csütörtök, szeptember 9

D. és az alvás

Hajnalban felkel, jön, hogy kér egy kis kakaót. Mondom oké, de mese még nincs, tessék visszafeküdni.

Erre ő:

„visszamegyek, mert én nagyon aranyos vagyok” Mondom, igen, aranyos vagy? „Igen…meg álmos is”. Elindulunk a szobája felé, a háló ajtajánál megszólal”te oda menj be, aludj még kicsit, egyedül is le tudok feküdni”…és nyolckor úgy kellett keltegetnem…

Este bezzeg:

„az a baj, hogy nehezen tudok elaludni”

Miért is?

„hát, az a baj, hogy nem vagyok álmos”

„az a baj, hogy szekrény is van a szobában, nem kértem”

„ha lekacsolod a villanyt, akkor nagyon szigorúan néz a tigriskígyó, vidd ki”

„az a baj, hogy szeretnék egy kis kakaót”

„az a baj, hogy mi dobogott???” (az apja keresett valamit az emeleten)

„az a baj, hogy a Gáborka mélyen alszik” . A kérdésre, hogy az vajon miért baj: „Mert amikor én merülök a vízben, mélyen vagyok, és ha sokáig ott vagyok, megfulladok. Gábor nem fullad meg mélyen?”

És még jön sok ezt vidd ki, azt szeretnék, amazt hozz be…csak a szigorú rászólás használ…de méééér?????

1 megjegyzés:

  1. Ez nálunk is megy egy ideje: húzzam el a függönyt rendesen, igazítsam meg az éjjelifényt, mert a kislány nem úgy áll, ahogy kell, tegyem arrébb a polcon a macit (Tigrist, Fülest, manót, akármit), nyissam ki/húzzam be jobban az ajtaját. Ezek vannak.

    VálaszTörlés