csütörtök, november 26

Thanks Giving Day (bezonyám!!! :))) )


Ma volt az oviban a Hálaadás-napi ünnepség, pulykával, meg mindennel, ami csak kell. Már pár napja magyaráztam a gyereknek, hogy lesz, ünnep, meg pulyka, de hát persze azért még nem érti, de legalább tegnap kicsit talán könnyebb volt ágyba tuszkolni az ünnepségre hivatkozva ;-)

Örülök, hogy van ez a fényképezős megoldás, mert így azért látom, hogy hogy zajlott ez az egész… bár azt is látom, hogy lassan a gyerek majd szóvá teszi, ha esetleg virslit kap vacsira…Az összes fotó megtekinthető egyébként az „ovis képek”nél… És ismét köszi a fotókért Vikinek és Krisztinek!

Még valami más is: akartuk Kékezüsttel, hogy azért még amíg viszonylag mobilak, addig találkozzon már Dávid Lucával, és én ugye benéztem a dolgokat, mert valahogy bennem az volt, hogy csak pénteken lesz az ünnepség, így aztán mára szerveztem ide őket, és amikor tegnap az oviban rájöttem, hogy mi van, akkor egyrészt kicsit égtem, másrészt meg hazafele motyogtam magamban, hogy „hazaérünk, gyorsan felhívjuk Lucáékat, hogy tudnak-e pénteken jönni” (ezt már eléggé megszoktam, hogy hangosan mondok minden a gyerekeknek, állítólag csecsemőkorban jó, ha sokat beszél hozzájuk az ember….na ez nálam már túl ösztönös úgy látszik), erre D. tök bezsongott, hogy „lucalucaluca”, és rohant hazafelé, sztem’ azt hitte, hogy már itt is van…. És amikor mondtam neki, hogy csak holnapután jön, akkor majdnem sírt. Tudom, még nem érti, hogy mi az a holnapután, de azt tudja, hogy az nem azonnal van. És azt Ő nem szereti. Márhogy nem azonnal jön a Luca.

Ma viszont hazafelé komoly fegyvertényként lehetett Lucát alkalmazni (lehet vitatni a módszer helyességét, nekem bevált mondjuk), ami jól jött, mert ugye egy kicsit fel volt pörögve az ünneptől, meghát fáradt is volt már, Dávid is nyüfögött nagyon, úgyhogy jól jött, hogy tudtam fenyegetni, hogy ha nem lesz jó fiú, akkor lemondom Lucát…

Sajnos Gáboron még nem fog az ilyen fenyegetés, ma először kicsit vele is nehezebb volt este, kicsit keveset aludt napközben, és estére-annyira felpörgött, hogy komoly altatást kellett csapni. Majdnem fél kilenc volt, mire elaludt, kíváncsi vagyok, meddig fog szuszolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése