No, tegnap este megjött Dájí, persze nem bírtam ki, és épp hogy köszönt, már vittem is a trambulinhoz. Hát, volt sikere, nem mondom, pláne, amikor a Papa is felmászott, és bemutatta, hogy ugrálásból le tud térdelni, majd vissza… ettől D. teljesen lepetézett, úgyhogy tudom én, hogy ezt hamar meg kell majd tanulnom, hogy visszanyerjem a pozíciómat D. szemében.
Ma reggel viszont kiderült, hogy mi lesz a probléma a közeljövőben. Ugyebár G. nekiállt mászni. Nos, D. nagyon nehezen viselte, hogy akárhová megy, a kisbaba pillanatokon belül utoléri (kivéve, ha a baba a nappaliban marad, merthogy ugye a lépcsőn nem tud felmenni, de akkor kiabál, és akkor eleve hamvában holt minden kísérletem arra, hogy T. legalább addig aludhasson, míg mi Dájíval el nem indulunk az oviba), és ez szerinte zavaró, olyannyira, hogy a végén már el is bújt előle…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése