G. ismét belehúz

Gábor ismét bebizonyította, hogy nála minden úgy működik (lásd fogak, mászás, stb), hogy sokáig semmi jele semminek, oszt’ egyszer csak megcsinálja (kinöveszti) mindenféle hűhó nélkül. Ma először is felmászott a lépcsőn, majd felállt. A dolog úgy történt, hogy reggel D-t elvittem az oviba, majd hazajöttem, és megbeszéltük Tamással, hogy akkor a menetrend az lesz, hogy elmegy, elintéz egy-két dolgot, fél 11-re hazajön, addigra jön majd Ádám meg Maci, hozzák a céges kocsit, felpakolják rá a régi mosógépünket, és akkor azzal (márhogy a céges kocsival meg a mosógéppel) T. lemegy Balatonföldvárra Klárihoz, mert van ott némi dolga amúgy is, és holnap jön haza majd délre, hozza magával a Katit is, aki majd pesztrálja a gyerekeket, amíg mi elmegyünk 1. szombaton az ovi zárógálájára (hosszú lesz, és mivel D. idén még nem szerepel, őt nem is visszük, merthogy nem kenyere mások 2 órás szereplését csendben végigülni) 2. vasárnap színházba 3. kedden a kész könyvekért(!!!!!!!IGEN? KÉSZ A HARMADIK KÖNYVEM!!!!!!) is el tudok menni személyesen, és akkor csak kedden délután utazik haza. Naszóval, T. fél kilenckor lelépett, G. szöszölt a nappaliban (természetesen mióta mászik első útja mindig a tv-dvd-lejátszó-hangosító, szerel(ne), nyitogat(ná), nyomkod(ná), de mindig rászólok, mer’ gonosz vagyok, akkor meg csak vigyorog rám ártatlanul), én meg gyorsan rendberaktam a lakást. Fél 11 előtt pár perccel befutottak a srácok, felrakták az Opelra a mosógépet, közben T. is megjött, én meg adtam a srácoknak egy kis kávét-sütit, persze ezt már a konyhaasztalnál…G. kiszúrta, hogy történés van, így kézbe vettem, kicsit mutogattam őt a srácoknak, majd mivel mindenkinek sok dolga volt még, indultak is (főleg T. rohant, legkésőbb 1-re Siófokon kellett lennie). Amíg búcsúzkodtunk, visszaraktam Gábort a nappaliba, és mire beértem, a gyereket a második lépcsőfokon találtam, amint erősen töpreng, hogy most mi is legyen… Meglepődtem, majd fogtam a fényképezőt, gyereket leraktam a lépcső elé, és vártam. 5 perccel (és 30 fotóval) később már az étkezőrészen volt…. Igen, segítség nélkül, egyedül felmászott a lépcsőn…. Odavoltam, meg vissza. (igen, az újságot csalinak használtam). Délután elmentünk Dávidért, sétáltunk egy nagyot, majd fürdetés után, amíg D-t elláttam vacsival, betettem Gábort ( a hál istennek már három napja mélyebbre szerelt) járókába, és pár perc múlva, amikor odanéztem a reklamálására, azt láttam, hogy a rácsokba kapaszkodva áll… leültettem,újra felállt. Gond nélkül, harsonaszó nélkül, elesés nélkül…hihetetlen. És mi még aggódtunk, hogy a mozgása nem fejlődik elég gyorsan…