Duma

Fotó nélkül. Úgyhogy csak szövegelek.
Tegnap este volt egy film a HBOn, amit felvettem, és ma szopi alatt megnéztem.
Joshua a címe, és a testvérféltékenységről szól. És ekkor elgo9ndolkodtam, hogy tényleg, én ezt mennyire jól megúsztam. Eléggé féltem tőle, hogy Gábor megjelenése majd felzaklatja Dájít, de azon kívül, hogy pár napig direkt bekakált, semmi nyoma ennek, sőt. Simogatja Gábort, óvatos általában, amikor a közelében van, és még soha nem vágott hozzá semmit. Nem akarta kinyomni a szemét, sőt, dicsekszik a tesóval, amikor megyek érte az oviba, puszi után az az első kérdés, hogy „tesó hó van?”. Nagy becsben tartja az autót, amit „tesó hozott neki”, azt is mutogatja mindenkinek. Remélem, ez a továbbiakban is így marad…
Egyébként Gábor továbbra is riasztóan jó: sokat eszik, sokat alszik, sokat gyarapszik, és ma (TADAAAAM) fél hatkor kelt először….
Dávid sem volt nyűgös baba, nade ez…. És olyan kis értelmesen néz, hogy csuda. Szeretjük, na.

Büszke vagyok...

Fotó nincs, gép rendelés alatt, kapok egy szép újat Cicukától. Büdösnek büdös leszek, és a szememet majd szétszedi a nap, de megen tanultam valamit. Saját kert nincs. Na jó, ezt befejezem, jöjjön a lényeg:

Tamás ment ma a gyerekért az oviba, és hozta haza az üzenőfüzetet, mert az óvónénik elkészítették az év eleji értékelést-jellemzést a gyerekről, leírták a tapasztalataikat a beszoktatási időszakról. Íme:

Kedves szülők!

Dávid hamar megszokta a bölcsődei környezetet, az itteni életet. Egy-két nap fordult elő, hogy az anyukától való reggeli elválás után sírt, de hamar megnyugodott. Reggelente vidáman érkezik, és aktívan telik a napja. Társait kedveli, különösen Márkot, vele sokat játszik a csoportban és az udvaron is. A másik csoportba járó nagyobb gyerekekhez is szívesen társul a kinti játék során, főleg a lányokhoz. Az óvodában dolgozó többi pedagógussal és dadussal is közvetlen, elfogadta őket, különösen Rob bácsit.

Helyét, jelét ismeri. Önállóan veszi le a cipőjét, felügyelet mellett egyedül mosakszik. Egyedül eszik, kicsit még maszatosan. Étvágya változó, elég válogatós, főleg a tésztát szereti. Ha végzett az evéssel, akkor már türelmetlen, rögtön fel akar kelni. Nagyon mozgékony, ezért az udvaron és a tornateremben kifejezetten jól érzi magát. Az edző (Péter bácsi) által tartott foglalkozást is nagyon élvezte. Figyelt az edző utasításaira, és azokat követte is. Az angol foglalkozásokon aktív, odafigyel, az elhangzott szavakat elismétli. Napközben és alváskor is szobatiszta. Amikor alszik, akkor is felébred arra, hogy pisilnie kell és kimegy a mosdóba. Azok a játékok, amikhez egy helyben ülni kell, pl: mesekönyv nézegetés, kirakózás, nem sokáig kötik le. Inkább az autókat tologatja körbe-körbe a szobában. Kérésre segít összepakolni a játékokat.

Üdvözlettel: Kriszti, Viki

2009. október 1.

Hízik a májam mint állat. Amúgy meg a jellemzés teljesen megállja a helyét, én ebből azt szűröm le, hogy nagyon figyelnek a gyerekemre, jól kiismerték ennyi idő alatt is, és nagyon örülök, hogy ilyen aranyosak, figyelmesek. Köszönöm.

Hülye vagyok

Noshát. Hétfőn felhívtuk a rendőrséget, mivel a biztosító kérte. Magunktól azért nem, mert hát mit tudnak tenni, de a biztosító csak úgy fizet, ha volt helyszínelés. Így aztán Tamás bement a rendőrségre bejelentést tenni, majd felhívott, hogy majd jön a járőr (én pont a boltabn voltam), 2 percre rá hívott a Tündi, hogy siessek haza, mert várnak a járőrök. Azoknak mindent megmutattam, jegyzőkönyv, majd mondták, hogy délután majd jönnek a helyszínelők. Jöttek is, mértek, fotóztak (én is, de erről később), jegyzőkönyv, majd el. Tegnap amikor mentem a gyerekért, direkt vittem a fényképezőt, hogy ha jobb fotókat tudok majd a gyerekről játék közben készíteni, akkor Tamás is láthatja… A gyerek rögtön észrevett, így ez elmaradt, viszont amikor mentünk haza, tamás már jött szemben, időben hazaért, így együtt még kimentünk a játszótérre, na ottan fotózgattam is párat, majd hazajöttünk, Gábor közben aludt a kocsiban, így én nekiestem vacsit csinálni, majd amikor G. nyafogni kezdett, Tamás behozta, fürdetés, etetés, Dávid fürdetése közben Tamás által, közös vacsi, elpakolás, összeesés… reggel jött az ablakszervizes árajánlatot tenni, megbeszélték Tamással amit meg kellett, ürge el, Tamás el, mondta, hogy ma nagyon későn jön, én meg készültem a boltba, sétálni, és akkor konstatáltam, hogy hülye vagyok. Illetve vagyunk. Kint maradt a babakocsi. Rajta a pelenkázótáska (Aki már volt nálunk, az tudja, hogy a hátsó teraszunk az utcáról sem látszik, sőt, a szomszédból sem lehet átlátni kicsit se… Tehát.
A táskából eltűnt a fényképezőm, a napszemcsim (ezt nagyon fájlalom), a parfümöm, és az összes (volt vagy 3ezer) pénz a tárcámból (kártyák megvannak, rendes házirablónk van). Tudom, nem kell kint hagyni semmit… DE: azért a jóistenit neki. Nem tellt el egy hét… és ez meg már itten mászkál. Ez simán visszajött. Azt hittük, hogy majd jól világgá szalad a riasztótól??? Hát kvára nem… már elnézést. Felhívtam a rendőrséget, most másik két járőr jött ki. A kezem remegett, olyan ideges voltam, mondtam a srácoknak (fiatal volt mind a kettő), hogy majd én is árammal telített drótot húzok ki… szomorúan néztek, mondták, hogy meg se próbáljam, mert sitt lesz a vége, tudják ők, hogy hülyeség, de ez van. Kérdem én, az normális, hogy a kertünkben mászkálhat bárki éjszaka??? Én meg max behívhatom egy kávéra, de fújjam meg alaposan előtte, mert a végén megégeti a szájacskáját, oszt feljelent???
Beszarás, komolyan… Mentem ki a kertbe amikor elmentek a srácok, a Pihe megzörgette az egyik bokrot, én meg majdnem bepisiltem…. Tamás későn jön, én meg rettegjek két gyerekkel????? Azért, mert itt mindent lehet???? Aszongya a rendőr srác, hogy ők hetente kapnak el ilyeneket ötösével, egyik nap volt egy eset: idős házaspár tévézik a nappaliban. Eccercsak raboló benéz a nappaliba (mert a házba már bejutott, észrevette őket, tán még köszönt is, majd elpucolt. Pasi hívta a járőrt, azok két utcával arrébb elkapták, bevitték. A raboló zsebében ott volt az öregek tornácajtajának külső kilincse… Erre 2 óra múlva már a jard elől hívott magának taxit, merthogy az ügyészség nem tartotta bent, merthogy az öregeknél „csak” kétszázezer forint volt otthon, így a rablási kísérlet nem minősül különösen nagy összegűnek…. Most erre mit mondjak??????? Lehet, hogy az ügyésznek ez csak a fél havi fizuja, de csóri öregek már mióta spórolhattak? Jó, tudom, rakják bankba. Nadeakutyaúristenit. Nem is tudom, mit mondjak, komolyan.
Mi mindenesetre kamerázunk ezután. Nem elég a riasztó, nem elég a Group4, kamerázzuk be a kertet. Beszarás. Mindegy, ez lesz, előbb utóbb majd megszokom. Aki még sose szerepelt valóságsóban, de vágyik az élményre, azt jövő héttől szeretettel várom. Ingyen. Rabolók is jöhetnek, szerintem ha felveszi is őket a kamera, az se sokat számít ítéletnél, de némi pénzért adok nekik másolatot, hogy tanulmányozhassák, és tökéletesítsék a technikájukat. Agyam elhajítom.

Este Tamás csak kilenckor ért, addigra már tök idegroncs voltam, de a két gyerek legalább szépen már lefürdetve, jóllakva aludt…. Amíg Gábort etettem a szobájában, Dávid a szőnyegén játszott, szerepjátékot: fenekét az ég felé csapva tenyéren-talpon kavirnyált a szőnyegen, és amikor megkérdeztem, mit is csinál pontosan, kijelentette: Dájí halacska, úszik nagy vizen.
Ezen legalább röhögtem egy jót.

Ellesett pillanatok

Minden nap úgy megyek az oviba, hogy óvatosan osonok, hogy a gyerek ne vegyen észre, hátha látom, hogy hogyan játszik amikor nem vagyok ott. Persze pont ma nem vittem a fényképezőt, így a mellékelt fotók minősége erősen a béka feneke alatt van, de a lényeg látszik rajtuk szerintem.

Amikor odaértem, a gyerek egy nagyon szép kislány mögött feszített a libikókán (tudom, a képen nem annyira felismerhető, de higgyétek el, Ő az), a másik oldalon Carlos, Márk haver apukája szerepelt mint ellensúly, és láthatóan mindannyian élvezték a dolgot. A hideg rázott, hogy nem tudok jobb fotókat csinálni, de örüljünk annak, ami van.

Persze amikor közelebb értem, a gyerek rögtön kiszúrt, de legalább megnyugodhattam, hogy szép kislány ide vagy oda, azért még nekem is tud örülni. Igaz, miután kaptam egy puszit, és megsimogatta a tesót (ez szinte sose marad el), simán visszaült a kisasztalhoz, ahol a többiek ültek, de legalább kicsit jobb kép is készülhetett. Persze azzal kezdte, hogy a véletlenül otthagyott óvodai telefonon elkezdte felhívni a Katit… a kislány is a telóra pályázott először, de esélye se volt, de aztán a végén hálistennek az óvónő nyert, így nem kell új telefont vennünk az ovinak.

Szóval a képminőséget figyelmen kívül hagyva: látszik, hogy szeret ide járni, jól elvan a társaival, a telefonokkal, a játékokkal, óvónőkkel, és ez a lényeg.

Rabolók

Valamit nem említettem az előző bejegyzésekben, mert akkor azt gondoltam, hogy ugye semmi jelentősége. Csütörtökön éjjel megszólalt a riasztó. Kinéztünk a hálóablakon, sehol semmi…másnap (éljen a sok alvás, szétszórtság) nem is vettünk észre semmit…Jött Anyu meg Fecó délután, volt séta a babákkal, meg játék a kertben, bubifújás, gyurmázás meg miegyéb, és csak ma dél körül vette észre Tamás, hogy a hátsó teraszajtó ajtaját kiégették, ott próbáltak bejönni, emiatt volt a riasztás… Lezsibbadtunk rendesen, gondolkodunk a védelem milyenségén (bár a lakásba nem tudnak bejönni, de mégismár…). Profi volt az ürge, merthogy nem a kilincsnél égetett, ahol mondjuk én tettem volna, hanem felette, pont ott, ahol a zárszerkezet csúszókái vannak, és amikor azokat megpiszkálta, akkor visított fel a riasztó… Délután anyuék hazamentek, Tamás elvitte kicsit játszóterezni Dájít, én meg aludtam nagyot…remélem, mostanában nem lesz több izgalom… A fotókon érdemes egyébként megtekinteni, hogy Gábornak mennyire tetszenek a bubik, amiket Dávidnak fújtam, Zsófi haja is tele lett velük, meg a babakocsi is (lesz közös érdeklődési pontjuk a gyerekeknek, ez már most látszik), valamint látható az az újdonságnak is számító esemény, miszerint Botomd almát kajál. Fotóztam én rendesen, látszik, hogy figyelek én mindenre…momentán a teraszajtót tényleg nem vettem észre… Van olyan, hogy valami annyira természetes, hogy ott van, hogy már simán csak átnézük rajta-felette-alatta? Mostantól bizton állíthatom, hogy van :( Ja, és volt ám még nagyon fontos dolog, nehogy már itt elsikkadjon! Másodszülöttöm mintegy 2,4 decis vacsora becsókolása után reggel 5 órakor ébredt először!!!! TADAAAAAAM!!!!!!!!

A babecek

A két kispasiról még nem is nagyon írtam. A képeken is látszik, hogy Botond jóval nagyobb testalkatú lesz, mint Dávid, kábé három hónap előnye van súlyilag (még nincs 6 hónapos, de már nehezebb és hosszabb, mint D. 9 hónapos korában). Bár, ha Fecót meg Tamást összehasonlítjuk, akkor ezen nem nagyon van mit csodálkozni. Egyébiránt egy áldott jó kis baba, nagyon mosolygós, imád TV-t nézni, bár Zsó elégé szigorúan fogja ezügyben. Én azt vélem, hogy a baby tv, vagy valami hasonló adó napi 20 perces bambulása nem okozhat maradandó károkat, sőt, hiszem azt, hogy ha valamit nagyon tiltunk, akkor a gyerek dafke is majd azt akarja. Annakidején én bizony Dávidot sem tartottam távol a tévétől, én is nagyon szeretem nézni, vagy hallgatni, és lám. Ritka, mint a fehér holló, hogy elé üljön (nem tudom, hogy ez most a nemtiltás miatt van-e, igazából én hajlok arra, hogy simán csak arról van szó, hogy Ő semmit nem szeret csinálni, ami az üléssel van összefüggésben), hetente mondjuk 3szor mondja, hogy „senyeotós mesét” akar nézni (Verdák), akkor megnézi az első 45 percet. (Én már kívülről fújom az összes párbeszédet, de a mai napig nem tudom, hogy a szerencsétlen villámmekvín le tudja-e betonozni azt a francos utat, és vajon összejön-e az önjelölt ügyésznővel, egyáltalán, ki lesz a szponzora jövőre????? Marad Rozsdamariskáéknál, vagy átfesteti végre magát Dinocco-kékre? És a Szelep-kupa? Kinek a garázsát díszíti? Fogaggyunk, hogy a hálivúdi befejezés lesz nyerő, és Komposztor, Mekvín és King megoszttyák a végén… Hengerfej saját sorozatot kap a Dodge-tvben, „Beszólok az autógyáraknak” címmel, sztárvendégnek hívják a „Szelepműszak”ba, az öreg Hudson doki nosztalgiaadókon régi oktán-számokkal dobálódzik…jóvanna, késő van.).

Szóval tv: Botomd úgy sikongat, ha látja, hogy öröm hallgatni, és ami nekem nagyon tetszett: ugye a baby tv-n ilyen kis rövid, 2 perces kis mesék vannak, némelyik élő babákkal, némelyek rajzosak, némelyek bábosak… és Ő mindre másként reagál. Tehát máshogy sikongat egy bábfigurára, mint a rajzolt lufira…csuda aranyos.

Gábor meg ugye még kicsi ahhoz, hogy különösebben ki tudja mutatni az érzéseit (kivéve éhség és morc hangulat), de amikor egymás mellé rakjuk őket a járókában, és Botond megfogja a kezét, akkor azért egy kicsit oldódik a szokásos szigorú nézése….

Mosolyogni G-t az elmúlt napokban mindössze egyszer láttam, az akkor volt, amikor tegnapelőtt reggel megetettem, majd odaadtam az apjának, h büfiztessen, majd elvittem Dájít az oviba, és arra értem vissza, hogy G. és az apja egymás mellett horpasztanak az ágyunkban. G. felébredt a motozásomra, de annyira tele volt a pocakja, hogy mozogni sem tudott, büfi úgy látszik, mind kijött, és akkor: elmosolyodott… nem hittem a szememnek… És még lefotózni is sikerült, volt olyan kedves, hogy a fényképező elővétele után megismételte a produkciót. De aztán most két napja megin’ csak a szokásos bíráló tekintetek…sebaj, majd….

Ha nem sír, akkor valszeg’ nincs baja, csak Ő ilyen. Nem baj, imádjuk. Nem kell mindig mindenkinek vihogni, mint a fakutya….

A 77 fotó

Reggel Zsófi meg én megmutattuk a két kispasinak, hogy mire számíthatnak életük további részében, milyen az, amikor a nőket el kell kísérni vásárolni. Amikor Tamás indult dolgozni, beraktuk a két babakocsit a csomagtartóba, fogtuk a babeceket, kipattantunk a Ferihegyi bevásárlóközpontnál, és 2 órát cserkeltünk. A fiúk jól vették az akadályt, G. végigaludta, Botomd nézdegélt, én meg kihasználva az alkalmat vettem magamnak 5 felsőt, meg a Dájíkának 3 komplett melegítőt, mindezt kb. 20 perc alatt, voltunk a Müllerben is, meg sétálgattunk is, majd busszal hazajöttünk. Mindkét gyereknek ez volt az első buszos élménye, úgyhogy meg is örökítettük. Délután elhoztam Dájít, Bóbita jött velem, merthogy eljött ma vendégeskedni, meg pocakmutiba, majd jött Apu meg a Mama, és elvitték játszóterezni D.t. Mondtam, hogy a fényképezőt vigyék magukkal, merthogy kell a bloghoz… Hát, Apu rekordokat döntött, egy óra alatt 77!!! fotót készített :) Méghogy csak az én mániám, hogy minden pillanat meg legyen örökítve…
Poén még: Apu pólóján két tank szó szerint veszi a „szeretkezz, ne háborúzz szlogent” . Dájí nézi, nézi, majd közli:”Tank.Ráemászott.”. Bepisiltünk.
Egyébként minden „rá-” illetve”ki-” kezdetű szóba beszúr egy e betűt, tehát: kieborult, kiement, ráemegy…érdekes egy tájszólás, de nekem tetszik.

Újra együtt

Ma Dávidnak nagyon jó napja volt…illetve ez a nap mindenkinek jó volt, de Neki különösen, ugyanis nem csak én mentem érte az oviba, hanem Balázs és Luca is. Talán még a nyár elején volt együtt kegutóbb így a három kölök, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, összehozunk már egy jó kis délutánt, így kettő körül jött Dorci Balázzsal és Máté babával, majd Gabi Lucával. Egy kicsit dumáltunk (Máté baba közben Pihével esett nagy szerelembe), majd Dorci meg én fogtunk az öt gyerekből hármat (Zsó meg Gabi itthon maradtak B.vel és G.vel, nehogy az oviban megrémüljenek, hogy honfoglalást akarunk tartani), és elballagtunk Dájiért. Hát az valami csuda volt, amit a három kölök leművelt! A két kiccsávó közrefogta Lucát, és úgy futottak hazáig…komolyan, mint akik egy percre sem váltak el azóta…

Itthon aztán folytatódott a dzsembori, volt nagy homokozás, tortaevés (Dorci hozta…logikus, nem? Hozott 3 zsák ruhát a gyerekeimnek, kicsinek nagynak egyaránt, sőt, a Botomdnak is, tök egyértelmű, hogy akkor már hozza Ő a sütit is, ugye? Egy hétvégi áramszünetre hivatkozott, hogy majd az lesz őnáluk, és nem fogyna el, de akkor is…. Mindegy, nekem Anyukám azt tanította, hogy ne sértsek meg senkit sose…hát távol álljon tőlem…),

Vonatozás, bubifújás, a babeceknek felfedezősdi, fotózkodás, G.nek meg nagy alvás a babakocsiban a bokrok alatt… Mindenki megtalálta a szórakozását. Mi meg csak néztünk körbe, istenem, 6 gyerek (meg Dorci pocakja)…

Ja, és amikor Tamás megjött, ajándékot hozott magával: G. saját névre szóló kis kocsitakaróját!!!!

Ezúton is nagyon köszönjük az összes munkatársának, aki ennek a jó kis meglepinek a szervezésében benne volt, a gondolatomat találták ki!!! (a Tako-t már én is nézegetm régóta, de az ilyet azért sokkal jobb ajándékba kapni!!!! Köszönjük!!!)

És mégvalami: külön szeretném felhívni a figyelmet a második kép jobb alsó sarkára... őőőőőőőőő..... mintha nem is egy egyidősek lennének :)

Nárcizmus és a túlzások

Reggel a Dájíra ráadtam az egyik menő pólóját, és mondtam Neki, hogy nézze meg a tükörben, hogy milyen csinos…erre odahúzta a fellépőjét a nagytükörhöz, felmászott, és magába szeretett…esküszöm, nem én mondtam hogy mit tegyen…Kicsit nárcisztikus. De legalább van önbizalma.

Más : tegnap este Zsófi előszedte a saját elektromos mellszívóját, aminek sajna elkeveredett a gyári töltője, így pótlólag új lett véve hozzá, de olyan, amin vagy 25 féle feszültséget, áramerősséget vagy mifrancot lehet állítani, és mivel a papíron nem találták, hogy a szívó mivel működik (és azt nem hozta el), nekiestem a netnek. Hamar megtaláltam a leírást a készülékhez, benne a voltszámot, (adapter: DC3V, 500mA, 60Hz), és amíg Tamás meg Zsó állítgatott, én még olvasgattam, mert imádom az olyanokat, hogy:

„Néhány szóban a javításról

Ne javítgassa, ne szerelje szét a készüléket, mert ez helytelen mű­ködést, vagy sérülést, tüzet okozhat."

Aha, ez eszembe se jutott. Még jó, hogy időben szóltak, letettem a csavarhúzót.

Lássuk tovább:

"FIGYELEM

A készülék használati köre a kezelési útmutatókban leírtakra korlá­tozódik. Ne használja a készüléket más célra. "

Őőőőőőőőőőőő......

Oké, visszakértük a Tamástól, nehogy ötletei legyenek. Nem könnyen adta, de rábeszéltük.

Éééééés jött a kedvencem, tanácsok a mellszíváshoz címszó alatt, ötös pont, hogyaszongya:

"Kerülje a készülék túlzott használatát."

A Zsófival egymásra néztünk, és kitört belőlünk a röhögés. Úgy el tudtuk képzelni, ahogy valaki úgy rákattan a cuccra, hogy még éjjel is kioson kicsit szittyózni…

„naaa, csak még egy kicsit, még, még, ne vegyétek el, ez nekem kell, értitek, szükségem van rá…Miazhogy nem egészséges??? Nemérdekel, csinálni akarom!!!!!!!! Éjjel is, nappal is, mindig!!!! Kell! Akarom! Nem akarok helyette aludni éjjel háromkor se!!! Fejni akarooook!!!!”

Áááááááááááááááááááááááááááááá…………………………..

Fagyi, Botomd, és az életkori sajátosságok

Ma, nagyon sűrű nap volt. Megjött Zsófi és Botond (Dájí következetesen BotoMdnak hívja) délelőtt, így aztán Dávidért már együtt mentünk Zsóval (Botomd addig itthon maradt az Apujával, hogy kicsit előreszeressék egymást, kitartson péntekig), volt nagy öröm. Részemről is, mert Kriszta mesélte, hogy ma volt bent a Rob bácsi angolozni, és Dáviddal foglalkozott a legtöbbet (a többi picuri még nem beszél, lévén Dájí messze a korelnök), nem haszontalanul. Már tudja, hogy „fííííís”, meg „bájbáj”, nagyjából megy a „dog”, meg a „dák”. Tanulgatja a jóreggeltet is, bár amikor én kérdeztem, hogy hogy van, akkor csak nézett, majd amikor súgtam, hogy „guuuuud…”, rávágta boldogan, hogy „gudgud”… Mondjuk, logikus volna…
Jutalmul, hogy ilyen okos, épp hogy csak hazaszaladtunk a bicójáért meg Botomdért, elbúcsúztattuk Fecót, és elvittük fagyizni… Képek mellékelve. Bár azért azt elmondanám, hogy útközben párszor leizzadtunk, három gyerekre 2 felnőtt nem mindig bizonyult elégnek, pedig a bringát nem is kellett a zebrás részeknél hurcolni, mert hálistennek a kedvenc zöldégesemnél a csajok szívesen vigyáznak rá… Miután a gyerek sikeresen kidekorálta magát, hazajöttünk, és az esti menetrend is egész jól ment, először G. fürcsizett, majd amíg etettem, Tamás fürdette Dájít, Zsófi Botomdot, majd Tamás befejezte a vacsit, közben Zsófi etetett, Dávid is megkajált, és már fél kilenckor mi is tudtunk enni…. Királyság. Zsófi azért kijelentette, hogy lehet, hogy a második gyerekkel még vár egy kicsit. Mit mondjak, megértem… Bár 9 körül, amikor már mind a három aludt, és csak ültünk, és beszélgettünk, akkor már vállalhatónak tűnt a dolog az Ő számára is. A babák végül is tündériek, egyik sem nyűgös fajta, Dájí meg csak azért akaratos kicsit, mert ez „életkori sajátosság”… ezt a kifejezést imádom, mindenre ráhúzható…
Nem engedetlen, csak „életkori sajátosság” ez nála, hogy néha ellentmond.
Nem válogat, csak „életkori sajátosság”, hogy csak azt eszi meg, ami igazán a fogára való.
Nem hisztizik sose, csak „életkori sajátosság”-ából adódóan feszegeti a határokat.
Nem kiabál, csak „életkori sajátosság”, hogy szereti kiereszteni a hangját.
Nem eszik malac módon, csak „életkori sajátosság”, hogy szeret játszani az étellel.
Nem vitázik, csak…. lásd, mint a hiszti….. stb, stb…