Az az igazság, hogy nem nagyon van most miről írni, olyan nagyon különös dolgok (hálistennek?) nem történtek. Az idő hidegebb a sokévi átlagnál, egész hétvégén nem is nagyon mentünk sehova, hacsak a vásárlókörutak nem számítanak ide. Mivel ugye a múltkor baleset érte a könnyebbik babakocsinkat, elmentünk, hogy vegyünk helyette egy újat, de nem volt, így csak megrendeltük. Viszont Tamás beszerzett a családnak egy 
új nyomtatót, amivel most már itthon is tudunk fényképes pólókat gyártani, nagy lelkesen csináltunk is egy prototípust, nagyon jól sikerült. Akart venni még pólókat, hogy nekem is legyen, meg a gyereknek sima fehér bodyt, amire mondjuk Thomast lehet nyomtatni, de minden üzlet ki volt fosztva, így ez halasztódik. A gyerek nagyon jól alszik (velem együtt, álomkór van továbbra is), egyre ügyesebben eszik egyedül (a mellékelt fotón éppen joghurtot tol), valamint sokat segít nekem a konyhában. 
Nagyon szereti nézni ahogy főzök, úgy csináljuk, hogy odatolok a pulthoz egy széket, arra rááll, és sasol, én meg magyarázom neki, hogy éppen mit csinálok…remélem, ebben azért fog rám hasonlítani, és ügyes lesz a konyhában.
Ma megint voltunk angolon is, már olyan nagyon otthon érzik magukat ott Lucával, hogy amint levettük róluk az overált, már húztak is be a játszószobába, és mire mi odaértünk, már nagyban a játékládában voltak derékig (sajnos a fényképezőm pont akkor merült le, így fotó erről most nincs). Tegnap mutatták a híradóban, hogy milyen frankón befagyott a Balcsi, meg a Klári is mondta, hogy a hétvégén lesz nagy jégfesztivál, így mi is lemegyünk Földvárra, hogy legalább a jégen megszánkóztassuk egy kicsit a kölköt, ha már ez a fránya hó nem akar esni… biztos nagyon jó buli lesz!
Mostanában mindig az van, hogy délelőtt tök jól eljátszik magában a gyerek (kisebb-nagyobb segítséggel, értsd ezalatt, hogy néha újra kell futóznom a kisautóit- lejön a gumi a kerekükről, és vissza kell passzítani, még mielőtt a kutya megkaparintja), de estére már elégg unja a búrámat, így kész megváltás, amikor Apja hazaér. Rendszerint ilyenkor megnézik a legújabb Verdák vagy hasonló videókat a Youtube-on, vagy pedig a WII-n 
játszunk az autóversennyel (néha én is nyerek…főleg, ha a legmenőbb kocsira sikerül lecsapnom), majd együtt fürdenek, aztán vacsi, szuszka. Az angolos napok (tegnap is csütörtök volt, mehettünk ismét) üdítő változatosságot jelentenek, úgy lefárad a nagy játékban, hogy nincs vele utána semmi gond, alszik fél délután (én is), és ilyenkor realizálhatom, hogy már megint eltelt egy hét(egyébknt a 11. hetet kezdjük mától).
jöjjenek el előtte hozzánk játszani kicsit. A két törpe álltalában nagyon jól elvan együtt, de ma valami front lehetett, mert az első egy óra civakodással telt (mindenkinek a másiknál levő játék kellett volna, de a csere önmagában persze nem kielégítő), de aztán csak egymásra hangolódtak. Volt közös Bobocarozás, meg kergetőzés, meg minden. Csak aztán amikor indulni akartak, Luca 
kiugrott Gabi kezéből, és hasra esett olyan szerencsétlenül, hogy a két elülső fogából letört egy darab… Úgyhogy nem csak oltásra mehettek, de a gyerekfogászatra is, de megnyugtattam Gabit, hogy nem baj, ha kicsit szexepiles lett Luca, mi azért így is hibátlan árunak tekintjük, és bármikor átvesszük feleségnek, főleg, ha megtanul majd főzni. Ezen jót röhögtünk, kicsit oldódott a feszültség, de azért tényleg bosszantó, hogy az ember egy percre le nem veszi a szemét a törpékről, és mégis megtörténik ilyesmi…
ilyenkor már alig lát ki a fejéből, a tesó már most kifárasztja), majd játék, és Apa hazavárása.
Mikenek (Ő Luca apuja), hogy 2 gyerek mekkora felfordulást is tud csinálni.. Ebédre hazajöttünk, majd amikor mentem aludni, Anya mondta, hogy neki most el kell mennie orvoshoz, megmutatni a tesót, úgyhogy amikor felkelek, majd a Tündi vigyáz rám, de ne agódjak, majd jön. Nem aggódtam, mert mindig jön előbb-utóbb, inkább kihasználtam az időt, és jót játszottam a Tündivel (sajnos közös fotót nem tudok magunkról csinálni, de majd legközelebb most már megkérem Anyát). Aztán amikor Anya befutott, és Tündi 
hazament, akkor meg jött már Apa is, innentől meg aztán velük folytattam a játékot… gyorsan elment ez a nap is, szó se róla…
négymarkeres (vagy mifene) genetikai vérvételre, meg UH-ra (elkerülendő a Dáviddal végigcsinált őrületet-pocakszurkálást), szerintem ottan is rendben találnak majd mindent. Ámen.
akkor nekünk csak egy nagy punnyadás lesz az egész… Még fotó sem készült valami sok az elmúlt napokban, mert igazából semmi érdemleges nem történt…
Nem csaptunk valami nagy szilveszterezést, egyrészt mert már Anyáék öregnek érzik magukat a bulizáshoz, másrészt én meg állítólag fiatal vagyok hozzá, úgyhogy nagyon szolidban nyomtuk. Vettünk malacot a hentesnél, amit Apa megsütött, meg vettünk lencsét, amiből Anya főzött (az én közreműködésemmel persze) levest is meg salátát is (biztosra akarnak menni az anyagiak miatt) már 30.án, 
hogy ne kelljen még az év utolsó napján is főzni, aztán amikor eljött az este, megígérték, hogy éjfélkor felkeltenek (nem is nagyon tudnak mást tenni, úgyis felébrednék a szomszédok tűzijátékára), merthogy Apa is fog durrogtatni (állítólag a „gyerek kedvéért, de hát ezt ismerjük, nekem elég volna egy csillagszóró is…). El is aludtam elég hamar, aztán 
amikor éjfélkor felébredtem, már itt volt a Bóbi is a Ricsivel, hogy együtt köszöntsük az új évet. Először a szomszédok parádézását néztük végig az ablakból, aztán Apa meg Ricsi hősiesen kimentek a kertbe, és csináltak nekünk mini-tűzijátékot. Nekem nagyon tetszett a dolog egy darabig, de a vége felé már untam, inkább bekapcsoltam a Thomast (meg is lepődtek a többiek, hogy milyen ügyi vagyok), mondom legyen már valami értelme az ébrenlétnek, de aztán csak vissza kellett mennem 
aludni… Reggel aztán mindenki (én is) aludt vagy fél 10ig, bereggeliztünk, aztán a Bobóékkal sétáltam egyet, amíg Anya kicsit összetakarított. Együtt is ebédeltünk mindannyian, majd a Bobóék hazamentek, én meg folytattam a szuszkát…ki kell pihenni ezt az éjszakázást….
Nem volt ám még vége a vendégeskedésnek, csak most hozzánk jöttek, méghozzá tegnap a Kati, meg a Karcsika (Ő Kati fia). Kaptam tőlük is ajit (ha ezek után bárki ajándék nélkül érkezik hozzám, akkor nagyon rondán fogok nézni, mert ahogy mondják, a jót is nagyon meg lehet ám szokni), méghozzá egy nagyon komoly Ferrari autót (komolyan mondom, nincs az az autókereskedés, ahol több márka képviseltetné magát, 
mint az én
merthogy ebéd után Apa berámolta a kocsiba a Nagyit, Katit, meg a Kareszt, és hazavitte őket. Furcsa lesz ennyi ember után csak Anyával beérni, de Anya vígasztalt, hogy Apa estére visszajön, és még több mint egy hétig dolgozni sem megy, hanem itthon lesz velünk… Legalább minden szerszámot megmutat nekem, hogy mire való a szerszámpadomon, mert Anya ilyen szempontból használhatatlan…
„jelentkezik”: a Dáviddal nem igazán voltam kívánós, ellenben most! Egy héten belül harmadszor főztem tejbegrízt (előtte egy év alatt nem ettem ennyiszer). Hálistennek Tamás szimpátiás, még nem unja, lelkesen eszi velem, csak neki Bedekót kell rászórni, én az igazi kakaót preferálom…soha nagyobb kompromisszumot…
Tegnap a karácsonyt Ballószögön folytattuk. Reggel korán összekaptuk magunkat, bepakoltunk mindent Apa kocsijába (ami nem volt egyszerű, tekintettel az ajándékok nagy számára), és elindultunk. Nagyon gyorsan lehetett menni, így nem egészen egy óra alatt odaértünk. Már nagyon vártak minket, ott volt már mindenki, a Bóbita a Ricsivel, meg Zsófi a Fecóval, meg a Dédi is, meg persze Mama és Papa. Volt szép karácsonyfájuk, meg ami 
a legjobb: volt némi hó a kertben, így én rögtön ki is mentem a Papával szánkózni. Vagy egy órát szánkóztunk, aztán jött az ebéd, meg a délutáni szuszka, amit én részemről bojkottáltam, így inkább játszottam, meg elmentem sétálni Papával meg a Klári nagyival, kerestünk egy dombocskát, amin csúszkálni lehet…nagyon frankó volt! Aztán este volt nagy ajándékosztás, tök jó volt, mindenkitől kaptam egy csomó mindent, az autóparkom gyarapodott Forma1-es 
autóval, traktorral, meg egy csomó egyéb járművel, a Papáéktól kaptam elektromos gitárt is (ennek Anya valamiért nem örült olyan nagyon), úgyhogy gazdag karácsony volt! Rengeteget kajáltunk, a Mama nagyon kitett magáért, mindenki annyit evett, hogy már csak lihegni tudott. Ma reggel együtt reggeliztünk, aztán megint nagy séta következett a friss (nagyon hideg) levegőn, aztán miután megebédeltünk, hazajöttünk, hogy itthon folytassuk az ünneplést. Hálistennek az összes ajándékomat elpakoltuk, így aztán tuti nem fogok unatkozni…
Hát, jelentem, sikerült összehozni! A faállítás-díszítés a tervek szerint lezajlott, közben megcsináltam a töltött húst is a vacsihoz, Tamás még délelőtt elhozta a Joe bácsitól a megrendelt halászlét, így a kajáról levolt a gond. Amikor végeztünk a fával, szóltunk Tamásnak telefonon, hogy hazajöhetnek… Gyerek gyorsan 
megszabadítva az anorákjától, észrevette a fényeket, rohant a nappaliba, majd lefagyott… Vagy 2 percig csak nézte a fát, és nem hitt a szemének… csuda aranyos volt!!! Gyújtottunk pár csillagszórót, az megint teljesen lenyűgözte, aztán mikor kicsodálkozta magát, jöhetett az ajándékozás. Érdekes módon, mintha megérezte volna, először a Thomas-pályának esett neki,
pedig az volt egyedül a dobozában…Hát, lehet, hogy ezt is összerakhattuk volna előre, mert elvoltunk vele vagy fél órát, de végül is nagyon jó volt ez így. Mikor összeraktuk végre, nekiült, és vagy fél órát játszott egyfolytában…aztán jött a szerelőpad, majd a hintaló, majd a készségfejlesztő…mindnek nagy sikere volt hálistennek. Közben nekiálltunk vacsizni, hát enni 
azt alig akart, akkora volt az izgalom, 2 falat vajas kenyeret( volt ám egy csomó jó kaja, de rá se nézett egyikre sem…) volt csak hajlandó kutyafuttában bekapni. Fél kilencig húzta, aztán azért le kellett tenni aludni, így a vacsit már csak hárman fejeztük be, utána meg jött a felnőttek ajándékozása. A naptárnak-digitális kulcstartónak hálistennek nagy sikere volt, és én is megkaptam mindent, amire csak vágytam (tuti telefon, kerámiakések, extrahipiszupi szakácskönyv-angolul…szóval mindent), így asszem sikerrel zártuk a mai napot!
