Gábor dícsérete

Noshát. Több kritikát is kaptam, miszerint az új szaporulatról nem nagyon esik szó.

Az az igazság, hogy könyebb írni egy olyan gyerekről, akivel TÖRTÉNNEK dolgok, mint egy olyanról, akivel csak az történik, amit én teszek vele… És lássuk be, Dávid mindig tesz róla, hogy pörögjenek a dolgok…

De ez a bejegyzés most Gáboré.

Ha más miatt nem is, akkor azért, mert én ilyen jó kisbabáról még csak nem is hallottam sosem. Rengeteget mosolyog, egyedül elalszik 10 esetből 9szer, gyönyörűen eszik, a súlya mintaszerűen nő… már én kerestem a problémákat, komolyan mondom. Dávidnál anno összesen egyszer volt, hogy felhívtam volna a védőnőt (már nem emlékszem, miért), Gábornál már vagy 3szor: hol azért, mert szerintem túl hamar tért át a napi négy étkezésre (igaz, az estinél simán becsókolt 3 decit), meg azért, mert hasonfekvésből nem emeli a fejét (mint kiderült, nem is kellet volna még neki), hol azért, mert túl sokat elvan egyedül ébren… én vagyok a hülye, tudom, de ennél valamivel több gondra számítottam.

Napirendünk a következő: reggel fél 6 és fél hét között ébred, szopizás fél órában, aztán visszamegy aludni. Én összepakolom Dájít, és vagy én megyek át vele az oviba, addig Tamás (alvással egybekötött) gyerekfelügyeletet tart (még sose volt olyan, hogy valami tennivalója lett volna, G. kivárja mindennel, míg hazaérek – bár az egész ovizás nem nagy truváj, óvónénivel vagy anyukákkal való rövid pletyivel együtt is megvan 20 perc alatt), vagy Tamás viszi, amikor indul (mostanában sokszor megy „korán”, ezt azért bírom, mert nem kell felöltözni már reggel (ráérek délben akár…ehhe).

Gábor fél kilenc körül felébred, peluscsere, és vagy elmegyünk sétálni, (boltba, vagy csak úgy), közben elnézelődik (vagy elszunyókál, lényeg, hogy ne menjünk túl csöndes helyre, vagy túl sima járdára –nem viccelek, azt szereti, ha ráz a járda, és 2 percenként ránkhörög egy kutya valamelyik kerítés mögül). Hazaérünk fél 11 körül, 11kor eszik egy nagyot, majd egy kis játék, és egy nagy szuszka. Háromkor kaja, utána Dávidhoz indulás előtt még játszik (ez sem vicc, volt, hogy másfél órán keresztül pofozgatta a feje felett lógó oroszlánt-lepkét a játszószőnyegen). Elmegyünk Dávidért, majd hazasétálunk együtt (van, hogy az apja hozza haza a haramiát, de G.nek ez mindegy is). 5 körül kezd kicsit nyüfizni, akkor megy a hintájába vagy a pihenőszékbe (az utóbbi kicsit kényelmesebb nekem, mert magától ring, és nem kell lábbal pöcögtetni), majd attól függően, hogy hogy ítélem meg a türelmét, fél hat-hatkor fürdik. Fél 7re végzek vele, akkor nekiállok etetni, közben Tamás fürdeti Dájít, és amikor hétre végez a baba, akkor gyerekcsere: én öltöztetem a nagyobbat, Tamás meg büfiztet. Mire Dávid vacsorakész állapotba kerül, addigra az esetek nagy részében Gábor már el is aludt…és húzza másnap reggelig.Azért ez nem olyan rossz…

Ja, és amiért az egésznek nekifutottam:

Ma reggel arra mentem be a kisbabához, hogy megy a zenélő forgója… sikerült neki úgy kalimpálni, hogy bekapcsolja. Úgyhogy nem csak jó, hanem zseni is.