Tegnap nekem volt még egy szülinapi ajim: annyit alhattam, amennyit akartam. Reggel felkeltem velük ugyan, de 10kor már húztam is vissza a hálóba, délben előjöttem enni, majd aludtam még negyed kettőtől ötig…és este sem volt problémám az elalvással…. Úgy látszik, tényleg sokat voltam fent a betegségek alatt.
Ma meg vásárolgatni mentünk Klárival, majdnem egész nap plázáztunk, vettem egy csomó tökjó pólót, meg tavaszi kabátot, kölköknek pár dolgot, marha jó volt…
És Dájí is hozta magát: még a múlt héten volt, hogy eszembe ötlött, hogy hát lassan a könyvet is el kell kezdeni összerakni (szülinaptól szülinapig van ugyebár, régi olvasók tudják, az újaknak meg itt a link: 1. könyv, 2. könyv). Oké, mi a legfontosabb??? (igen, lehet hogy csak nekem, de nekem igen) Milyen kép legyen a fedlapon, meg a fejlécben? Aha, madeinartos kéne. Oké, írni kell ezügyben a Bálintnak. Nem, nem várhat egy percet sem…mivel ez pont a mesenézés ideje volt, mondtam Dnek, hogy mindjárt nézzük, igen, csak írok gyorsan Bálintnak egy levelet… Na, erre ma, mikor mondtam neki, hogy jöjjön esti mesét nézni (az esti mese mindig összebújva, internetről megy, csak a laptop jó, sima dvd ilyenkor nem pálya), a válasz a következő volt: „mingyá’ megyek, anyuka, csak még kicsit játszok, Te addig írj a Bájintnak egy jevejet!!!”…
És ez nem az első volt, hölgyeim és uraim, már vagy háromszor mondta ezt napközben is…amikor olyat csinál, amit nem akar, hogy lássak (mert TUDJA, hogy megtiltanám), előre szól: „anyuka, menj, írj a Bájintnak egy jevejet”…szegény Bájint, ha annyiszor írnék…. Mindenesetre engem lenyűgöz a kombinációs készsége…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése