Szüreti muri a Bókay kertben

Mivel ma T. lelépett a Tiszára horgászni pasibuliba, gondoltam kell valami program. Alaphangon azt beszéltük meg Gabival, hogy délután átjönnek játszani, ám amikor felkeltem reggel, és bekapcsoltam a gépet, várt egy ímél tőle, hogy a Bókay kertben szüreti mulatság lesz, nincs-e kedvünk csatlakozni, merthogy ők délelőtt kimennének. Gyorsan dobtam neki sms-t, hogy hívjon, ha már felkeltek, rögtön hívott is (itt megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok már talpon, mert bár már fél nyolc volt, én úgy éreztem, mintha hajnali hat lenne, addigra bepakoltam a mosogatógépet, egy mosást, bekapcsoltam D-nek a mesét, tisztába raktam Gábort…), mondom tudunk menni, de úgy, hogy 9re ott lennénk, mert T-vel vitetnénk el magunkat, amikor indul a buliba. Mondta, semmi gond, majd ott reggelizünk, kicsit játszanak a kicsik, aztán együtt majd elsétálunk. Így is lett. Dávid nagyon örült Lucának (és viszont), egyből bevonultak Luca szobájába játszani. D. már itthon mondta, hogy Lucának van vonata, én ugyan állítottam, hogy nincs, de Ő emlékezett jól, tényleg van neki (megjegyzem, ugyanolyan nekünk is van, itthon sose kerül elő, még egyszer nem mondta, hogy avval akarna játszani). Rá is csapott rögtön, elkezdte összerakni, mi meg szakadtunk a röhögéstől, mert Luca meg szedte elő a babákat- babaruhákat, közben próbálta D-t rávenni, hogy csatlakozzon: „nézd, nekem van ám babaruhám!!!”, „jó” mondja erre D., de fel se néz, hanem tovább tologatja a vonatot. „Babám is van”..”Aha”, és tologat. Mi meg lesünk, és röhögünk. Volt aztán közös reggeli, aztán felkerekedtünk, és indulás. Megnéztük a piacnál a menetre felsorakozott szüreti kocsikat, majd elballagtunk a Bókay-kertbe (Dávid és Luca nagyrészt kézen fogva, néha egy-egy puszival, mi meg olvadoztunk). Ott első körben kürtőskalit kerestünk, de az nem volt, és hogy ettől ne legyenek depisek a gyerekek, gyorsan befizettük őket egy kör ugrálóvárazásra. A tulaj hapsi rendes volt, mondta rakjam be Gábort is nyugodtan, de fizetni nem engedett utána, sőt, amikor D. gaytagumija megadta magát, előszedett egy hajókötelet, hogy azzal kössem fel a gatyót. Mondtam, hogy a kabátomon van öv, megpróbálom azzal, erre kijelentette, hogy a kabát így szép, inkább odaadja a kötelet. Lucát utána Gabi a körtánc felé terelte, D-t erre nem lehetett rávenni, így elmentünk vattacukorért. A srác akkorát csinált neki, hogy már én szóltam rá, hogy elég lesz, erre mondta, hogy akkor had csináljon egyet Gábornak is, egy kicsit legalább, mondom oké, legyen… de fizetni ő sem engedett (érdemes volt sminket dobni magamra a reggeli kapkodásban, úgy látszik… vagy az is lehet, hogy D. kék hajókötéllel rögzített gatyája hatotta meg). Fél tizenkettőkor aztán elindultunk kifelé, még megnéztük az akkor bevonuló lovasmenetet (bár D-nek igazából az őket biztosító rendőrök, és azok motorjai tetszettek), és megbeszéltük, hogy akkor most mindenki hazamegy, kis pihi, és 3ra akkor átjönnek (nem a rendőrök, hanem Lucáék). Itthon 10 perc alatt megebédeltünk, leraktam a gyerekeket, ekkor volt délután egy óra, és mivel egy hang se hallatszott ki egyiküktől se, én is eldobtam magam a hálóban. Háromkor nyitottam ki a szemem, 5 perc múlva hívott Gabi, hogy úton vannak. Mire megérkeztek, addigra a kölkeim is felébredtek. Előszedtem a héten vásizott ujjfestő készletet, a reggel kinyomtatott színezhető lapokat, lepapíroztam az étkezőasztalt, és D. meg Luca boldogan festhettek… Gyorsan elment a délután, és amikor Lucáék hazamentek, utána se volt sok gond a gyerekekkel, jól el voltak fáradva… Fél kilencre aludt mind a kettő… Szeretem, ha hétvégén vannak ilyen programok, főleg, ha egyedül vagyok velük.