Taktikázok

D ugyebár elég hektikusan tud enni (mint gondolom a vele egykorú gyerekek kb. 99 szátaléka), van olyan, hogy egy hétig alig eszik, de van olyan is, hogy úgy zabál, hogy már az ember attól fél, hogy rosszul lesz. Mindenesetre én minden nap bepróbálkozom a legősibb trükkel (mint ahogy gondolom az anyák 99 százaléka is teszi), aminek a neve: csináljunk kedved gyermekünknek az ételhez. (A legpontosabb az lenne, ha azt mondanám, hogy: csináljunk kedved gyermekünknek az olyan ételféleségekhez, ami nem sült krumpli, nem túró rudi, nem hamburger semnem puding, vagy kukorica). Jó játék ez, van amikor én nyerek, van olyan hogy ő, van amikor nem használok tisztességes eszközöket, és olyan is van, hogy eleve esélytelenül indulok. Tisztességtelen eszközhasználatra példa a mai nap. Húst ettettem a gyerekkel. SOK húst. Múlt héten Tamás kicsit „szomi” volt, így felhívott, mit is kéne bevásárolnia, mondom igazából semmit, nem baj, elmegy a Metroba, most van is kedve, kicsit vásárolgat. Jó, ilyenkor én általában jól járok. Megy. Majd hazajön, és boldogan mutatja, hogy többek közt kapott mélyhűtött bébicsirkét is. Oltári jól néztek ki, akkorák voltak nagyjából, mint egy-egy galamb (vegetáriánusok ne is olvassanak tovább), hozott hármat, hogy kóstoljuk meg. Oké, majd valamelyik nap. Na, ma reggel a szokásos „és mi legyen a vacsi ma este drágám” kérdést fel se tettem, mivel beugrott, hogy vannak ilyen állataink. T. először két kis dögöt vett elő, hogy akkor azokat süssem meg, de mondtam, hogy figyi, sztem had kapjon D. egy egész állatot a tányérjára, biztos értékelni fogja (figyelitek? Ez már a taktika része!!!!), meghát egy ebből semmi, ha már csinálom, akkor megcsinálom mindhármat. Jó. Az egyetlen, amit kihagytam a számításból az az volt, hogy bébicsirkének a tolla is bébis, így aztán a tisztítással elvoltam egy darabig (persze pucolt csirke volt, de hát aki főz, az tudja, hogy mindig van mit leszöszölni még a leggondosabban megtisztított bolti csirkéről is), volt itt anyázás rendesen, de egy óra alatt kész is lettem. Fűszerezés, sütés, majd már az oviból hazafelé indult a hadjárat: Én: Képzeld, ma nagyon finom vacsora lesz ám!!!!! D: Igeeen??? Kukucka? Én: Nem kukorica, annál sokkal jobb, pipi lesz, nagyon puha pipihusi (a „puha husi” sokkal hamarabb fogy, mint ha simán csak „husi”t mondunk). Ja, és azt tudtad, fiam, hogy a pipi is kukoricát eszik? D: igeeeen? (hangsúly az e-knél felfelé kunkorodik). Jó. De én vaniliáscsigát akarok enni!!!!Most!!!! Én: Nem fiam, mert ha most jóllaksz, akkor nem vacsizol, anya viszont finom pipiket sütött. D: Igeeen? Akkó’ kukuckát kérek (eközben hazaérünk, garázson keresztül megyünk be, ahol meglátja a kukoricakonzervet, meg is ragad egyet, és hozza befelé) Én: Nem, nem kapsz vacsiig már semmit (fél hat van ilyenkor, 7kor vacsi), mert akkor nem vacsizol. D: /negyed órás hiszti, amit nem részletezek, majd rájön, hogy valóban kezd éhes lenni, és érdeklődik/ Hó’ van a pipi? Én: /mutatom a tepsiben az egymás mellett fekvő apró állatokat, és nyálamat csorgatva marketingolok/ Látod? Milyen aranyosak, picik, puhák, jó az illatuk: D: Akarok ebédelni!!!!Most!!!! Én: először fürdés! D: /újabb negyedóra hiszti, mert ő nem akar fürdeni, ebédelni akar, de már/. Mindegy, megfürdött, D. is elláttuk időközben, indul a vacsi. Na, kéremszépen, a mai játszmát én nyertem: kb a felét eltüntette a csirkéjének…. Tisztességtelen voltam? Igen, kicsit, mert kihasználtam az alapanyag aranyosságát. Viszont, evett egy csomó hús (igaz, köret nélkül, pedig petrezselymes újkrumpli volt, és abban király vagyok), így nincs lelkiismeretfurdalásom. (Ja, a képen az egy szál közönséges ropi a sültcsirke mellett, illusztrálandó a nagyságát (kicsiségét)). Nem tudja valaki, hogy árulnak-e bébiborjút, vagy bébimalacot valahol?????