kedd, szeptember 7

Jót tett helyébe...


Tegnap egyébként programunk volt Gáborral. Az Esztivel (régi koléganőm-barátnőm még a cégtől) megbeszéltük, hogy van egy kis dolga az Europarkban, ott fogunk találkozni… majdnem derékba tört, ugyanis Gábor szombat éjjel produkált egy durva kruppos rohamot. A vicc az, hogy volt nálunk a doki még a múlt héten csütörtökön, merthogy G.nek járt egy oltás (az agyhártya gyulladásos második része), Dávidnak meg ugye kellett az igazolás, hogy nincs semmi fertőző betegség itthon, mehet oviba bátran. Erre szombat éjjel beütött az idei (tanévkezdéstől számított) első roham. Elég durva volt, úgyhogy nagyon gyorsan beadtam neki egy kúpot, attól jobban is lett, elaludt, reggelig már nem volt semmi…vasárnap azért is vittem sétálni is, mert a levegő jót tesz, és egyebek.

Vasárnap este már előre aggódtam, de nem volt újabb roham, csak kis krehácsolás (ezek szerint a levegőztetés jót tett), de hát ugye az idő, és egyebek… ellenben hétfő reggel D. ébredt rondán köhögve… esküszöm, reggel fél hétkor ott filóztam, hogy most akkor mi legyen aznap…

  1. verzió: D. nem megy oviba, én lemondom a takarítónőt, helyette hívom a gyerekorvost
  2. nem variálunk, imádkozunk…

D-nél lázat mértem, nem volt semmi, és állította, hogy ha kaphat egy kis kakaót (az esti kakózás beszüntetve, reggel ihat 2 decit), akkor „a kakaótól elmúlik a köhögés, anyuka”.

Kapott kakaót, újabb lázmérés (miszerint a gyerek 34,5 fokra hűlt időközben), majd bementem T-hez, tanácskozni. T. azt mondta, hogy szerinte vigyem D-t oviba, csak szóljak, hogy figyeljék, Gábort meg nyugodtan vigyem el az Europarkba, a levegőzés jót tesz, sétálni úgyis mennénk, és különben sem volt vele éjjel gond.

Így tehát D. oviba ment, (Vikivel megbeszéltem, hogy ha bármi van, hívnak, Viki szerint egyébként jól tettem, hogy vittem, mert olyan most tavaszig úgyse lesz, hogy mindenki tök egészséges legyen, egy kis köhögés smafu…jó, csak már én vagyok hiperérzékeny, a köhögő hangtól rögtön jön nálam az infarktus), mi meg a randinkra (G. nagyon élvezte a villamosozást), Tünde meg jött takarítani.

Nagyon örülök, hogy így döntöttem… Esztivel legutóbb még akkor találkoztam, amikor épp hogy teherbe esett Rékával, azóta csak telefonon-mélben kommunikálunk (volt azóta pár céges buli, de vagy az ő gyerekei nyúltak ki addigra, vagy az enyémek, sőt volt olyan, hogy aznap derült ki, hogy este egyikünk se megy…), Réka meg már jár, basszus… Csuda aranyos kiscsaj… Kár, hogy az Europarkban nincs semmi olyan hely, ahol egy 12 és egy 16 hónapos gyerekkel beszélgetni lehetne, de megoldottuk: leraktuk őket az egyik pénzbedobós játéknál, ott molyoltak fél órát (közben csak egyszer lógtak be a Mediamarktba), úgyhogy állva dumáltunk, majd lementünk egy kávéért, és egy hátsó asztalt elfoglalva még ülve is tudtunk kicsit beszélgetni (fotó nincs több, nem volt rá lehetőség)… És megegyeztünk, hogy a jövő hét pénteki buliba mindenképp megpróbálunk eljutni, hacsak nem üt be a kolera valamelyik gyereknél… Fogadunk, hogy LESZ kolerajárvány addigra??? 17-re mindenki oltassa be magát, mert lesz…

Fél tizenkettőkor hazaindultunk, G. jól viselte az utat, itthon aludt egy nagyot, D. miatt nem hítak, hepi voltam. Délután meg elmentünk az immunerősítő gyógysziért a gyógyszertárba, ami ugyan nem volt, de megint bebizonyosodott, hogy jó tett helyébe jót várj…

Előttünk egy néni volt a sorban csak, fizetett, elment, majd mi kerültünk sorra..épp kiderült, hogy nincs az, amit szeretnék, és rátértem arra, hogy ugyan, lehet-e már kapni a 30mg-os Rectodeltet, amikor észrevettem, hogy kicsit arrébb a pulton ott maradt egy táska… Mondja a gyógyszerésznő, hogy valszeg a nénié, na mondom, akkor tessék már ránézni a gyerekemre, én futok… A néni már eléég messze jutott időközben, de utolértem, majdnem elsírta magát, úgy hálálkodott, én csak legyintettem, és tűztem vissza. G. észre se vette persze, elvolt a gyógyszerésznővel, aki a kúpra vonatkozó kérdésemre mondta, hogy 1 doboz van raktáron, ó, mondom, sztem nekem az kell a biztonság kedvéért (sose lehet elég itthon, lásd a tavalyi kálváriánkat), holnap visszajövök érte egy recivel… Erre a gyógyszerésznő suttogva: ugyanennyibe kerül recivel, odaadom, jó? De pszt… Pszt. Köszönjük. Elhoztuk. Remélem, felbontás nélkül dobhatom majd ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése