Nos, tegnap délelőtt felkerekedtünk, hogy őszi ruhákat vegyünk… Előtte nap még úgy gondoltuk, hogy megcélozzuk az outletet, de aztán amikor láttuk, hogy kicsit szemerkél is az eső, meg hát a kölköcskék is nyűgösek, úgy döntöttünk, hogy aznapra elég lesz a Ferihegyi bevásárlóközpont…jó döntés volt. Kb. 10 perccel az érkezésünk után találtunk mind a kettőnek sportcipőt, majd letudtuk gyorsan a C&A-t, ott kaptak pulcsit (egyformát), kabátot (majdnem egyformát), meg egy-egy farmert… melegítőt akartunk még, átnéztünk az Intersportba… sajna melegítők csak a horror drágák voltak (én hétköznapra nem akarok Nike cuccokat rájuk adni, főleg, ha teljes áron kéne megvenni), viszont D. megint felpattant a már múltkor kiválasztott fém futóbringára… esküszöm, emlékezett… nyár elején voltunk itt, akkor kiszúrta, most alig beléptünk az üzletbe, közölte, hogy „én bringázni akarok” és már ment is… tudta, hogy hol keresse az egyébként nem kicsi áruházban, ráült, és száguldozni kezdett. Apja rám néz: „megvegyük?”, hát, mondom, már régóta nézegeti, és azért ez jobb, mint a fa, ami van neki, vagy ha nem is jobb, hát szebb, meg hát mit tudom én…vegyük.
Bólintás, oké, menjünk fizetni. D. boldog volt, majd közölte, hogy „ez gyorsan tud menni, majd veszek fel bukót, hogy ha elesek (és mutatta, hogy esik el…szép lassan elfektette a bicajt, és ráfeküdt, fejét óvatosan a földre hajtva), akkó’ ne üssem meg a fejemet”… Persze elájultunk, hogy milyen okos, ehhez tényleg kell sisak…választottunk tehát azt is….
Olyan boldog volt a gyerek, hogy azon nyomban húzott a kijárathoz, hogy ő így jön haza, a biztonsági őr majdnem hülyét kapott, mert hát egy ekkora gyereket mégse tartóztathat le, de a bringán még fityeg az árcetli (a sisakon is)…gyorsan meggyőztük D-t a fizetés szükségességéről, majd amikor az is megvolt, ő már a bicajjal jött vissza a Müllerig (győztem futva tolni utána G-t, ráadásul ketten is megállítottak, hogy hol vettük ezt a franyesz bicajt, közben a gyerek már
Dél lett, mire végeztünk, irány haza, kaja, alusz, alvás után meg elvittem a két gyereket a játszótérre, hogy D. kibringázhassa magát. Volt egy olyan gondolatom, hogy hátha G. meg időközben megérett a kismotorra, úgyhogy vittük azt is… a közeli focipályán ráültettem Gábort, aki üdvözülten feszített rajta, de egy millimétert nem volt hajlandó előremozdulni. Kicsit tologattam, (esküszöm, még brummogtam is hozzá), de ő azt is csak hagyta… akkor adtam fel végleg, amikor az egy helyben álldogálást elunva, ugyanazzal a kis büszke mosollyal az arcán szép lassan egyszer csak oldalra dőlt, és felborult… nem volt tragédia, még a földön is boldogan vigyorgott, de asszem, erre még ráérünk… úgyhogy Ő visszakerült a babakocsiba, D. meg bicózhatott…
Ma ugyanez volt a program, különbség csak az üzletekben volt: délelőtt Decatlon (ott kaptunk jó áron melegítőket), meg Bricostore (a kertnek is kell néha valami), meg Brendon (kukazsák), majd ebéd, alusz, és ismét jétszótér (nem, már nem cipeltem a motort, G. mászókázott, D. meg a dombról gurulászott le… Most mákom volt, nem nekem kellett utána futni, mert ott volt egy kislány, aki tavaly volt D. ovijában nagycsoportos, most már komoly iskolás, és boldogan pesztrálta Dávidot, én meg pletyizhettem az anyukájával…
Este hatra mentünk csak haza, és hát az alvással egyik gyereknél sem volt gond… csak lenne szép őszünk, ha már a nyár ilyen vacadék volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése