Hajvágás és a kakaós csigák

Tegnap nem történt semmi érdekes, leszámítva a sok esőt, meg szelet, meg minden egyebet, ami a rossz idő velejárója. Apa rögtön depressziós lett, hogy most már aztán az Ő egész szabadsága alatt tuti, hogy ilyen idő lesz, meg hogy ez már igazi monszun, és egész nap kapcsolgatta a tévét, hogy hátha valamelyik adón mondanak valami bíztatót… de hát ugyabár mindenhol ugyanaz volt, azt mondták, hogy pénteken jön meg a jó idő, és passz. Mi elvoltunk a Nagyival meg a macskával. Ja, és sütöttünk speciális kakaóscsigát is. A specialitása abba rejlett, hogy több körön felgyújtottuk majdnem a konyhát közben. Ugyanis az történt, hogy a Nagyi szerzett egy láda sárgabarackot, hogy abból legyen télire lekvár. Anya felajánlotta, hogy Ő majd meghámozza a barackokat, fel is tett egy nagy lábos vizet forrni az egyik platnira. Közben a Nagyi bedagasztotta a tésztát, de aggódott, hogy a hűvös időben nem kel meg, így egy másik platnira odatette a műanyag tálat, amiben a tészta volt, és gondolta, hogy egy fél percre alákapcsol egyes fokozaton, és akkor majd a tésztának jó melege lesz, és szépen megkel. Igenám, de közben utánnam is szaladnia kellett valamiért, a műanyag edény meg pikkpakk kilyukadt, és füstölt. Oké, tészta áttéve másik pikszibe, első pikszis mehet a szemétbe, nagy röhögés, Anya pucolja a barackot, közben a tészta megkelt, Nagyi tekercseket csinált belőle, és a barackpucoló víz mögé tette a gázra, hogy most akkor ottan meleg van, majd még kel egy kicsit… Le is takarta szépen két konyharuhával. Én meg ott álltam, és mivel hálaistennek elérem a gombokat, és láttam, hogy most mit kéne tenni, kicsit gondoltam én is alágyújtok, és eltekertem a gombot. Anya annyira belemerült a pucolásba, hogy már csak akkor vette észre, hogy mit csináltam, amikor már lángolva égett a konyharuha… kapkodás, a tekercses tepsit kitették a teraszra, a konyharuhákat a szemétbe, és röhögtek. Amikor aztán a tekercseket betették sülni, már nem voltak benne biztosak, hogy lesz még belőle valami,de amazoknak úgy látszik, nem értott a pörkölés, szépen megsültek, és elég gusztának látszottak… a gond az volt, hogy közben Anya végzett a barackkal, le is vette a pucolóvizet, ki is kapcsolta a platnit, de hát az ugye még sokáig forró… és szegény Nagyi véletlenül arra a platnira rakta a csigás tepsit hűlni… újabb füstfelhő, sercegés, rohanás, röhögés… De végül nem maradtunk éhen, mert ezek nagyon strapabíró csigák voltak, és olyan finomak lettek, hogy estére el is fogyott mind! Mára aztán megjött a jó idő, így délelőtt kimentünk a kertbe frizurázkodni. Anya vágott, Apa bohóckodott nekem, hogy viszonylag nyugodtan üljek, Nagyi meg izgult „jaj, nehogy aztán túl rövid legyen”. Vicces volt, nem mondom! Szerintem egész jó lett. Aztán délután végre elmehettünk strandolni, méghozzá Balatonszemesre, az ottani kis élményfürdőbe… Volt ott aztán minden! Csúszdáztam is, hol Apával, hol Anyával, meg rohangásztam a medencében, irtóra élveztem a vizet! Meg is ígérték Anyáék, hogy majd még jövünk!

Kistücsök, és a rózsaszín rucik

Nem is tudom, azt hiszem említettem már egy párszor, hogy Apa újabban nagyon lelkesen olvasgatja a gasztroblogokat a neten. De már nem csak arra használja, hogy különféle vacsoratippeket kapjon (amiknek a hozzávalóit általában minimum három boltból kell összeszedni, és az elkészítésüket még végigolvasni is fárasztó, bár Anya szerint „nem olyan bonyolult… ! Na, jó, el lehet vele szöszölni, de én szeretem”), hanem arra is, hogy híres szakácsokról, meg éttermekről kapjon infókat, hátha valamelyik megragadja a fantáziáját, és felkeressük. Most éppen ez történt: olvasott egy Kistücsök nevű étteremről, ami nincs túl messze a Nagyitól, így tegnap oda mentünk ebédelni. Még én is vasalt inget vetem fel (így illik, tudniillik..), Anya is kirittyentett (ezt muszáj leírni, mer’ a képen nem látszik, mert megen Ő fotózott), meg Nagyi és Kati is szépre csinálta magát, és felkerekedtünk. Anya végre kipróbálhatta a konfitált kacsazúzát, meg hideg marhalábat, meg egyéb ilyen érdekes dolgokat, Apa megkóstolta a kacsamájat málnakaramellel, Nagyi az üdítős jércét, Katika meg a hagyományos (?) borjúpörcit… Én meg a Luca-féle halas bébiételt kértem (és kaptam is), mert a többi nekem durvának hangzott, meg egyébként is, arra nem kellett várni… Bár, ahogy néztem a cuppogó felmenőimet, már bántam, hogy előre bekajáltam, mert lehet, hogy az is ízlett volna… Bár a paprikalevesről lekoldult levelestésztát azért majszolgattam… Csak hogy a szakács nehogy megsértődjön… Anya is nagyon utálja, ha meg se kóstolom a főztjét…

Mára meg eléggé elromlott az idő, a csudába is…már délelőtt látszott, hogy ebből ma nem lesz strandolás, így más szórakozás után kellett néznem. Sok egyéb közt kipakoltam a Nagyi egyik kevéssé eldugott ruhásszekrényét, és elkezdtem a nyakamra csavarni a szebbnél szebb cuccokat… Anya persze rögtön levágta, hogy mit akarok, és rámpróbálta a rucikat. Nagyon vicces volt! Olyan volt, mintha lány lennék! Csakhogy Anya nagyon elgondolkodva nézett, és azt mondta, hogy most már aztán tényleg le kell egy kicsit vágni a hajamból, mert így még a rózsaszín cucc nélkül is nagyon csajos vagyok.. Én (na nem mintha a hajamat, inkább a becsületemet akartam védeni) meg próbáltam az ellenkezőjét bizonyítani, és addig mutogattam Anyának, amíg kinyitotta nekem Apa kocsiját, én meg bemásztam, és igazi férfiként a kezembe vettem az irányítást… Asszem, ettől a hajamnak még mennie kell, de azt elértem, hogy Anya belátta, hogy van bennem elég férfiasság! Kemény vagyok, ecsém’!

Nyaralás part.1.

Tegnap még kihasználtuk a szálloda adta lehetőségeket: hogy Apa nyugodtan tudjon aludni, lementünk Anyával a partra, a tegnapi kiflimaradékommal megetettük a kacsákat, aztán próbáltam csatlakozni a gyerekekhez a homokozóban. Olyan furán beszéltek, Anya szerint németül, de azért megértettük egymást… hamar felfogták, hogy én szeretném szétrombolni azt a várat, amit ők építettek, és erősen próbáltak róla lebeszélni. Anya is levetette magát s homokozóba, és épített nekem egy buckát, hogy azt romboljam, de hát… tudjátok, a szomszéd vára mindig szebb, és nagyobb kihívás! Amikor Apa is felkelt, hagytam a várazást a fenébe, és inkább elmentünk reggelizni. Ettem egy csomó rántottát, meg virslit, és így jóllakva vágtunk neki az újabb körnek az élménymedencében. Közben Anya a szobába is felszaladt, összepakolta a cuccokat, merthogy 10-kor ki kellett jelentkezni, de hálistennek még a szállodát nem kellett rögtön elhagyni, így még az óriáscsúszdát is kipróbálhattam. Először Apa próbált meg lehozni az ölében, de nem csúszott a fürdőgatyája eléggé, így a nézők nagy derültségére úgy sétáltunk le a csúszdán. Aztán Anyával jöttem le, és az nagyon jó volt, jó gyorsan siklottunk, én meg hangosan nevetgéltem közben! Kár, hogy közben lemerült a fényképezőgépünk…de majd Törökországban! Ott állítólag egy csomó ilyen nagy csúszda lesz! Namajd! Meglátjátok! Aztán, miután már a csúszkálásból is elegünk lett, visszajöttünk a Nagyihoz Balatonföldvárra. Itt már várt a Kati is (Klári nagyi húga, tudjátok), és egész délután a kertben játszottunk. Pénteken, amikor az Auchanban jártunk, vettünk nekem egy „rokodilt” (krokodil alakú medencét a kertbe). Ma reggel, amikor felkeltem, Apa már készülődött, mert Pestre kellett mennie egy tárgyalást elintézni, Anya meg lement egyet úszni a Balcsiba. Miután visszajött, felfújta nekem Rokodilt, így vártuk haza Apát, hepázva a langyos vízben. Apa megérkezett, ledobálta a vasalt nadrágját, meg az ingét, fürdőruhára vedlett, és lementünk a Balcsihoz. A víz nagyon jó volt, csak fújt a szél, így a fürdést hamar felváltotta a parton való rohangálás. A fejembe csaptam Apa sapiját, és így futkoztam a parton, nem kis tetszést aratva… Tetszik nekem ez a nyaralás dolog!!!

Szállóvendég lettem!

Tegnap óta szállóvendégek vagyunk!!! Anya azt mondta, hogy amíg a szállodában lakunk, addig akár ez is lehet a nevünk…vagy hogy így neveznek minket? Nem tudom, a nyelvtanra még gyúrnom kell. Lényeg, hogy megjöttünk. Bár… az indulás nem volt zökkenőmentes, ugyanis az elmúlt hetek kánikulája után Anyát tegnap locsogva szakadó eső fogadta, amikor hajnalban felkelt, hogy komplettírozza a cuccunkat. Ettől persze letargiába esett, és többet rohangált ki a teraszra -kémlelni az eget- mint egy hasmenéses szobakutya. Amikor Apa felkelt, akkor már az eső nem esett, de nem volt olyan meleg, mint egyébkor, de Anyáék optimisták voltak, mondták, hogy „ talán nem is baj, hogy elmúlt az a nagy kánikula, ilyen időben jobb utazni”, de közben láttam rajtuk, hogy erősen gutaütésközeli állapotban vannak. Mindenesetre az utzás jól sikerült, még előtte beugrottunk némi bébikajáért a Auchanba, meg Némós úszógumiért a Brendonba (kuponos volt, nem röhögni! Tudom, hogy már van egy! De ez tényleg szebb, mint a sárga úszógumim, de gyanús, hogy mivel ugyanolyan az alakja, mint a amannak, ugyanúgy utálni fogom, de sebaj), aztán irány az autópálya. Hálistennek péntek lévén még nem volt az az őrült nagy forgalom, meg különben is, ha az lett volna, azt sem vettem volna észre, mert frankón átaludtam az utat, és csak a Nagyinál ébredtem fel. De nem maradtunk sokáig, csak belapátoltuk az ebédet, és már mentünk is át komppal Tihanyba. A komp nagyon izgi volt (állítólag tavaly is utaztam rajta, de én valamiért nem emlékszem). Elfoglaltuk a szobát, majd Anya rögtön fönt is maradt, hogy aludjon egy nagyot, én meg Apával bejártam az egész strandot, meg elmentem vele meg a többiekkel strandröplabdázni. Este az étteremben vacsiztam én is, és ma ott is reggeliztünk! Rántottát! Három félét, bizony! Mondta Anya, hogy jól pakoljam meg a pocim, mert sűrű napunk lesz, és igaza volt: először a Balaton vizét próbáltam ki (nem tetszett, mert kicsit hideg volt a szél, és fáztam), majd a benti élménymedencét avattuk fel (na, ez nagyon buli volt).Az ebédi szuszkánk után meg elmentünk a többiek után, hogy „toljunk egy lángost”. Én kukoricát toltam főleg, meg reszelt sajtot, meg a poharakat le az asztalról… (így visszatoloncoltak a babakocsiba, a képen éppen ezért nem is látszom… de elárulom, hogy a Norbi haverom –a zöld pólós srác- épp nekem adja a kukoricája maradékát, tehát én ott vagyok, ahova néz). Azután meg a vízben ökörködtünk egészen vacsoráig. Másfél órát voltam egyhuzamban a medencében! Bizony! Anya szerint ugyanolyan kacsa-típus vagyok mint Ő, és miután sokan biztosítottak róla, hogy ez nem ciki, fel is vállalom!!! Szeretem a vizet!!!

A Nagy Futás

A mai napunk nagy része a holnapi nappal megkezdődő nyaralásunkra való készülődéssel telt. A tegnapi nap után ájultan aludtam egész éjjel (a mellékelt kép mondjuk pont a parti után gyorssegélynek beiktatott röpke -ám annál mélyebb- szuszka alatt készült), így ma nagyon fitten keltem, és mondtam Anyának, hogy „no para”, majd mindenben segítek Neki. A terv az, hogy holnap reggel bepakolunk a kocsiba, és először is beugrunk Balatonföldváron a Nagyihoz ebédelni, aztán rögtön tépünk tovább Tihanyba. Ugyebár tavaly is voltunk, illetőleg én tavaly voltam először, de Apa minden évben meghívja a kollégáit egy hétvégére a Club Tihanyba, hogy kibulizzák magukból az évközben felgyülemlett feszkót. Aztán már nem is jövünk haza egy hétig, hanem a Nagyinál maradunk egy naaagy balatoni hepeningre! Ennek fényében először is kitakarítottunk Anyával, segítettem a porszívózásban, a felmosásban, majd amíg én aludtam, Anya őrült vasalásba kezdett, és mindent kivasalt, ami csak a keze ügyébe akadt. Amikor felébredtem, szegénykém már elég elkámpicsorodottnak tűnt, úgyhogy rábeszéltem, hogy majd csak este pakolásszon be a bőröndökbe, és inkább játszunk egy nagyot a kertben. Feldobtam egy kicsit a napját, amikor is saját magamtól odavittem Neki a szandimat, hogy igenis, azt adja a lábamra… csak az volt a baj, hogy én azt időközben kinőttem, és akárhogy feszegettük, nem jött fel a lábamra. Így aztán Anya előszedte az ugyan még kicsit nagy, de annál menőbb sportcipőmet, felapplikálta a lábamra, én meg bemutattam a Nagy Futást! Körbeszaladtam a házat, meg az egész lakást, és nagyon élveztem, hogy ebben olyan jól lehet szaladni (bár abban egyetértettem Anyával, hogy ilyen melegben a sportcipő egy kicsit túlzás, így beterveztünk egy szandálvásárlást is estére…viszont pont a meleg miatt gatya nem volt rajtam, így a gyengébb idegzetűek nézzenek félre…). Mikor Apa hazajött, hozta magával Ádámot, (akit már amúgy is régen láttam) hogy segítsen Neki a medence motorját megcsinálni. Én is segítettem (ebben is, mert az ember ott segít ahol tud, ugyebár, illetőleg az én esetemben ott, ahol hagyják neki), ennek köszönhetően a motor úgy beindult, hogy most egy darabig tuti nem lesz vele gond. Aztán miután Ádám elment, mi is nekivágtunk, elmentünk nekem egy szandit venni… egyet mondtak, és három lett belőle…. Egyik szebb, mint a másik… Most aztán felkészülten vágunk neki a nyaralásnak!!! (szerintem ennyi szandija még Anyának sincs, pedig Ő se pite ám, ha vásárlásról van szó… kérdezzétek csak meg bátran Apát!)

Medenceparti-party

No, egy kicsit vidámabb témák jönnek most már, remélhetőleg…

Ma nagyon jó kis nap volt, ugyanis jó nagy társaság jött össze nálunk: 5 haverom is eljött az Anyujával, hogy együtt élvezzük a jó időt, meg a medencét. Eljött Zénó, Anaisz, Panka, Balázska, és természetesen Luca. Meg kell mondjam, Luca most még az átlagnál is jobban nézett ki! Anyuja ráadta az új fehér ruciját, fehér kiskalappal… Kár,hogy pont aludtam, amikor megérkeztek, és ugyebár fehér ruciban nem igazán lehet bulizni, de Anya gyorsan lefotózta nekem, hogy láthassam. Először Zéncsi érkezett, megmutattam Neki az egész birodalmamat, az összes játékkal, meg mindennel, mivel Ő már nagyon régen volt minálunk (tavaly nyáron a cukrászdás babatali után beugrottak egy röpke pletyire…akkor még könnyebb volt Anyáéknak, merthogy mi nem nagyon tudtunk ugye tiltakozni…). Mire mindent megmutattam, el is fáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy míg meg nem jönnek a többiek, addig dobunk egy szuszkát. Zéncsi Anya szobájában nyomta a vendégágyban, én a saját helyemen. Mire felébredtem, már mindenki ott volt, hirtelen meg is lepődtem, hogy tele van a nappali. Anyáék gyorsan rendeltek pizzát, és persze nekem megint a Gabi néni féle koszt jött be igazán… De most nem csak nekem… Szegény Gabi néninek arra nem is jutott már ideje, hogy Ő maga is egyen pár falatot, mertkörégyűltünk, mint a kiscsibék, és Ő győzöt mindenkit kiszolgálni. Aztán Zéncsi Anyuja is besegített a tömeges táplálásba, hogy tényleg senki ne maradjon éhen. Miután minden kaját betermeltünk, kimentünk a kertbe. Hú, nagyon jó volt ám! Mindenki egyszerre volt bent a vízben, akkora fröcskölést rendeztünk, hogy ihajj! Nagy sikere volt a slagnak is, és a Bálnának is, de mivel ilyen meleg volt, szerintem akár egy lavór víz is nagy sikereket könyvelhetett volna el magában (azért persze senki nem reklamált, hogy több víz is akad..). Annyit pacsáltunk, hogy tiszta pacalosra ázott mindenkinek a keze meg a lába! Nagyon jó volt, megettünk utána két tál kukót, meg egy csomó kölesgolyót, játszottunk a pokrócon is, tologattuk egymást a kocsimban, szóval el lehet mondani, hogy most már tényleg tudunk „igazán” játszani egymással (cáfolva ezzel azt az állítást, hogy ez csak két éves kor után lehetséges általában. Vagy mindannyian csodagyerekek lennénk? Aha…ez is lehet…most ahogy így jobban belegondolok…..igen…asszem ez az igazi megfejtés…)

In Memoriam Liza...

Történt valami még pénteken, amiről direkt külön akarok írni: sajnos a Liza kutyánk meghalt.

Apa mosta a kocsiját, gondolta, szép tiszta tütüvel várja haza Anyát másnap a Balcsiról, és muszáj volt kinyitnia a kaput, hogy oda tudjon állni a kocsival a kerti csaphoz… Közben a Liza kiszaladt (sose volt ez szokása Neki, nem tudom, mi ütött bele, most vagy a meleg ártott meg Neki, vagy meglátott egy különösen vonzó kóbor macskát, fene se tudja) az úttestre… Apa mondta, hogy azt hallotta, hogy valami kocsi nagyon gyorsan jön be az utcánkba, merthogy az utca végén vagy egy fekvőrendőr, és azon elég nagyot csattant a kocsi, de ez sem lassította le az illetőt…. Apa szerint 30 helyett legalább 60al ment… a Liza meg pici kutya volt ugyebár… Abban a pillanatban vége lett, mire Apa odaért (5 méterre sem volt Tőle) már nem volt értelme azon gondolkodni, hogy orvoshoz vinni, vagy valami…Szombat este, a Santana koncert után Apa meg Anya szépen eltemette Őt a kertben, gyújtottak Neki mécsest, meg jól megsiratták… Aztán ahogy beszélgettek Róla a kertben, mesélte el Apa, hogy miután az eset megtörtént, Ő meg kiült a kertbe a nyugágyba, hogy egy kicsit lehiggadjon, és nézte szomorúan az eget, meg a felhőket, és látott egy kicsi piros felhőt az égbolt közepén, és gondolta rögtön magában, hogy „Na, ott megy a Liza”.. és gyorsan le is fotózta Nekünk, hogy lássuk, szép élete lesz Neki amott is…

Bár itt sem volt Neki rossz sora… Főleg, mielőtt én megszülettem, mert akkor Ő volt A házikedvenc, minden este ölben nézte a tévét, néha Anyáék ágyában aludt… aztán amikor én megérkeztem, akkor egy kicsit leesett a piedesztálról, de azért az rendes volt Tőle, hogy akkor is azért többnyire aranyos kutyaként viselkedett, őrzött engem a kertben is, meg a pihenőszékemben is, sőt, a múlt héten már játszani is hajlandó volt velem „párnaeldugdosósat”, evett a kezemből, meg kergetőzött velem a folyosón… Hiányozni fog, puszi Neki!!!! (Egyébként mivel Anya általában igazat mond nekem, és most azt mondta, hogy a mennyországban, ahol Liza most van, mindenki mindig azt csinál, amit szeret, üzennék még Neki plusszban: óvatosan a sok mennyei csirkecsonttal, ami a kedvence, mert arról még senkinek nincsenek perdöntő bizonyítékai, hogy gyomorrontást nem lehet kapni a mennyekben!!! Iktasson be a kajálás mellé néha egy kis angyal-macska üldözést is… ami a másik kedvenc elfoglaltsága volt egész életében…)

Házi vizicsúszda

Persze Anyék nem hagytak ám végleg engem a aMamáéknál, ma délelőtt meg is érkeztek, befalták a Mama díjnyertes hideg cukkinilevesét, gyorsan összepakolták a cuccaimat (ebben én is sokat segítettem ám…odatoltam Apának a bőröndöt, hogy be tudja tenni a kocsiba!( A Mama meg sutyiban fotózott a konyhaablakon keresztül… Szegény, láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, hogy hazamegyek…). Szóval kicsit sietnünk kellett, merthogy ugyebár a múlt héten betojt a medence motorja, és mivel csak több, mint egy hét alatt tudták megcsinálni, a víz annyira bezöldült, hogy Apa úgy döntött, hogy leengedi belőle a vizet, és Anyával kicsit lemossák az alján lévő fóliát (volt rajta egy csomó gusztustalan zöld izé, amit álltalában a motor van hivatva kiszűrni, de az most a szerelőnél pihent). Magát a műveletet nem fotózták, mert nem volt szép látvány, de amikor kész lett, valóban szépvolt a fólia, csak olyan furán gyűrött volt, meg különben is, elég viccesen mutatott a medence így víz nélkül… De aztán, mivel nagyon meleg volt, Apa kitalálta, hogy azért egy kis vizet engedjünk bele, mert mekkorabuliiiiii…. Az is lett! Aztamindenit, hogy én ezt mennyire élveztem! Apa megmutatta, hogy hogyan lehet a slagból folyó vizet felhasználva csúszdázni! Nagyon vicces volt! Mondták is Anyáék, hogy nem is baj, hogy gyakorolok, mert nemsokára megyünk nyaralni, egy olyan szállodába, aminek saját csúszdaparkja van, és hát „namajdott, kisfiam, meglátod!!!!”. Úgyhogy gyakoroltam szorgalmasan, és van egy olyan érzésem, hogy valóban jó buli lehet egy ilyen vizicsúszda! Aztán még az is volt, hogy újabb mázsáláson kellett átesnem, és ugyan látványos súlygyarapodást nem produkáltam (jóvanna, Apám alkatát örököltem, mitől lennék nehéz?), de nagyon szépen már egyedül is le tudom magam mérni!!!! Ez pont elég a boldogsághoz, nem?

Dicsekednivalók

a, és azt még nem is mondtam, hogy tegnapelőtt délután még az is volt, hogy Anyát kivittük az állomásra, merthogy „programjai” vannak a hétvégére Pesten… Mi a szösz, mi? Sebaj, én meg a Papa és a Mama „programjait” tettem magamévá, hamár Anyával nem mehetek. Rögtön el is kísértem a Papát egy fellépésére, ami egy idősek otthonában volt, és ahol egyik bácsi jobban irigykedett rám, mint a másik, mert engem rögtön három nővérke ugrált körbe! Hiába, no, a fiatalság varázsa… Este fel is hívta a Papa Anyát, hogy dicsekedjen a hódításaimmal… Anya megdícsért, és Ő meg eldicsekedett azzal, hogy már majdnem teljesen sikerült Apa bankszámláját lenulláznia az Outletben (tudjátok, „nincs egy rongyom…”). Tegnap meg a Mamának segítettem virágot ültetni a hátsó udvaron, ami annyira jól sikerült, hogy fél óra kellett este a kádban, hogy a kosz leázzon rólam. Persze ment Anyának a telefon, ezúttal a Mamától, hogy „húdeügyes”, meg ilyenek… Anya meg eközben Apától is jól lelépett (nyugi, csak egy napra), és elment a cége (márhogy az a cég, ahol érkezésem előtt dolgozott, de ezt akkor is így mondják, mintha az Ő cége lenne, na) által szervezett buliba Siófokra (isten látja lelkemet, most már határozottan fontolóra veszem, hogy én is ehhez a céghez menjek majd nagykoromban….buli buli hátán…). Aztán ma meg már pakolásztunk is a Mamával, először aPapának útravalót, merthogy ment fellépni a kórussal (kórusával?) „külföldre” , ami nagy dolog! Aztán meg pakoltuk az én cuccaimat is, mert én meg holnap hazamegyek, ha minden igaz, és ha Anya meg Apa a nagy „programozásban” nem felejtenek el értem jönni, ugyanis ma meg már együtt mentek Santana koncertre (legalább Anya Siófokról valóban hazament), sőt, ment velük a Bóbi is, meg a Zsófi is, meg Luca anyuja is (Neki is kell egy kis kikapcsolódás). Nagyon jó dolguk volt állítólag, merthogy Apa kapott a VIP tribünre jegyeket, és így nem kellett állni a tömegben, meg volt egy csomó egyéb járulékos előnye is, mindenki megtalálta a maga örömét (Anyának a legjobban a RedBullal töltött hűtő tetszett, ami a svédasztal mellé volt kirakva, úgyhogy beszlopált rögtön kettőt, Bóbinak a tribünhöz vezető vörös szőnyeg jött be, vihogva mondta, amíg azon ballagot, hogy „olyan nagyon VIPnek érzem magam”, a többiek meg bepisiltek a röhögéstől, így azért meg kevésbé hatottak előkelően, de hát aki ismeri őket…. Gabi néni (Lucaanyu) egyedül a székre kitett „tapsolótól” fázott, merthogy már volt szerencséje hasonlóhoz, és utálja a hangját, így gyorsan meggyőzte Anyáékat, hogy hozzák el nekem, majd én „biztos nagyon örülök neki….”) Szóval nagyon jól érezték magukat, köszönik szépen a jegy ajndékozójának a lehetőséget.

Ja, de azért ma is csináltam olyat, amivel dicsekedni lehet: kitéptem egy lapot az egyik újságból (véletlenül! És nem ezzel kell dicsekedni, hanem: ) rámutattam egy autó képére, és berregtem… Mama teljesen el volt alélva!!! (nem csoda, mellesleg. A szerk.).

Mi a különbség a fürdés és a fürdetés közt???

Itt aztán minden napra jut valami új! Mivel tegnap nagyon meleg volt, a Papa kitalálta, hogy házi pancsolót csinál nekem. Anyával vizet pakoltak egy régi gyerekkádba, meg egy nagyobb lavórba, én meg halál jól eljátszottam bennük, az egyikből ki- a másikba be, fröcsögés, meg minden egyéb… Amikor a Mama hazaért a munkából, Neki is bemutattam, hogy micsodákat tudok,sőt, közben megjött Zsófi is Fecóval, és mivel még Ők sem láttak ilyet, aznapra is felmentést kaptam a korai lefekvés alól, és este vagy fél kilencig nyomtam a pacsálást a teraszon! Igaz, hogy utána már egy porcikám sem kívánta a vizet, és ezek meg képesek voltak MEGFÜRDETNI!!!!!, de hát nem lehet minden tökéletes (erről az egész napos pancsolás után fürdetésről nem tudná valaki a jóanyámat lebeszélni???). Ma meg megint a játszóterezés volt porondon. Kora délelőt, mielőtt még nagyon meleg lett volna, Papával nekivágtunk a nagyvilágnak. Most meg azért volt nagyon jó, mert volt ott egy Nagyobb Haver is (Papa nyaranként gyerekeket táboroztat alapítványi alapokon, és emiatt az összes gyereket ismeri a faluban, ami nekem ilyenkor kimondottan kapóra jön, mert nem kell külön lefutnom az ismerkedős köröket –lapáttal-fejencsapás, kisautó-elszedés, homokkal-beszórás- hanem eleve adott a szitu, rögtön lehet játszani), akivel tökélyre fejleszthettem a favárba-egyedül-felmászást. Mivel Anya mindig Hitetlen Tamást játszik ilyenekben (pedig azt hittem, hogy csak Apa Tamás, de már értem, mért passzolnak egymáshoz), Papa nagyon sok fényképet készített, hogy látszódjék, hogy tényleg nem fog már rajtam ki a favár!!! Ügyi vagyok, mi?