Dávid egyre többet beszél, egyre több olyan van, amit meg kéne örökíteni az utókornak, csak hát ha nem írom fel, akkor esély sincs rá, hogy megjegyezzem. Már megfogadtam, hogy veszek egy icipici jegyzetfüzetet, és abba fogok írogatni, vagy ami még jobb, felmegyek az emeletre, és elővadászom valahonnan a meglévő kis kék füzetemet… ehen.
Szóval volt pár mondása az elmúlt napokban, ami után 5 percen belül gépközelbe kerültem, így fel tudtam írni. Íme:
- szitu: Gábort büfiztetem kaja után. Dávid marhára figyel, koncentrál, majd megjegyzi:
„Aja, mingyá hányik!”
- szitu: Este lefekvés után mindent bevet, hogy ne kelljen aludni, vasárnap még mesét is akart mondai nekem. Mutatta az éjjeliszekrényét, hogy üljek le, és elkezdte előadni nekem az apjával aznap látott vakond-epizódot, amiben is „a cápa behamta a nyuszit”.
(Tudom, hogy ezek így leírva nem biztos, hogy másnak is annyira ütnek, de a lényeg, hogy mi később is emlékezzünk rá…)
Na.. erről mesélhetnék...
VálaszTörlésa feleségem mindenhol kicsi fecniken örökíti ezeket... és igen!!! ütősek... bár annak aki eredetileg hallotta annak talán jobban :)
Legutolsó:
Réka lányom:
"Anya nálunk mindenkinek a neve "a"- ra végződik, csak a Judité nem..."
Mire azannya:
"Miért??? kié végőződik még "a"-ra?"
Réka:
"Petra, Réka, Kriszta (anya) és Apa..."
Ekkor jöttem rá :d ez a gyerek nem is tudja a nevem....
vagy mégis...???
De rájött, hogy az"Apa" az nem név :)
De nekünk akkor is édes volt..
Szóval nálunk a fecnizés megy, mert nem emlékeznénk soha semmi ilyenre..
Neked is "a"ra végződik :))))))))))))))))
VálaszTörlésSanyika :)
No igen.... Mindig is szerettelek :)
VálaszTörlésDe hát hogy is mondjam... rajtatok kívül kevesen ismernek így... és a gyermekeim ezt a variációt nem is :)
De simán le"sanci"znak...
Ja amikor Petra (a legnagyobb) megtanulta a nevem és megkérdeztük tőle akkor közölte hogy az én nevem "Bene Sándor Apa" és sztem csak a suliban közölték vele hogy ezt nem kell hozzá tenni...
tudod, hogy én is csak szeretetből.... :)
VálaszTörlésegyébként az én gyerekem se mindig tudja a nevem...anyuka...ennyi.sebaj, néha már én se tudom a sajátomat...