… kinyitottam a hűtőt, vagy belenéztem a csokis-kosárba, és vaciláltam, hopgy most akkor mit is??? Édeset? Sósat? Nos, ez a probléma mostanság megoldódott, ugyanis D. mindig hagy valamit a vacsijából, így azzal szoktam a kanapéra telepedni, vagy esetleg még hozzáteszek kicsit a mi kajánkból… (nem röhög, az étvágyam mindig is jó volt). Aztán ma azért már én is röhögtem, hogy mivé fajult a nasitányérom… Szusit rendeltünk vacsorára, és amikor valami ilyen „durvább” kaja van, amiből nem biztos, hogy D. is eszik, akkor Neki külön adok olyasmit, amit biztosan szeret, és miközben azt eszi, úgy próbálok Neki adni a miénkből (megkérdeztem, kér-e halat, erre közölte, hogy nem kell fis…natessék). Lényeg, hogy egy fél virslit meghagyott, és miután elvittem aludni, szokás szerint fogtam a tányérját, hogy eltüntettem a maradékát, de még volt pár nagyon guszta szusi is a tálon, meg pár darab polip, mondom még abból is bekapok párat… Aztán amikor a szójaszószt csöpögtettem rá, és az összefolyt a kecsöppel, na akkor tört ki belőlem a röhögés….meg a fotózhatnék persze….ilyen egy anya nasitányérja… Az ilyen volt-ilyen lett kajaképek mellett azért nem bírom ki, hogy ne mutassam meg, hogy hogy készül a gyerek halloweenre: ezt a pólót adtam rá, kérdeztem, mi van rajta ( én a denevért akartam hallani), erre közölte, hogy „koponya”. No comment). Még egy: az imént Tamással ülünk a kanapén, a bébiőrökből csak a süket csend hallatszik, látszólag teljes a nyugi…egyszer csak a nagyfürdőben lehúzzák a vécét… mi meg csak néztünk egymásra… Dávid már simán kioson, levetkőzik, belepisil a bilibe, kiönti (általában a nagy részét a klotyóba, kevesebbet a földre) és lehúzza… rettentő büszkék vagyunk… tud pisilni… Hogy azt mikor fogja megérteni, hogy ehhez nem kell teljesen levenni a pizsialsót-pelust sőt a zoknit is, az még kérdéses, de 10 perc harc árán újra fel lehet öltöztetni, és visszafektetni… Mindegy, a szándék a lényeg, és az akarat. Ő meg szeret önállósdoni, és ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése