Csajozom...

Tegnap csuda jól éreztem magam megint, mert jött Anya Nyuszi nevű barátnője az én, Virág Lili nevű barátnőmmel…azért be kell valljam őszintén, már kicsit sem zavar, hogy idősebb nálam a csaj, mert hajlandó volt puszit is adni nekem, nem is éreztette velem, hogy Ő az idősebb….igaz, hogy Ő most nagyon mászkálós korszakt éli, de hát nemsokára már majd szó szerint is futhatok utána, nem csak így udvarolgatva….

Anyáék meg legalább kipletykálkodhatták magukat,amíg mi elvoltunk.Ja, és most először nálam aludt egy csaj! A Lili ebéd után…igaz, hogy nem az én ágyamban, mert onnan kieshetne (Ő ugye már fel tud állni), de az én szobámban a kanapén! Azért ez már nem semmi, nem?
Ma meg Zsuzsikáékhoz mentünk este, mert annakidején, amikor születtem, meg amíg Anya engem várt, a Zsuzsi nagyon sokat segített Anyának…abban a kórházban dolgozik, ahol én születtem, és így Anyának sokkal könnyebb volt egy csomó minden. Úgyhogy elmentünk hozzájuk, és vittünk nekik egy olyan rezegtető izét, amit Anya masszírozógépnek hív. Elég vicces egy szerkezet, de úgy tűnt, hogy Zsuzsi is meg Tomi is örültek neki…én meg jókat vigyorogtam rajtuk, ahogy kipróbálták, és vicces arcokat vágtak közben

Mozgalmas szerda

Ma sokan voltak náluk. Jött a Zsófi, merthogy már elég régen láttuk egymást, és kölcsönösen kezdtünk hiányozni egymásnak, meg jöttek a Nikiék, nehogy Anya ne kapja meg az e havi esedékes DVDmennyiséget. Még a végén elvonási tünetei lennének…..

Aztán persze minden nap mondja, hogy milyen álmos, és hogy ez amiatt van, hogy én már hajnali hatkor kelek, de ez szerintem inkább amiatt van, hogy éjfélig filmet néznek Apával…feküdjön le akkor, amikor én, és akkor reggel sem lesz álmos. Én nem is értem, hogy mi ezen olyan bonyolult. Na mindegy, szóval a vendégekkel együtt kiültünk a teraszra, és csudajól érzetük magunkat! Este Zsófi fürdetett, persze a medvés módszerrel, és csudára tetszett neki, hogy milyen nagyokat tudok rúgni a lábammal…csak el ne felejtsem majd jövőre mondani nekik, hogy milyen büszkék voltak rám ilyenkor, ha majd rámszólnak, hogy ne locsáljam fel az egész fürdőszobát…

Éljen a fürcsi!!!!! :)

Hát a vasárnapunk nem volt valami fényes, mert még mindig elég vacakul éreztem magam a szurik miatt, de legalább Apa hazaért…annyira örültem Neki, hogy jó sokáig fent is voltam este, hogy tudjunk játszani. Aztán persze tegnap egész nap aludtam szinte, nem sok minden maradt meg a napból….Tegnapra már egész helyrejöttem, az is igaz, hogy végre nincs az a nagyon-nagy meleg sem (27 fok volt „csak”), volt kedvem a játszószőnyegemhez is újra…bár azt is megkell mondanom, hogy mostanában azért jobban szeretem, ha Anya is a közelemben van, egyedül valahogy most nem olyan szórakoztató.

Estére Anya kitalált egy tuti dolgot: előszedte azültető-medvémet a fürdőkádamhoz, ami arra van kitalálva, hogy az ekkora babákat hátfájás nélkül is meg lehessen fürdetni…eddig is próbáltuk már párszor, de egyszerűen nem voltam még olyan nagy, hogy kényelmes legyen…most bezzeg?!!!? Húúúúúú…akkora pacsálást csaptam EGYEDÜL, mint a csuda!!!! Anyáék meg is lepődtek, mert ilyen zajos sikerre nem számítottak.

Ezentúl asszem legalább félórás pacsákat fogok csapni! Éljen a fürcsi!

Razzia a csokiknál

Tegnap óta szalmák vagyunk Anyával, mert Apa elment a haverjaival hétvégézni, ahogy ők mondják „kiheverni a csajokat”…..remélem, vele mehetek majd pár év múlva…addigra lehet, hogy nekem is lesz kihevernivalóm….

Reggel szomorkodtunk is egy kicsit, hogy magunkra maradunk, de aztán elmentünk a baba-mama talira a cukrászdába, és egy szelet süti meg egy nagy jegeskávé után már Anya sem volt szomorú . Én próbáltam közben Vincével összehaverkodni, de hát Ő már nagyfiú, és nem vagyok sajna elég szórakoztató Neki….a kavicsok a parkolóban sokkal jobban vonzották. Már én is alig várom, hogy szabadon kavicsozhassak, mert az valami nagyon jó dolog lehet, Vince is nagyon elégedett képet vágott utána.Aztán a tali után Zéncsi még hozzánk is eljött az Anyukájával ebédelni, és köcsönadtam Neki a pelenkázóasztalomat is.Amilyen kis morci volt, már rá is fért

Délutánra meg eljött megint Bobó, hogy pletyizzenek Anyával, és megünnepeljék, hogy Bobó megvette az első lakását. Mondta, hogy majd én is mehetek hozzá, mert van kertje is, és majd szaladgálhatok….jó, akkor lehet, hogy előbb mégiscsak szaladgálni tanulok meg, nem kavicsozni….asszem, nem fogok unatkozni az elkövetkező időkben…

Ja, és Bobó kijelentette, hogy küldetésének érzi, hogy ne maradjon olyan csoki az édességes-kosárban, aminek már lejárt a szavatossága, és nagyon rendesen átválogatta őket…semmit nem bízott a véletlenre: amire az volt írva, hogy még jó, azt még meg is kóstolta…biztos ami biztos!

Koma

Tegnap nagyon jó napunk volt. Jött Anya egyik barátnője, aki még nem látott engem, és hozta magával a kisfiát, aki csak pár hónappal idősebb nálam. Eddig Ő volt az, aki a legjobban hasonlított hozzám a haverok közül! Nagyon nagy fazon a srác, jókat vigyorkáztunk együtt, de aztán végül csak otthagyott engem, mert a kutya jobban érdekelte…de Anya azt mondta, hogy ez így természetes, majd pár hónap múlva sokkal jobban fogunk tudni együtt játszani, ha már majd én is tudok menni (vagy kúszni, vagy valami módon haladni) mert akkor majd lépést tudok tartani a Kevével. Megjegyzem, Őt csak az Anyukája tudja utolérni, mert nagyon fürge! A kutyát is utolérte! Pedig az nagyon szaladt!Aztán rájött, hogy talán hamarabb szabadul, ha hagyja magát

Szóval azért elvoltunk, bár nekem meg aztán pláne hamar elment az idő, mert vagy háromszor aludtam közben, ez a nagy meleg teljesen kikészített...amikor elmentek, mi még Anyával estig kint voltunk a kertben, Apa is csatlakozott…bent meg lehetett fulladni, jobb volt a levegőn
De ilyenkor (is) aztán úgy alszom este, mit akit leütöttek.

Ma korántsem volt ennyire szórakoztató program…már amikor megláttam a Dokit, már akkor tudtam, hogy ez nem lesz az én napom…megint 2 szurit kaptam.
Meg kúpot a fenekembe…ááááá…nincs az én Anyámnak szíve, komolyan. De legalább az egész délutánt a karjában tölthettem…ezt máskor nem engedi. Minden rosszban van valami jó! Ja, és közben gyakoroltam a fogást a tegnap Esztiéktől kapott kockákkal…illetve most még csak eggyel, többel nem biztos, hogy boldogulnék, de hát valahol el kell kezdeni, nemigaz?

Melegség

Anya, ígéretéhez híven elvitt engem úszópelusbeszerző-túrára tegnap, de nagyon lukra futottunk…voltunk 3 nagy boltban is, de nem volt…viszont vettünk nagyon szép kis napernyőt a székemre, úgyhogy most már nem kell majd aggódnia a fényfoltok miatt. Állítólag ebben a nagy melegben attól is leéghet az arcom…mondjuk a 2 centi vastag napozószer alatt, amit minden nap rámmaszatol, ez több, mint meglepő volna.

De végül is tényleg franyesz kis napernyő, nézegetni is jó, ha haszna nincs is sok…meg legalább a lelkiismerete nyugodt.

Viszont ez a meleg tényleg megterhelő…ma is volt vagy 32 fok árnyékban, az ember állandóan úgy érzi, mintha fejbevágták volna. Aludni meg csak pucéron lehet, de úgy se tud az ember sokáig, mert leizzad…állítólag hétvégére jön egy kis enyhébb idő. Nem is baj, mert Apa elmegy egy kicsit a haverjaival pár napra, és Anya már izgult, hogy nehogy nagyon gázos legyek a meleg miatt, de erről ezek szerint levan a gond.

Házassági évforduló

Áááááá, ma is olyan hőség volt egész nap, hogy az valami hihetetlen…és állítólag a jövő héten még melegebb lesz…Tehát már kora reggel kimentünk a kertbe, ott is reggeliztünk, aztán Anya bement előkészíteni az ünnepi vacsit, Apa meg közben gondolkodott, hogy milyen szórakozást találjon ki nekem, amíg átolvassa az újságját…és kitalálta, hogy addig én Anya „szaklapját” olvasgassam… Rájöttem hamar, hogy szeretek olvasni, jól kiolvastam az újságot…jó apróra. Estére ki is kísérletezték, hogy a Sztorimagazin a legtutibb, mert a Hotnak például túl kemények a lapjai, és nem is zörögnek olyan szépen… Igaz, hogy a Sztori meg fog, Anya majdnem infarktust kapott, amikor bevitt pelusozni, és a kinti verőfény után félhomályosnak tűnő szobában meglátta a lábszáramat, ami úgy nézett ki, mint aki 4 menetet lehúzott Hulk Hogan ellen. Elég csúnyán nézett Apára, amíg az fel nem világosította, hogy az festék… Mindenesetre nem szeretnék annak a helyében lenni, aki akár csak csúnyán néz rám!

Délután meg végre valahára felfúrták a falra azokat a képeket, amiket róluk csináltak gyerekkorukban, meg a parafatáblámat, amire majd kirajzszögezhetjük a kis dolgaimat, fotómat, ilyesmiket...nagyon szép lett így a fal:

Aztán én estére megint kipurcantam, úgyhogy 8kor már aludtam….egyébként is tudtam, hogy nyugiban akarják megenni az évfordulós vacsit, gondoltam, miért pont most ne hagyjam őket?

BOLDOG HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓT!

Medence-rulez

Tegnap megint medenceparti-parti volt egész nap, még a délutáni szuszkát is ott abszorváltam. Sőt, amíg Anya aludt, Apa lepróbálta, hogy mit szólok, ha a lábamat belelógatjuk a vízbe. És mivel 35 fok volt egész nap, és nekem is oltári melegem volt már, direkte jól esett a dolog…úgyhogy amikor Anya felkelt, előtte is debütálhattam, mint delfinnövendék….

Mutatok róla képeket, az arckifejezésem a nap miatt ilyen ám, tényleg tetszett a dolog, elhihetitek!

Meg is ígérték, hogy a jövő héten kapok úszópeluskát, és tovább próbálkozunk…

Ajik

Na, tegnap reggel, miután megreggeliztem, Anya és Apa elindultak ajándékot venni. Közben a Nagyi elmagyarázta, hogy hétvégén lesz egy éve, hogy Apa feleségül vette Anyát, és ezalkalomból venni akar (akar….höhö) Neki egy szép gyűrűt ajándékba, úgyhogy erre van a nagy izgalom. Meg hogy hát az én születésem is van olyan teljesítmény, hogy Anya megérdemli a gyűrűt…szerintem ezért mondjuk nekem járna aji….de mindegy, én még úgyse nagyon hordok ilyesmit, meg ha Apára hasonlítok majd ebben is, akkor nem is fogok sose…Ő se szereti az ékszert, semmit sem hord, csak órát. Anya bezzeg…Apa szerint valamelyik őse tuti szarka volt, magára akasztaná a Dárius (ez egy gazdag király volt marha régen) kincstárát is, ha tehetné…Lényeg a lényeg, tényleg nagyon szép gyűrűt vettek, mi meg addig nagyon jól elvoltunk a Nagyikával, Ő etetett, játszott velem, meg minden. Délután aztán már ment is haza, mert várta őt a cicája.

Ma meg jött látogatóba már reggel a Anya Niki nevű barátnője, és hármasban elmentünk az Europarkba, beszerezni az évfordulós ajándék-elmaradást, mert Anya az én nevemben már elintézte az ajándékot, de Ő is meg akarta valamivel lepni Apát, úgyhogy direkt kapóra jött neki, hogy Nikinek is volt dolga (ő virágot akart venni az öccse délutáni ballagására), mert így azért könnyebb vásárolni…..Csak nekem volt egy kicsit ciki…még sose voltam két nővel vásárolni, és hát mit mondjak, nem egyszerű….úgy vihognak, mint a gyerekek, mindenhol órákat nézelődnek….Mondta Apa már sokszor, hogy nehéz a nőkkel, de hogy ennyire! Mindegy, azért jól elvoltunk, hálistennek kezdett melegük lenni, úgyhogy ebédre hazaértünk, pedig azt hittem, hogy ez is kimegy a fejükből a nagy viháncban….Kajáltunk, aztán ők pacsáltak a medencében, én meg kintről néztem Őket. Délután, amikor Niki már elment, Apával még jó sokáig kint voltunk….csoda, hogy minden este úgy alszom, mint akit leütöttek?

A Cég

Ma kisebb kirándulást tettünk, megmutatta nekem Anya, hogy hol dolgozott, mielőtt megszülettem volna. Elég messze van, vagy egy órát autóztunk, míg odaértünk! Én mondjuk egész odafele aludtam, Anya énekelgetett … Egyébként ez így jobb, hosszú úton, mert így pont végig tudott menni egy lemez az út alatt, és így legalább nem csak egy számot hallgatunk meg 3szor egymás után, mint akkor, ha csak rövid útra megyünk….akkor ugyanis az éppen kedvenc lemezéről (most a Mozart! megy ) az éppen kedvenc szám megy le egymás után többször is, és énekel, mintha muszály volna…jó, én szeretem halgatni, mégiscsak az Anyám, de nem bánom, hogy az ablakot nem húzza le közben, mert akkor azért lehet, hogy megpróbálnék úgy tenni, mint aki nem is vele van….

Naszóval, bementünk a Céghez, ottan Anya egyik barátnője felkapott, és 2 és fél órán keresztül ki sem adott a kezéből! Jó, a peluscserét nem vállalta, de az ebédet már Tőle kaptam. Végighurcibáltak Anyával mindenhol, és úgy dicsekedtek velem, mintha Ők maguk lennének az összes (egyébként valóban szembetűnő) erényem hordozói.

Mondjuk, így tényleg senki nem úszta meg, hogy mondjon rám néhány dícsérő szót, az önbizalmam így köszönöm szépen, teljesen rendben van!

De sajnos a fotózás most is már csak a hazafelé iduláskor jutott eszébe… Bár, ha az összes kollégájával akarna közös képet publikálni, akkor asszem három blog sem lenne elég…

Mire hazaértünk, addigra jött a Klári nagyi, hogy holnap tudjon engem pesztrálni egy kicsit, amíg Apa elviszi Anyát valami évfordulós ajit venni…hogy az mi a csuda azt, nem tudom, de majd valakit megkérek, hogy magyarázza el…