Filmélmény

Mára kaptam időpontot a gégész doktornőtől, hogy kicsit megszakértse Gábort, hátha lát valamit, hogy mitől lesz ilyen gyakran beteg, és mééér köhög annyit.

Fél négyre mentünk, odafelé békávéztunk, amit G. nagyon értékelt, nézelődött, kokettált a nőkkel, királynak érezhette magát. A dokinőnél sokan voltak előttünk, de hűromnegyedkor azért bejutottunk. Voltunk már nála Dáviddal is, nagyon aranyos nő, jó alaposan megnézte a kisbabát, és mondta, hogy semmi különöset nem lát, kicsit nagyobbak az orrmandulái (mint a gyerekek egyharmadának), és azt tanácsolta, hogy várjunk, mert a kruppot kinövi (ja, köszi) előbb-utóbb, más szervi elváltozása nincs. Esetleg, ha továbbra is ilyen gyakran köhög, akkor érdemes megfontolni egy orrmandula-műtétet… hát, nem tudom, most mindenesetre úgy tűnik, hogy az antibiotikum helyrehozta, már az orrát sem kell szívni, reméljük, ha egyszer tényleg lesz huzamosabban jó idő, akkor nem is esik vissza… meglátjuk. Most optimista vagyok. De azért a pulmonológiára még elmegyünk majd.

Dokinő után taxiba vágtuk magunkat, irány haza. A terv az volt, hogy a babát csak kiadom a kocsiból Klárinak, aki addigra már hazahozta d.t is az oviból, és visszavitetem magam az Europarkig, ott talizunk Tamással, és elmegyünk moziba. Mákom volt, mert a taxisnak a tőlünk 2 kilométerre levő cukrászdából el kellett hoznia egy tortát, így felajánlotta, hogy ha megvárom, akkor ott lecsapja az órát, és mikor megvan a torta, elvisz ingyé’… nanáhogy megvártam…

Pont egyszerre értünk oda Tamással, irány az Aréna, és a film (drága mozi lett, mert még volt egy óránk a kezdésig, így muszáj volt vennünk egy pár cipőt… márhogy egyet nekem, egyet neki… Nekünk kifizetődőbb, ha úgy esünk be egy filmre, mert akkor nincs időnk „vágyódni”, ahogy mi nevezzük…). A Szex és New York 2-t néztük meg, elég jó volt, bár rájöttem, hogy begyöpösödtem.

Sztori a következő: Carrie ugyebár összejött Biggel, össze is házasodtak. Csakhogy C. nem boldog, mert Big pont olyan lett, mint amilyennek ő akarta régen, ragaszkodó, otthonülő.

És itt jöttem rá, hogy öregszem: kimondottan felidegesített, hogy hogy képzeli, hogy egyáltalán nem főz (!!!!!!), nem képes egy estét nyugodtan otthon tölteni a pasijával a tévé előtt (!!!!!), és urambocsá, elzárkózik a gyerekszüléstől…Egész eddig akárhány részt (az összeset) néztem dvd-n, mindig irigykedtem titokban, hogy milyen szép ruhákba öltözik, és milyen érdekes partikra jár, etc… Most meg??? Mélyen egyetértettem Biggel… kicsit gáz. Hogy az járjon a fejemben, hogy én se rittyentenék, meg virítanék szívesen, mikor olyan érdekes a Discoveryn a Halálos fogás (Big ezt nézte volna, ha hagyták volna)… Eddig Biget utáltam mindig, most meg sajnáltam…

A film vége felé nyugodtam meg kicsit, hogy nem feltétlen velem van gond, amikor is Big meglepte szíve hölgyét egy bááázinagy fekete gyémánttal, gyűrű formájában, és C. rákérdezett, hogy miért épp fekete. Big közölte, hogy azért mert különleges vagy, erre C. könnyes szemmel rebegte, hogy „már azt hittem, azért, mert sötét a lelkem”. Erre az előttünk levő sorban egy 25 körüli srác hangosan megjegyezte, hogy „az agyadba’ sötét, vazze…”, és az egész mozi úgy röhögött, ahogy egyszer sem a film alatt… én ezt a sráccal való egyetértésként könyveltem el, és kicsit megnyugodtam, hogy nem csak szerintem gázos a csaj.

Mindenesetre a film nem rossz, csak öreg vagyok hozzá asszem. Vagy nem öreg, csak családos.