Miért???

Elkezdődött a háromnapos hétvége… Nem tudom, hogy miért van így, de mihelyst eljön a szombat reggel, a Dávid rögtön azzal kel fel, hogy „kéne menni oviba”… ez persze hétközben szinte sosem hangzik el. És akkor az ember belekezd különböző félórás magyarázatokba, hogy most nem lehet („miééét?”), mert hát hétvége van („miééét?”), mert az emberek pihenni akarnak („miééét?”), mert ugye hét közben mindenki sokat dolgozik („miééét?”), hogy pénzt keressen („miééét?”), mert a pénzen lehet kaját venni a boltban (itt Dávid miértje kicsit változik, mert erre általában kijelenti, hogy „ apuka keres sok pénzt, akkor vesz nekem sok aniókot, meg rágót, meg eperet”), és az óvónéniknek is pihenniük kell („miééét?”), mert biztos elfáradtak, amíg rátok vigyáztak az oviban egész héten („miééét?”), mert nem mindig viselkedtek jól – ilyenkor bejöhet egy kis pedagógia, és ki lehet térni arra, hogy miért kell mindig jól viselkedni, de ez általában ilyen egyik fülén be, másikon ki, tehát az anyára van bízva, hogy van-e kedve csak úgy a vakvilágba beszélni-, és ilyenkor hétvégén ők is otthon maradnak („miééét?”)…. Na, mivel ez a párbeszéd nálunk ugyebár a 6 órai felkelést követően hangzik el, nagyjából itt adom fel, és inkább megkérdezem, mit akar reggelizni…. Tejpépet. Oké. Mint egy évesen…de legyen. Neki fel kell mászni a pultra, és nézni kell a folyamatot. Jó. Fényképezőt elő. Gyerek billeg. Elkapom. Lefényképezem. Bekeverjük a tejpépet. Eszi? Persze nem. Nem baj, van kifli. Kell kifli, kisfiam? Igen. Oké, tányérba vele, ülj le a lépcsőre…nem ő a fotelban akarja enni. Jó. Ülj le. Nem, autózni akar…nínózni akar, ordítani akar… Hálistennek felkel a kisbaba, lehet együtt menni pelenkázni (nem, fiam, a folyosón nem nínózunk („miééét?”), mert apád még aludna („miééét?”), mert fáradt(„miééét?”), mert sokat dolgozott („miééét?”) ááááááááááááááááááááááá CSENDET!!!!! Ülj le a tévé elé, és nézd a tomésdzserit, azért vettem!!!!! Vita lezárva!!! („milyen vitamííín???) kész….