Ma megünnepeltük Botomd első szülinapját…hogy hogy megy az idő, az valami eszméletlen. Egész komoly nagyfiú lett már belőle. Ezt Dávid is készséggel elismerte, de mégis, reggeltől kezdve azt kérdezgette, hogy neki mikor lesz „szümetésnapja”, és eléggé zokon vette, mikor mondtam neki, hogy még sokára, ma a Botomdot ünnepeljük, bár biztos voltam benne, hogy majd megoldja valahogy, hogy rá is vetüljön a dicsfényből… Zsófi már napok óta süt-főz, komolyan mondom, annyi kaját csinált, hogy hihetetlen, de volt azért bográcsozás is… miután reggel felkeltünk, befutottak Zsófiék, és míg mi nők a konyhában pletykáltunk, meg krumplit pucoltunk, addig a férfi szekció a kertben felrakta a birkapörköltöt, majd amíg az rotyogott, ők boldogan Robin Hoodot játszottak, kivéve Dájít, aki maradt a csigagyűjtésnél (egy idő után rájött, hogy jó buli a csigákat a tűzbe dobni, ami nem is olyan nagy baj, van csiga elég, a gond akkor kezdődött, amikor már a pörköltbe is jutott belőle… állítólag kihalászták…bár gyanús volt, hogy az összes hapsi nagyon dicsérte a rántott húst…). 10 körül megjöttek Bóbiék is, Nándival az élen, aki szintén eléggé kinőtte magát, egy nagyon kis hurkás, nagyhajú, konkrét csecsemő lett belőle. Zsófi meghívta a Ritiéket is, jöttek Gézuval meg Dorinával, és velük tartott Riti öccse is, Öcsike (bocs, de mi tényleg így hívjuk kiskora óta) a párjával, Évivel. Úgyhogy volt vendégsereg rendesen, D. rettenetesen élvezte a felfordulást, aludni nem is volt hajlandó ebéd után („anyuka, csak kicsit megnézem a vendégeket, addig kijövök, jó?”), de egész jól bírta energiával. Pláne akkor virágzott ki, amikor jött Botomd köszöntése. Mint akik gyakoroltak, olyan összhangban szedték szét Botomd autós tortáját, és amilyen rendes az én gyerekem, még az ajándékbontásban is segített az ünnepeltnek (aki amúgy is volt azzal foglalva, hogy a piros cukormázzal egyenletesen kikenje magát, mert az úgy szép). Anyu csigabiga tortákat csinált, én a mákosguba-tortával virítottam (nem azért, de 5 perc alatt az utolsó morzsáig elfogyott), D. meg takarítással próbálta ledolgozni a tortától keletkező képzelt túlsúlyát (Botomd takarítóállványt kapott Anyuéktól, működő porszívóval, na, D. ettől teljesen begőzölt, és nem volt hajlandó kiadni a kezéből… Bár tett kivételt, mert a tőlünk kapott ajándékról is végül Ő tépte le a papírt…. Szerintem a lelke mélyén meg is van győződve arról, hogy mi hazudtunk, és mégiscsak neki van „szümetésnapja”). Tehát a buli jól sikerült, sőt, bejelentés is történ, Öcsike kivárta a pillanatot, mikor már mindenkinek tele volt a hasa, és nem volt akkora a nyüzsgés, és bejelentette, hogy augusztusban összeházasodnak Évivel, mehetünk lakodalomba, juppijééé!!!! Aztán mi Tamással összekaptuk magunkat, meg Gábort, búcsút vettünk a nagyobbunktól (aki csak két percig mondta, hogy „kicsit hazamegyek, aztán visszajövök”), és hazajöttünk. Dávid a jövő héten meg kipapázhatja magát, biztos jól fogják magukat érezni….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése