Hát, a tegnapi nagyon züzü nap után kicsit aggódtunk, hogy mi lesz ma, de aztán msn-en, majd telefonon két perc alatt lebeszéltük Anettel, hogy mivel Márkóval is nehéz bent bírni, talizzunk a játszótéren… Ugyan a szél nagyon fújt, de mivel Dávid is egy pillanat alatt belelkesedett (elkérte a telefont, és kiabált bele: „Márkocska, megyünk a játszóra, mingyá’ tanálkozunk!!!”), jól felöltöztünk, és hajrá. El is volt a két gyerek tök jól (mi majdnem megfagytunk), csak ebédre jöttünk haza, esküszöm, egészen más volt, mint ha egész délelőtt bent kostattunk volna… Gábor addig elvolt itthon az apjával, így mindenki elégedett volt. Estére megint romlott kicsit a helyzet, de a fürdetés már abszolút D. ízlése szerint alakult, beleborította az egyik felelőtlenül előhagyott tusfürdőmet a vízbe (még félig volt), majd bekapcsolta a „bubujék”ot, és ugrált, pörgött, komplett hab-partit hozott össze magának… mi meg örültünk, hogy csendben van (az öröm-visongás egészen „csend”nek hat a tutulások után). A negyedik képet egyébként azért csináltam, merthogy ugye mindkettő eddigre lefáradt, nézték a tévét, mi Tamással összepakoltuk közben a játékokat, majd összenéztünk…és mondtam, hogy ezt muszáj lefotóznom, mint a nap legnyugisabb pillanatát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése