Na, csupa jó hír: Gábor ugyan elkapta Dájítól ezt a vacakot, de hálistennek nem is lázasodott be, csak épp köhög (amint krupposnak hangzik, azonmód rohanok vele a sós inhalátorhoz, elhasználtunk egy doboz kúpot, de legalább megelőztük az újabb kórházas menetet), Dávid meg a pénteki láz után már semmilyen tünetet nem produkált. Szépen szedte a gyógyszereket is, itthon voltunk egész hétvégén, nem is nagyon csináltunk semmit, hétfőn meg már tökéletesnek volt mondható az állapota…. Annyira , hogy hétfő reggeltől délutánig egyfolytában oviba akart menni… Na, aztán délután fel is hívtam a dokit, ott kiabált mellettem, hogy „oviba akarok meniiiiiii”, erre a doki nevetve mondta, hogy ha tényleg péntek óta láztalan, akkor ma már mehet. Mindannyian megkönnyebbültünk… Igen, én is. Nem szól be. Hétvégére szülinapi parti van neki betervezve (márhogy D-nek, bár össze lesz vonva az én szülinapommal, meg Tamás névnapjával is, de az csak mellékszál, és engem is kerülget ez a rossznyavaja, jó lenne, ha nem purcannék ki teljesen…), kis pihi rámférne… Tamás már napok óta az emeleten alszik, hogy legalább Ő ne dögöljön ki reggelre, mert ugye felváltva kell kelni a kölkökhöz (azért G. produkált pár sírósabb éjjelt, meg hát amíg D. kicsit kehes volt, többször felkelt, átjött, pisilt, mászkált… és gondolom nem kell ragoznom, mennyivel könyebb, amikor csak a kisbabával kell veszkődni… Szóval ma már ment reggel oviba, úgy szaladt, hogy nem is tudtam utolérni… Délután alig akart hazajönni, csak és kizárólag Márkóék kocsijával volt hajlandó (szegény Carlos… egyik kezében Márk, plusz a másfél méteres plüsscápája (Márkó cápája, Carlos azért már kinőtt ebből, bár még mindig nehezen emésztem meg, hogy majdnem 10 évvel fiatalabb nálam…), a másikban Dájí, és még engem nyugtatott, hogy menjek előre a babával, Ő majd kirakja a ház előtt a nagyobbomat… nem kell konditeremre költenie, a kölkök edzésben tartják), aztán itthon kitalálta (Dájí, nem Carlos), hogy menjünk bringázni, menjünk el egészen a játszótérig… több eszem is lehetett volna, de belementem… Persze a játszótéren kijelentette, hogy „kicsit eeeefáradtam”, és az volt az elképzelése, hogy én hozzam a biciklijét is, meg őt is… ami ugye babakocsival együtt már nem megy… így kénytelen volt hazáig gyalogolni (nem tudtam meggyőzni, hogy a bringával kevésbé fárasztó neki, azt nekem kellett cipelni), és úgy kipurcant, hogy fürdeni se akart. Hálistennek befutott Tamás, és végül az apjával hajlandó volt bemászni a kádba (ahol persze ment a „nagy hab…apuka, csinázzunk nagy habot)… úszott a fürdő, de már nem tudtam magam rajta felhúzni, inkább fotózgattam… Ja, és a kaja: a hétvégére tervezett menü előétele, de mindenképpen le akartam próbálni, így ma meg is csináltam. Tamás vadászta, ez az Ízbolygó féle kaméleon menü egyik szereplője, a dobostorta libamájból…. Nagyon finom, nem fogok égni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése