Az ifjabbik gyerekem tegnap úgy döntött, hogy innentől Ő márpedig járni fog. Reggel elkezdte, és abba se hagyta egész nap. Ez is elég hirtelen jött, mint minden fejlődés nála, tegnapig max. két lépést tett meg, aztán leült, ma viszont már a folyosó egyik végétől a másikig gond nélkül elsétál… asszem a tornám időtartamát nyugodtan csökkenthetem, meglesz a napi mozgás így is…
Ma be is mutathatta közönség előtt is a tudományát: eljött Kékezüst Dalmával. Végre tudtunk pár szót is váltani, a gyerekek tulajdonképpen egész jó elvoltak együtt (bár Gnek még gondolom fura, hogy vannak babék, AKIK MÉG NEM TUDNAK JÁRNI… sokszor elindult valamerre, és csak nézett vissza, és látszott az arcán, hogy nem érti, Dalma miért nem követi… de túltette magát ezen is, és inkább melléhasalt, úgy folytatta az udvarlást.)
Délután meg Dájí hozta magát: sétálunk haza az oviból, ő lelkesen tolja a babakocsit (beállítja a tolókar magasságát is magának, én hozzá se nyúlhatok, ilyenkor ő sétáltat, és roppant büszke magára), de amikor figyelmeztettem, hogy ne az út közepén, akkor megjegyzi: „miért ne? Mer jön az autó? ... jön szembe az autó, nekimegy a Gábornak….és akkor LESZ BELŐLE PALACSINTA!!!!!!!!!!!!” És nevet…
Fürdéskor meg persze addig ökörködtek, amíg megcsúszott, és a víz alá merült…feljön, prüszköl, majd közli: „anya, én kicsit belefulladtam a vízbe…”
... és fel vagyok háborodva, mert nekem ilyen képek nincsenek!!!!
VálaszTörlés