Amint D. hazaér az oviból, kezdődik az őrület… Többnyire együtt játszanak, oltári édesek (és hangosak, meg kupit csinálnak), bár majdnem minden nap van olyan, hogy D. egy kicsit besokall, és valamelyik játékával bezárkózik a szobájába, hogy „Gáborka ne rontsa el”…ilyenkor G-t kicsit nehéz más irányba terelni, mert veri az ajtót, és ordít, mert persze sehol máshol nem olyan jó, mint ahol épp D. van…Már együtt is fürdenek, ami mondjuk nagy könnyebbség, akár percekre ki lehet szaladni, hogy közben terítsek, vagy a tésztát vízbe dobjam, vagy valami, mert ha véletlen G. elesik, akkor egyrészt profin feláll , másrészt meg D. abban a pillanatban ordít, hogy „Anyuka, gyere, valami baj van”… bár olyan még nem volt, hogy mentenem kelljen. Mondjuk máig az is nyugalmat adott, hogy csak kicsi víz van a kádban, de Dájí rájött, hogy hát ő a csapot is tudja kezelni: engedett még vizet (azt régóta tudja, hogy közben a kart nem fordítja el, mert akkor „forró, anyuka”, majd bekapcsolta a buborékoztatót, és boldogan közölte, hogy „de hát Gábornak tetszik”. Tényleg tetszett neki, csak egész kevés rémület volt a szemében (mikor meghallottuk, hogy zubog a víz, azért beálltunk a fürdőajtó mellé startra készen T-vel, hogy ha bármi van, kéznél legyünk…de hát amíg együtt ők jó játszanak, mi egyszerűen nem vagyunk hajlandóak holmi „de hát ebből baj lehet” ok miatt megzavarni őket…kivárjuk, míg megunják a játékot, és utána fegyelmezünk…mondtuk most is D-nek, hogy nem azért van kicsi víz, hogy vele kiszúrjunk, hanem mert ez így biztonságos. Mondjuk, amikor G. már aludt, és D. is lefekvéshez készülődött, akkor előadta nekem, hogy „anyuka, ha Gáborka beleesik a vízbe, én ki tudom ám szedni…így (és mutatta) megemelem a kezénél, és akkor kap levegőt!!!!!).Mindent meg tud magyarázni, félelmetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése