Már régóta egyeztettünk Dávid nagy ovis haverjának, Márknak az anyujával, hogy melyik nap ugranak be „csillagnézőbe”.
Tegnap már msn-en megbeszéltük, hogy ma jönnek, reggel telefonon is beszéltünk, és abban maradtunk, hogy amikor mennek Márkért délután az oviba, akkor elhozzák Dávidot is, úgy jönnek. Ez nekem ugye elég nagy segítség, mert nem kell a kisbabát összecsomagolni, és úgy menni Dájíért.
Odaszóltam az oviba délelőtt, hogy majd Anett meg Carlos hozza el Dávidot, nyugodtan elengedhetik velük, nem rabolni akarnak, és Dávid állítólag egy csöppet sem lepődött meg, amikor mentek érte.
Negyed ötre itt is voltak, megnéztük a csillagokat (Dávid paplanját odacsíptettem az ablak és a keret közé, így teljes sötét lett, és élvezhető volt a dolog a kinti világosság ellenére is, béár Márk egy kicsit fél a sötétben, de amikor felemeltem, magamhoz szorítottam, akkor azért neki is tetszett), majd a két fiú némi tétovázás után bevette magát a játszósarokba. Közben megjött Tamás is, és Anettel elég jót tudtunk beszélgetni, köszönhetően Carlosnak, aki egy profi óvóbácsit megszégyenítő profizmussal foglalta le a kölköket. Gábor békésen hintázott közben, úgyhogy nagyon jó kis délutáni programmá vált a beugrásuk…
Jah, és nem mellesleg hoztak egy rakat sajtot nekünk ajándékba…. Mivel a hasunkat is szeretjük, a sajtot is nagyon, rettentően örültem (és magamban hálát adtam, hogy reggel sütöttem egy nagy adag vajas kekszet (sablé diamant by Pierre Hermé, a hivatkozásban ott a forrás is, én is a Szakácsok könyvét használtam), így tudtam viszonozni az ajit). Köszönjük még egyszer!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése