Csak hogy ne legyen unalmas a hétvége, mára áthívtuk Márkóékat játszani. Sajna hiába van új gépem, összesen egyetlen használható fotót sikerült csinálnom… Naja, mondjuk az is igaz, hogy mivel Carlos beült a nappaliba középre, és fél délelőtt egyszerre lefoglalta mind a három gyereket, mi Anettel csak ültünk a fotelben, és dumáltunk… talán ha egyszer is felálltam volna, hogy valami megfelelő szöget keressek a fotók készítéséhez, akkor nem jártam volna így… de lusta állat vagyok, és nagyon élveztem, hogy a gyerekek tök jól elvannak, és nem mozdultam. Sőt, mondtam Carlosnak, hogy néha átjöhet ám hívás nélkül is, „csak úgy” mindig szívesen látjuk ;-)))) Aztán mikor Anett halkan megjegyezte, hogy a múltkor, mire Ő felébredt, C. ki is takarított, akkor már felajánlottam a fenti szobát is, állandó lakhatásra…
Szóval elvoltunk.
Délután megjött T. is, a kölkök örültek, pláne, amikor az apjuk kitalálta, hogy hogy is tudnának együtt bobocarozni…nemes egyszerűséggel összekötötte a két kölköt egy övvel, így megszűnt a veszély, hogy az egyik kanyarban D. elveszíti Gábort… Oltári volt, ahogy rötyögve fel-alá száguldoztak…
Este volt még T-nek aranyos megnyilvánulása: néztük az Indiana Jonest (utolsó keresztes lovag), közben a bébiőrön keresztül hallgattuk G. szokásos esti köhécselését (nem, nem vészes, semmi komoly, picit taknyos csak, de a krupp miatt ettől is már idegrángásunk van rögtön).
Közben Indi sikeresen bejut a templomba, briliáns logikával kiválasztja a valódi grált a sok ül, vizet merít bele, fut az apjához, aki haslövéssel fetreng a padlón, megitatja az éltető vízzel, és lőn feltámadás-sebgyógyulás…
T. nézi-nézi, majd megszólal: nekem is kéne egy ilyen Grál, basszus, azon nyomban megitatnám belőle a Gábort….
de ha szert teszek a Grálra, akkor rögves G.-nek ajánlom fel először a belőle való ivást. JÓ? :)
VálaszTörlésSzámítunk Rád ;-)Majd néha értesíts, hogy állsz a felkutatással :)))
VálaszTörlés