Tegnap reggel összepakoltam, és célbavettük Ballószögöt. Először két gyerekkel úgy, hogy ott is éjszakázzunk. Ez, hogy összepakoltam, csak itt hamgzik ilyen lazán, a valóságban ez azt jelentette, hogy miután hatkor befejeztem a baba etetését (és erősen megbántam, hogy nem tegnap kezdtem el a pakolást, valamint sűrűn fogadkoztam, hogy legközelebb ezt nem hagyom aznapra), fogtam két közepes bőröndöt, és először is belerámoltam a baba fél szekrényét, majd amikor a Dávid felébredt, akkor a másik bőröndbe begyömöszöltem az Ő cuccainak egyharmadát, majd a két bőrönd mellé tettem az utazóágyat, egy nagy papírszatyorban a cumisüveg-fejőgép-gyógyszerek szentháromságot, egy kisebb csomag pelenkát Gábornak, a tegnap legyártott, ajándékba szánt kekszek két nem kicsi dobozát…. Mikor Tamás felkelt, bepakolta mindezt a csomagtartóba, majd egész úton azon tűnődött, hogy ha esetleg valóban lesz még egy gyerekünk, akkor vajon milyen kocsit kéne választani… Ifát? Ikarust? Mindegy, ez még odébb van. Lényeg, hogy eljutottunk Anyuékhoz, ahol már ott volt az egész család, Apu szülinapját ünnepeltük ugyanis. (Ja, tortát is vittünk, és egyik bőrönd sem esett rá.). Nagyon jól éreztük magunkat, Dávid egész felismerhetően hadarta el a „kicsi szívem, kicsi szám” című örökbecsűt (nagyon szereti magát produkálni, de a versek valahogy nem annyira az Ő világa egyenlőre), voltak játszóterezni a papával, eközben Gábor és Botomd a padlót hódították meg, majd este az altatás is viszonylag simán lezajlott. Jó sokan voltunk, és csak úgy belegondoltunk, hogy milyen lesz majd, amikor a Bobó babája is meglesz…. Hát, nem lesz pite. Lehet, hogy ritkítani kell egy kicsit az ilyen „egy éjszaka ott alszunk, de mindenki jöjjön ám el” típusú hétvégéket… vagy nekem kell gyorsítani a pakolási tempómon. Na, ma aztán Anyu is jött velünk Pestre, merthogy holnap reggel lesz Neki valami továbbképzése a Balcsin, ahova innen indul busz Pestről. Így, hogy jött velünk, gyorsan ki is használtuk az alkalmat, és miután hazaértünk, és mind a két gyereket leraktuk aludni, Anyut megkértük a pesztrálásra, és elhúztunk egy kicsit vásárolni. Vettünk Dávidnak 2 nagy szatyor ruhát, meg pár játékot (meg a pár tisztítószert, ami miatt eredetileg mentünk), majd hazajöttünk. Persze Murphy most is működött: elindulásunk után fél órával mindkét kölköcske megunta az alvást, és egyszerre akart enni/tiszta pelust/játszani/inni… Úgyhogy szó szerint visszahoztuk kicsit Anyu fiatalságát (kérés nélkül, és valszeg akarata ellenére), ami jól hangzik ugyan, de valójában most arra gondolok amikor hármunkat pesztrálta egyszerre….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése