A hétvége a játékon és a nagyizáson túl a zabálás jegyében telt. Még múltkorjában látott Tamás az egyik gasztro-oldalon egy hirdetést, miszerint lehet rendelni komplett pulykavacsorát az egyik szálloda étterméből, és gondoltuk, egyszer ki kéne próbálni. Pénteken aztán reggel úgy döntöttünk, hogy aznap úgyis jön Klári, meg délután a Gabiék, főzni nem nagyon lesz idő, itt az alkalom a pulykázásra (meghát nem akartunk lemaradni az ovi mögött, és bár tudok főzni, egy egész pulyka elkészítését most valahogy még nem próbálnám ki…). Tehát reggel megrendeltük, kérdezték mikorra, mondtuk, mondjuk legyen fél hét, de mondták, hogy fél hétre már visznek egyet Törökbálintra, mindjárt visszaszólnak…kicsit nem értettük. Aztán a kislány visszaszólt, hogy bocsi, negyed nyolcra lesznek itt, és ne hari, de a séf rettenetesen kényes arra, hogy minden nagyon-nagyon friss és kifogástalan legyen…még ekkor se értettük teljesen, de legyen.
Na, este, miután a Luca-kísérésből hazaértünk, sorban lefürdettük a gyerekeket, épp elkezdtem teríteni, amikor csöngettek. Tamás indult ki, én is felkaptam a kabátomat, hogy segítsek behozni a kajót, majd a kertkapuban lefagytunk. Ugyanis két öltönyös-selyem nyakkendős pincér indult befelé egy nagy dobozzal, és nem csak úgy odaadták a kaját, hanem bejöttek, és szépen elkezdtek kipakolni. Nem tudom, melyikünk vághatott viccesebb arcot… Mi futárra vagy taxisra számítottunk, és gondolom ők sem ahhoz vannak szokva, hogy egy ilyen vacsit egy lépcsőn, játékok közt ücsörgő nagyinak, egy tátott szájú pizsamás kiskrapeknek, és két, teljesen ledöbbent, zavartan vigyorgó melegítős embernek kell felszolgálniuk. Kész voltunk. Oltári kedvesek voltak, meg jó fejek, úgyhogy végül is nem volt kínos a szitu, csak végtelen vicces.
A kaja egyébként hibátlan volt, a vacsihoz kapott sütőtökös pite meg egyszerűen fenséges. Igaz, most ezt a pulykát esszük három napig, akkora, de sose legyen nagyobb baj.
Ma meg aztán az édességek is bejöttek a képbe: Bóbita a közelgő névnapom alkalmából meghívott minket ebédre, majd desszertezni átmentünk a dizájncukiba, ahova már nagyon rég el akartam jutni. Hát, tényleg csodákat lehet ott kapni, minden nagyon finom volt, mindenki különböző sütiket rendelt, én lelkesen fotóztam, majd lelkesen végigkóstoltam az összeset, a Dávid meg egyszerűen lenyűgöződött egy hatalmas nyalókától….nagyon jól éreztük magunkat (csak most néztem, hogy sajna a kaja elvette az eszem, és a Bobó pocakját nem is fényképeztem le…pedig nagyon éééédi).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése