Újabb túra

Ma kivételesen nem nekem, hanem Anyának kellett dokihoz menni, azt mondta, hogy nyugodjak meg, nem beteg, csak a doktorbácsi, akinél születtem, meg akarja nézni, hogy minden rendben van-e....hát, ehez mondjuk elég lett volna, ha engem megkérdeznek...aki ilyen gyorsan kipattan az ágyból hajnali fél háromkor, az olyan nagyon nem lehet a halálán Én javasoltam Anyának, hogy csináljon képet a dokinál, de azt mondta, hogy ez nem olyan...nem tudom, hogy végül is milyen, mert mi lent maradtunk Apával a kocsiban, ott vártuk Anyát, aki elég hamar jött is, és nagyon vigyorogva mondta Apának, hogy MINDEN rendben...és ennek nagyon örültek, meg kacsingattak, meg ünneplést emlegettek...hát ez nekem magas...Anya azt mondta, hogy majd jópár év múlva elmeséli...mindegy....csak elleszek enélkül a tudás nélkül valahogy

A nem is oly szürke hétköznapok...

Azért azt kell mondjam, hogy nálunk csak Apa szenved a hétköznapoktól, nekünk csak annyiban rossz, hogy nincs itthon annyit, de mi Anyával azért jól eltöltjük a napjainkat. Tegnap Zsófi jött látogatóba, mert vizsgázott (sikerült is neki, úgyhogy gratula, és úgy döntött (szerintem nagyon helyesen) hogy már nem megy be dolgozni, hanem inkább eljön, és velem foglalkozik egy kicsit.Meg is simiztem érte az arcát





Ma meg Anya nagynénje, Zsuzsi volt nálunk...Őt asszem nagyon szeretem...valami oltári türelemmel hagyta, hogy kihasználjam a jószívűségét....ennyit már régen voltam ölben Jó, nem azt mondom, hogy Anya nem kényeztet, de azért azt már megfigyeltem, hogyha jön valaki, akkor jobban van tolerálva a kis nyűgösségem...Anya azért fél óránál többet nem hajlandó rázni a kis seggemet, de a látogatók valahogy frissebbek, vagy kipihentebbek, vagy nem is tudom, de őket aztán jól ki lehet használniNem is tudom, hogy ha jön legközelebb, elmeséljem-e Neki, hogy amint elment, bedobtam a szunyát? Azt hiszem Anya be fog mártani....

Jó kis hétvége

Kár, hogy az ilyen jó kis kis hétvégék ilyen nagyon gyorsan elszállnak...Szombaton jött Viranagyi Bóbitával, Bóbit gyorsan fel is köszöntöttük, igaz, utólag,de hát aki Anyát ismeri, az een egy csöppöt sem lepődik meg, így volt ez régen is, és most én sem könnyítek a helyzetén....De nem bánta nagyon, kapott szép táskát (ezek a nők...a 100. táskának is tudnak örülni...én szívem szerint cumit vettem volna, de Anya szerint az Neki már nem való). Én is boldog névnapot kívántam, de aztán úgy lekötött a blúza a Bobónak, hogy minden másról elfeledkeztem!Marha jó kis mintái voltak! Anya legtöbbször csak sima pólót hord, úgyhogy ilyet ritkán látok ilyen közelről

Na aztán este volt nagy fürdőzés, Bobó vetkőztetett, Nagyi fürdetett, Apa ki lett szorítva most a posztjáról teljesen...
Szóval, jó kis este volt.
Másnap reggel, amikor felkeltünk, Anya adott enni, aztán megint a pihenőszékembe rakott, amit meg kell mondjam őszintén, néha már egy kicsit unok. Vinnyogtam vagy fél órát, mire szegény asszony kínjában már neki akart állni átpelenkázni (azt hitte szegény, hogy az a kis pisi zavar) de aztán látta, hogy a pelenkázóasztalon már nem sírok, hanem nézelődöm (hogyne, hát teljesen más a látvány, mint a nappaliban), fogta magát, és kísérletképpen berakott a kiságyamba, és beüzemelte a forgót....aztán csak lesett, hogy engem ez mennyire érdekel!! Nem tudom egyébként, hogy miért gondolta, hogy életem végéig közömbös maradok a forgó iránt, csak azért, mert amikor hazajöttünk, akkor még hidegen hagyott.....mindegy, végre elkönyvelte magában, hogy én már igenis elég nagy vagyok ehez, úgyhogy ezentúl tán majd gyakran játszhatom vele....

Sűrű nap....de hát a sztárok élete, ugye....

Anemjóját!Ezt a húzós napot! Reggeli után elindultunk a kórházba (valahogy sejtettem, hogy ezt nem fogom megúszni), hogy a szemészeti beutalómat tettekre váltsukA kórházban persze jó nagy sor volt, Apáék már kezdtek kétségbe esni, de aztán meglepően hamar sorra is kerültünk, a doktornéni nagyon aranyos volt, rögtön látta Anyán, hogy jobban fél, mit én....csak halkan jegyzem meg, hogy tovább is bőgött, mint én...szóval kb.fél percig tartott ez a könnycsatorna-átmosás, és mire leértünk a kocsihoz, már újra aludtam is.
Aztán, ha már egyszer úton voltunk, bementünk Apa munkahelyére. Úgy sejtem, hogy Ő már jóelőre elhintette, hogy jövök, mert az nem létezik, hogy az irodájában mindig ekkora tömeg legyenDe mindenki nagyon aranyos volt, egymás kezébe adtak az emberek (aki nem, annak Anyáék tuszkoltak a kezébe, mondván:"Szokjad", és vigyorogva lesték a hatást)
De úgy látom ám...hogy menne ez nekik.
Anya meg "egyszer ez úgyis a tiéd lesz!!!" felkiáltással felrakott engem Apa íróasztalára...

Aztán történt ám még egy jó is Amikor 3 napos koromban még bent voltunk a kórházban, egyszercsak jött egy újságíró néni egy folyton fotózó bácsival (mondjuk a fotózást Anya miatt addigra már tök természetesnek vettem...azt hittem egyébként, hogy MINDEN ember ezt csinálja...), és beszélgettek egy kicsit Anyával a kórház dolgairól, és azt mondták, hogy lehet, hogy az újságba is be fogják rakni!Még jó, hogy az én süsü Anyám az utolsó pillanatban megkérdezte, hogy mégis, melyik újságot figyelgesse, mondták, hogy Marie Claire esz az új lap neve, és áprilisban jelenik meg...Jó, eddig ne mondtam, de április elseje ta már a környék összes újságárusát bejárta Anya, mert nem hitte el, hogy egyidőben lesz kapható az újság mindegyiknél...mindegy, lelkes volt.Aztán ma a kórházból hazafele, amíg Apa lőtte az ebédet(bohócosat kajáltak,és ott sorba kell állni) Anya átszaladt a közeli benzikúthoz,hátha...és ott is volt az újság! És benne vagyunk!

Első mosolyom Apának

Ma reggel jól megleptem Apát...Szegény, annyira rosszkedvűnek tűnt reggel, egy csomószor elmondta, hogy nincs kedve menni dolgozni, gondoltam, megpróbálom valamivel feldobni, úgyhogy amikor odajött hozzám elköszönni, akkor visszamosolyogtam rá Képzeljétek, még meg is hatódottElhiszem én is, hogy szívesebben lenne velünk itthon, de hát ahogy mondani szokták, valakinek pénzt is kéne keresni Egyébként ma nekem sem volt valami jó kedvem, olyan esős-borús az idő....Anya előszedte nekem a csörgőzsirit, ővele jól el tudok beszélgetni, és az megnyugtat:

Aztán Apa ígéretéhez híven hamar hazajött, és elvittek engem életem első Nagybevásárlására!!! Beraktak a menő autósülésembe, oszt'hajrá!
Én láttam rajtuk, hogy azért izgulnak, és elég vicces volt nézni, ahogy a tömegben próbáltak a bevásárlókosárral, amin én is ültem, úgy lavírozi, hogy soha senkinek ne menjenek neki, és közben sűrűn emlegetnek valami parasztokat,akik nem átallanak hangosan szólni egymáshoz,pedig engem nem zavart senki és semmiJó kaland volt!

Időpontok....

Teúristen......azért itt kint már nem olyan egyszerű az élet....
Talán mondtam már, hogy az egyik szememnél sajna egy kicsit be van dugulva a könnycsatornám, egy darabig kezelgették Anyáék szemcseppel, de az nem használt, úgyhogy el kell majd menni a kórházba, hogy átmossák....No, elvileg oda kéne időpontot foglalni, meg ugye minden babát el kell hogy vigyenek a szülei az ortopédiára is, ez alól sem vagyok kivétel. Anyának azt mondta a dokibácsi, hogy telefonon foglaljon időpontot. Az egy dolog, hogy a szám, amita dokibácsi adott, állandón foglalt volt, mert Anya ravaszul keresett másikat is a neten, nade az meg hiába csöngött ki, nem vették fel.2 napig próbálkozott Anya, majd az egyik fórumtársa a nagyobbik gyerekének az egyik abban a kórházban kapott leletéről lelesett egy harmadik számot (ami egyébként nem szerepel a netes telefonkönyvben sem), Anya megpróbálta, na azt rögön felvették, és közölték, hogy a dokibácsi által adott számot épp karbantartják, de különben sem azon kell időpontot foglalni már....azt nem tudom, hogy Anyának ezt honnan kéne tudni, de mindegy. Kiderült, hogy a szemészetre nem is kell időpont, mehetünk bármely délelőtt, az ortopédiára viszont kell....adtak is!!!!!! JÚNIUS 6RA!!!!Apám!!! Anya kínjában már röhögött, hogy nehogy ezt elblicceljük, mert a következő időpontra már gyakorlatilag saját lábon mehetek.....hát, sztem' nem olyan vicces....mi van például, ha valami nem teljesen okés velem?Erre egyébként a kórházban sem tudtak válaszolni.....
Este Apa megígérte, hogy pénteken elmegyünk a szemészetre, legalább azon túl leszünk...aztán Apa fürdetett este megint, és jóól összepuszizta a lábam...ez azért dobott a hangulatomon Szeretem Apát is, meg a puszikat is

Alvási szokások-tanácsok, amiket nem mindig kell megfogadni

Végrevégre.....Anya meghalgatott végre egy másik véleményt is...

Ugye, amíg engem várt, mivel elég hamar elment táppénzre, nagyon sok ideje maradt, hogy könyveket bújjon, meg az internetről olvasson okosságokat. Mindenhol minden szakirodalom ezerrel állította, hogy egy újszülött a legjobban az oldalán, illetőleg a hátán szeret aludni, és úgy is kell neki, merthogy akkor nem fullad bele a matracba...oké, ebben lehet valami, de vegyünk példának engem.

2-3 héttel ezelőtt Anya már felfigyelt rá, hogy amikor betesz hanyatt az ágyamba, akkor érdekes hangokat adok ki...elég hangosan, olyat,mintha köszörülném a torkom, meg harákolnék (bocsi)....szegény asszony 1 héten keresztül alig aludt, mert állandóan kikapdosott az ágyból, avval a kósza gondolattal a fejében, hogy amiatt csinálok így, merthogy nem büfiztem eleget....felvett, tartott, én aludtam tovább, büfi egy szál se....egy idő után Anya elkönyvelte magában, hogy én így alszom, hangosan, és punktum.

Aztán tegnap a Nyuszi néni, ma meg Anya fórumtársai közül néhány ajánlota, hogy mégiscsak ki kéne próbálni hason...az egyik fórumtárs leírta, hogy az Ő kisfia miket csinál, ha megpróbálja hanyatt altatni, és Anya meg csak lesett, mert a kissrác pont ugyanúgy tett álmában, mint én...úgyhogy délután már hason aludtam...és egy hangom sem volt!

Úgyhogy ezentúl asszem így maradok...végül is, miért vett Anya olyan matracot, amibe még csak bele sem lehet fulladni?

Végre egy nekem való lány!

No, ma végre megjelent egy nekem való csaj is a láthatáron...Ő Anya barátnőjének, bizonyos Nyuszinak a kislánya....Virág Lilinek hívják, nagyon szép kis szőke haja van, és úúúgy tud mosolyogni, hogy attól kisüt a nap.

Egészdélután kint voltunk együtt a kertben, bár lehet, hogy a csaj nem szerzett túl jó benyomásokat rólam, mert ma is egész nap görcsölgetett a hasam, és ezt muszáj voltam Anyának sírással jelezni.....de hát istenem, Ő is nemrég volt ekkora (márhogy Lili)talán nem ítél el engem emiatt...Csináltak Anyáék képeket is, csak egy kicsit homályosak lettek, de azért teszek ide belőle:

Bár, az is igaz, hogy Lilit sokkal jobban érdekelte a medence, mint én....az Apukája győzte visszatartani, mert a 17 fokos vizet még egy kicsit hűvösnek találták a fürdéshez..

Messziről jött emberek...

No, ma egészen Miskolcról jönnek hozzám! Azért ez nem semmi Ennek tiszteletére ki is rittyentettem (pontosabban rittyentettek) Anya rámadta az Up-éktól kapot csirkés ümögöt.....aztán fél órát csodáskodott, hogy de jól nézek ki...nem tudom, hogy ezt mért találja szokatlannak...no mindegy.

Szóval a Földi család felnőtt tagjai jöttek látogatóba...igazság szerintén annak örültem a legjobban, hogy hirtelen extrasokat lehettem ölben, mert a pocakom is már kezdett fájni, és így azért jobban érzem magam....aztán együtt kimentünk a teraszra, Anyáék dumcsiztak, én meg hol aludtam, hol nyűglődtem a hasimmal....a fene essen ebbe a pocakfájásba...és mindig hajnalban a legrosszabb...és valahogy akkor senkinek nincs kedve velem másfél órát így ücsörögni...

Eeeeekkora vagyok!!!!!

Sziasztok!

Ma vagyok 5 hetes....és figyelj csak! Eeeeekkorára nőttem! Bezony! A súlyom már 3800 g...csoda, hogy Anyának még nem horpad a homloka

Na csajok, lehet elájulni