neki szerintem. Végül is kész lettünk mindennel, tegnap végeztünk a bonbonokkal, ma a romok eltakarítása (meg a takarítás úgy általában) volt a program délelőtt, közben Tamás leugrott a Kláriért Földvárra, hozták a töltött káposztát (úgy estem neki, mint aki 3 hete nem evett), meg a beiglit (ehhez nekem már nem lenne energiám, így meg tök jól be tudjuk osztani a tennivalókat), így délután már volt pesztra is, megcsinálhattam a libamáj creme bruleet, meg a töltött panettonét, így holnapra már alig maradt teendő. Este nekiálltunk összerakni a gyerek ajándékainak egy részét (nem volna tanácsos a fa alatt a csavarhúzóval vacakolni, mert a gyerek tuti inkább a csavarhúzót akarná megkapni, mint a végeredményt), meg csomagolni, de isten látja lelkem, én tán az egész kariból ezt 
élvezem a legjobban! A fadíszítés holnap kíván némi taktikázást, hogy a gyereknek igazi meglepi legyen, de sztem’ egész jó menetrendet találtunk ki: délelőtt, amíg a Nagyival sétál a kölök, addig Tamás tartóba passzítja a fát, majd amint elalszik, behozzuk, elkezdjük díszíteni Klárival, ha közben babec felkel, akkor még Apával megy sétálni, mi befejezzük a fát, összepakolunk, amikor megérkeznek, akkor meg lehet nagy örömködés a fának… Majd utána, amíg a gyerek szép ruhába bújik, gyorsan odatesszük az ajikat, és örülünk az örömének, és játszhat, amíg csak bírja… Utána közös vacsi, majd amikor elaludt, akkor meg megajándékozzuk egymást is…remélem, sikere lesz a meglepimnek (akkor voltunk fotózkodni a Brendonban, amikor volt ugye az a metróbaleset, ami miatt a Meridien előtt kötöttünk ki, és taxival kellett hazajönni, csak akkor ez még titok volt). Szeretném őszintén azt mondani, hogy az már nem is fontos, hogy én mit kapok, de aki ismer, az tudja, hogy azért ez nem egészen így van…én is szeretek ajit kapni, na!!!
Anya tegnap elpanaszolta Apának, hogy amikor pénteken voltunk a piacon Lucáékkal, hiába a szezon, nem lehetett kürtőskalácsot kapni „pedig a gyerek úúúúgy szereti”, így amikor tegnap Apának még be kellett ugrania a céghez, hozott nekünk két kürtőst (jelzem, hogy én max egy felet tudok megenni, bár valóban nagyon szeretem), amit jó étvággyal be is falatoztunk, persze némi játékkal 
egybekötve, amit Anya „gyerek-horgászat”nak nevezett el. Luca anyuja mondta, hogy Ők eleve azt tervezték, hogy vasárnap este bemennek a belvárosba, merthogy ottan igazi faszénen sült kalit lehet kapni, Apa meg rögtön javasolta, hogy akkor menjünk együtt. Így is lett, ma alvás után összekaptuk magunkat, kocsiba pattantunk, felszedtük a 
Luca-családot, oszt irány a belváros. Apám, ott aztán volt minden! Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, Luca még táncolt is egyet az indiánok zenéjére! Rengeteg fénnyel kivilágították az utcákat, volt sok fabódé, az egyikben valóban ott sült a „Királyi kürtős”….sokat kellett érte sorban állni, de megérte, én még ilyen finomat életemben nem ettem! Jól be is kajoltunk, majd lementünk a Duna-korzóra, ott rohangáltunk egy jót Lucával (a felnőttek csak 
sétáltak), majd amikor már mindannyian kockára fagytunk, akkor hazajöttünk. Szeretem, amikor spontán ilyen jó programok szerveződnek!