Vendégségben, talin...

No, pénteken még az is volt, hogy elmentünk látogatóba az Uppékhoz. Az ő kisfiuk egy éves múlt nemrég, és nagyon hasonlít mentalitásban Gáborra, ugyanolyan vigyorgós-nyugodt kiskrapek, jól el is voltak, dumálni is tudtunk, meg röhögni szegény Uppon, ahogy próbál hozzáférni az ajándékba kapott borhoz (vettünk hozzá egy spec. borosüvegre való ördöglakatot, egyszerűen nem tudtam kihagyni, bár megmondom őszintén, feltenni se volt pite… Pénteken felkelés után ittam egy kávét, majd nekiláttam felszerkeszteni… a kilencedik lépésig jutottam a 18-ból, amikor megakadtam, le kellett szednem teljesen, akkor ittam még egy kávét, fohászkodtam, és újrapróbáltam… na, akkor már sikerrel jártam, de hogy leszedni mikor tudják majd, az rejtély (Editnek titokban odacsúsztattam a feltevéshez használt képes útmutatót, max. az alapján majd valahogy lebűvölik, rosszabb esetben lecsapják az üveg nyakát, vagy valami…)). Hatig maradtunk, fürdetésre értünk haza, és a babát sem kellett ringatni, bizti jól elfáradt. Aztán tegnap reggel Tamás elvitt engem meg Gábort az Állatkerti játszóházba, merthogy Bekus oda szervezte a 3 éves fórumtalit. Nemsemmi, hogy az összes kölök mekkorát nőtt, pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy a terhességeinket beszélgettük ki a neten… Azt nem mondom, hogy sokat tudtam dumálni a csajokkal, mert ugye a gyerekek azok elég fürgék, de azért pár szót tudtam váltani majdnem mindenkivel, meg hát látni is jó volt őket. Gábornak is megvolt a szórakozása, mert volt egy vele egykorú kislány (nem csak nálunk van azóta második kölök), úgyhogy Lénával karöltve fél délelőtt hol egy favonattal játszottak, hol orvosost egy kis műanyag sztetoszkóppal. (Igen, ezek a legjobb képek…örültem, hogy egyáltalán ennyit tudtam csinálni, majd próbálok begyűjteni a csajoktól jobbakat…)Ebédre jöttünk haza, és muszály itt egy kicsit fényezni a férjemet, merthogy addigra nemcsak a füvet vágta le, és elültette az új (általa) vásárolt virágokat, de ebédet is csinált, sőt, sütit is sütött (csokilávát…nyammm). Megtartjuk. Ma meg este jön majd Dájí, már nagyon várom, hogy mit fog szólni a trambulinhoz (amire délelőtt, amíg én aludtam (igen, fél tízkor visszamásztam az ágyba, és fél egykor keltem, miért?), Tamás feltette a védőhálót, hogy nehogy azzal kezdje a kölök, hogy fejreesikm vagy valami…).