Megint nincsenek képek úgy igazából, merthogy reggel kivételesen eléggé akadálymentesen vettük az elindulást (főleg, hogy Tamásnak mindig a szerda az olyan nap, hogy korán indul, úgyhogy Ő viszi a gyereket oviba, nekem nincs más dolgom, mint felöltöztetni…), aztán nekiálltam lakható otthont csinálni a lakásból (gyurmadarabok összeszedése, mosogatás, cumisüvegek elmosogatása, porszívózás-felmosás-mosás szetháromság (ezt minden nap kell újabban….ezt se értem, de mindegy, ha nem csinálom, akkor rögtön igaz a mondás, hogy nálunk enni lehet a padlóról. Szó szerint, mert van mit.), majd legyártottam egy nagy adag Litauszki-krémes alapját, hogy holnap Tamás majd vihessen a kollégáknak (meg persze hogy mi is rosszullétig kajálhassuk magunkat vele este). Nagyon fini süti ez, bár igazság szerint annyira nem vagyok elvetemült, hogy a tésztát is én magam készítsem hozzá, jó szerintem a Fanni nagynénim által kreált is, csak kissé időigényes. Azt hittem, hogy az életben nem fog az a sok cucc átmelegedni….mindegy, kész lett, fini lett. Fotó nincs. Elfelejtettem. Hogy mégis legyen valami, lefotóztam a vaníliapasztát.
Szóval eztán babázgattam, délután még kisütöttem a krémeshez a tésztalapokat (2 csomag tésztából csináltam, hogy legyen bőven, kb. 5*5 cm-es kockákra vágtam, és azokat még egyesével fele vékonyra kisodortam…elvoltam vele vagy másfél órácskát, nem gondoltam, hogy ilyen sok lesz, lett vagy 50 db, ebből 5 fért kényelmesen egy tepsire, és egy tepsi 7 percig sült…..).
De végül is kész lett, közben szólhatott a nagy házalakítás tegnapi része, elvoltam.
Délután én mentem a gyerekért, már jó sötét volt, mire kijöttünk, nézte ám a csillagokat, hogy hol vannak, meg hányan vannak (ezt minden este szokta, nem is ez a lényeg), közben ballagtunk hazafelé, na, egyszer csak jött egy helikopter: Dávid figyel egy darabig, majd egyszer csak megszólal: „vigyázz csillag, elüt repülő!!! És nem értette, hogy mér’ röhögök. Ő csak szólt.
Szóval eztán babázgattam, délután még kisütöttem a krémeshez a tésztalapokat (2 csomag tésztából csináltam, hogy legyen bőven, kb. 5*5 cm-es kockákra vágtam, és azokat még egyesével fele vékonyra kisodortam…elvoltam vele vagy másfél órácskát, nem gondoltam, hogy ilyen sok lesz, lett vagy 50 db, ebből 5 fért kényelmesen egy tepsire, és egy tepsi 7 percig sült…..).
De végül is kész lett, közben szólhatott a nagy házalakítás tegnapi része, elvoltam.
Délután én mentem a gyerekért, már jó sötét volt, mire kijöttünk, nézte ám a csillagokat, hogy hol vannak, meg hányan vannak (ezt minden este szokta, nem is ez a lényeg), közben ballagtunk hazafelé, na, egyszer csak jött egy helikopter: Dávid figyel egy darabig, majd egyszer csak megszólal: „vigyázz csillag, elüt repülő!!! És nem értette, hogy mér’ röhögök. Ő csak szólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése