Elsők

Nyugis kis nap volt ma, végre igazán szép idő, és két első dolog is történt:

Gábor először kapott bulátát, eleinte lelkesen rágcsálta, de aztán azért rájött, hogy a babapiskótának valahogy jobb íze van, de szerencsére a fotózáskor még örömteli képet vágott…

Szintén Gábor: nem kell ugye már a bundazsák, elég „kis-meleg-együttesbe” öltöztetni (az elkeseredett arca nem az együttesnek szól, hanem persze mire végeztem az öltöztetéssel, berottyantott, de gondoltam, inkább most fotózom, mint a következő ruha le-fel cibálás után, mert addigra úgyis még mérgesebb lesz), és állítólag már nem lesz még egy meglepetésszerű hóesés, így a babakocsit is átalakítottam ülősre, úgy sétálunk, mint a nagyok…

Ja, és először csináltam madártejtortát az új készletemmel…az üregekbe tálaláskor málnaszószt tettünk….nem volt rossz, mit nem mondjak…

De a legjobb tán Dávid reggeli (persze nem első) szólása volt:

Mikor bementünk öltözni, felugrott az ágyára, és leverte az ott heverő cumisüveget (szintén nem először), ami beesett az ágy mögé (szintén sokadszorra), és persze most sem nyugtatta meg, hogy majd én napközben kibányászom, AZONNAL ki kell azt onnan szedni, így elrángattuk az ágyat…erre ott volt egy hangya is (tavasztól őszig a mi házunk egy hangyaboly), amire ránézett, majd mutatta nekem: „nédd, anyuka, ez a hangya a barátom…ő a barátom, meg a Mákó”… szegény gyerekem…a Márkó tök rendben van, de hogy a hangyát teszi első helyre….

Ja, és este meg kitalálta, hogy a még mindig aktív (bár már nem felszállós) szülinapi lufik közül pakoljunk be néhányat („sokat, anyuka, aaaaa Zösszeset!!!”) a kádba, és ő majd úgy fürdik…