Még ez a fotó is tegnap készült egyébként Dávidról, merthogy mostanában néha már be merek osonni, amikor elaludt (eddig ez szigorúan tilos volt még nekem is…. Valahogy nem hittem el, hogy ugyanúgy visszaalszik, ha esetleg kicsit megébred, mint mi, azt gondoltam, hogy bemegyek, megriad, és fel akar kelni, mert azt hiszi reggel van, vagy valami ilyesmi).
Muszáj is bemennem, mert néha előjön a köhögése, és már kínomban arra gondoltam, hogy hátha attól van, hogy kitakarózik éjszaka…
Szóval mikor tegnap este lefektettük, nagyon hamar csend lett, még hátra is sétáltam úgy fél óra múlva, hogy lássam, nem szűrődik-e ki fény az ajtaja alatt, mondom, kiderül, azért a nyugi, mer’olvas, de nem. Egyszerűen fáradt lehetett, mert amikor bementem a takarót ellenőrizni, ez a kép fogadott (igen, még kijöttem, fogtam a fényképezőt, visszamentem, 3at fotóztam vaku nélkül nyitott ajtónál, de nem jó, így csináltam két képet vakuval is. Merészségem egyszerűen nem ismer határokat. Asszem, legközelebb megvívok egy oroszlánnal.): mint egy pici alkoholista, még álmában is fogja az üveget. A kép tanúsága szerint valahogy a bal oldalán fekve ihatott, amikor egyszer csak elájult meglepte az űlom, és elborult a pocakjára, de az üveget akkor se engedte el….
Ma végre csináltam fotót Gáborról is, bár olyan piros volt rajta a szeme, mint egy nyuszinak, és szépíteni sem sikerült teljesen, de legalább a kis formási jól látszanak. Nő ám, mint a bolondgomba. Ha egyszer végre rászánom magam, akkor majd bemásolom a heti súlytáblázatát. Lényeg: vasárnap 6120 grammot nyomott pucéran-éhesen. Ehez az adathoz csak anniyt fűznék hozzá, hogy a Dávid 9 hónaposan volt
Ja, és amit akartam iagzából: ma mindkét gyereket dicséret illeti: Tamás már előre szólt, hogy este 10 előtt nem lesz itthon…. Ilyenkor bennem azért van némi drukk mindig, hogy vajon sikerül-e csont nélkül levezényelni az estét (ugyebár általában Dávid az alatt fürdik az apjával, amíg én Gábort etetem…. Már volt rá példa, amikor T. nem jött időben, viszont D. ragaszkodott hozzá, hogy végigasszisztálja valaki a fürdését, hogy csóri kisbabát a klotyófedélen ülve etettem…), és hát ez a mai, ez olyan flottul ment, hogy magam is meglepődtem. Amíg a babát fürdettem, addig D. egy darabig videózott, aztán játszott mellettünk, Gábor fél hétre befejezte a táplálkozást, és el is aludt egyből, közben büfiztetés alatt csináltam Dávidnak vizet, ő levetkőzött, bemászott, mire a babát leraktam már közölte, hogy eleget fürdött (a fürdés hosszát megválaszthatja, 10 per és háromnegyed óra között már minden volt, de ezzel égül is én is így vagyok, hol van kedvem ázni, hol nincs, csak gyors mosdás, oszt szevasz), egyből fel lehetett öltöztetni, nem volt rohangálás a lakásban vagy ugrálás a franciaágyon, evett (gyorsan és nem szétszórva a kaját), majd megnéztünk pár repülős videót a jutubon, önként fogta az üvegét, és vonult be aludni… kapott puszit, és többet nem is láttam. Én lepődtem meg a legjobban. Apám, nyolc óta itten ülök, és csend van. Hihetetlen. T. nem is fogja elhinni, ha hazaér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése