D. szövegel. Mindent megmagyaráz, néha rögtön magának, néha nekem (vagy aki felelősségre vonja.
Idézek:
Megyünk szerda reggel az emeletre, hogy vigyünk kávét a mamának. Rögtön kérdi:
„És az Imre bácsi hóóó van???”
Mondom otthon.
„Igen, otthon van, a kutyájával, aki bátor!!!” (magyarázat: a kutyát Bátornak hívják…)
Este, miután a mese előtt elfogyasztott egy adag kakaót, fogat mostunk, megy aludni, és újabb kakaót koldul. Mondom neki, éjjelre víz jár, mert már nem kisbaba. Erre ő:
„ kakaót kérek, mert az előbb is kakaót ittam, és ha most vizet iszok, akkor össze fog kavarodni a gyomrom, és beteg leszek” Erre most mit mondjak???
Tegnap este, szitu ugyanaz, vége a mesének.
„mért van minden mesének vége?” Mondom, mert minden mesének vége van valamikor…
„egyszer vegyél nekem olyan mesét, aminek sosincs vége!!!!!”
Édes…
Aztán Tamással is röhögtünk egy jót: keresi a fülhallgatóját, kérdezi, hova raktam…
Mondom, hova? Hát a járókába dobtam be, oda úgyse megy egyik gyerek se, ott biztonságban van…szerintem oda fogom rejteni a karácsonyi ajándékokat is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése