vasárnap, március 28

D. cipői, és az élelmes hangya

Dávidnak mostanában már kimondottan megvannak a maga kis szokásai, amikhez makacsul tud ragaszkodni, és ez nekem általában nagyon tetszik, bár nem mindegyikkel könnyű megküzdeni.

Fontos szeánszai egyike, hogy reggel, amikor felkel, kell neki egy üveg kakaó, amivel betelepszik a hintafotelbe, és fél órán keresztül nézi DVD-ről a Tom és Jerryt, ez kizárólag pizsamagatya és zokni nélkül, betakarózva az igazi. (Hála a netnek, be tudtam szerezni dvdn az összes tomésjerrit, lemezenként 60 rész, így én se hülyülök meg unalmamban, mivel Gábor etetése ugyanerre az időpontra esik, így én is kénytelen vagyok ezt nézni…viszont a távirányítót csak én tudom kezelni, így aztán nem megy 3-4 alkalommal ugyanaz a rész.). Amíg ez meg nem volt, nem is nagyon lehet hozzászólni. Ha megunta, és/vagy elfogyott a kakaó (ami egyébként csak nevében kakaó, igazából erdei gyümis ízesítésű szójatej), akkor beszélhetünk a felöltözésről és az oviba indulásról.

A ruháit szereti Ő kiválasztani (valahol olvastam, hogy fejlesztő hatású lehet, ha Ő hozhat meg hasonló döntéseket, fel is ajánlottam a lehetőséget, hogy választhat magának göncöt…eleinte minden fiókból mindent kiszórt, majd választott, de ugye a kiszórt cuccokat nekem kellett visszapakolni…na, ezt 3 napig bírtam, aztán úgy voltam vele, hogy majd fejlődik máshogy, én utálok ennyit hajtogatni, azóta úgy van, hogy előveszek 2 alsógatyát, abból választhat, majd 2 zoknit (az egyik nagyon megy az alsógatyához, a másik abszolút nem, és rá is bök általában a passzolósra), abból is választ, ugyanez van a trikóval, felsővel, gatyával), felöltözni még nem nagyon tud egyedül, bár próbálkozik, mosdás, indulás.

Na, újabban itt jelent meg egy új vonás: régebben imádta az ÚJ dolgokat. Ha volt ÚJ alsógatya, akkor nem is kellett választani, ha valamire mondtam, hogy az az ÚJ, akkor az kellett, és pont. Pár hete az apja vett neki egy menő farmert, örömmel vettem elő másnap, de a boha istennek se akarta felvenni. Majd’ egy hétbe került, hogy felvegye (minden reggel elővettem, de mindig a másik gatyát választotta), akkor viszont örült neki, azóta hordja. Ugyanez volt alsógatyával is már, meg a vékonyabb sapival (még mindig a „senyeautós” bélelt téli sapiban ment, már 15-16 fok az átlaghő odakint, már az óvónő is mondta, hogy vigyek már be vékonyabb sapit…). De a legdurvább a cipőkérdés. Van 2 bakancsa, amiket felváltva hord, valamint egy vadiúj sportcipője, amit még ősszel vettünk jó áron, hogy majd tavaszra jó lesz… Kijött ugye a meleg, elővettem a dobozból a cipőt, ráadom, ordít, hogy nyom, fáj, Ő a bakancsban akar menni… tök ciki volt, kint tombol a jó idő, a kislányok már harisnyában-szoknyában járnak, az én gyerekem meg a tavaszi gatyához is bakancsot hord… de esküszöm, elhittem, hogy a 23as cipő kicsi (a bakancsok is 23asak, de mondom hátha azok még azért jók, mert már kitaposta őket), mondom az apjának, hogy el kell menni új cipőért, mert a gyerek kinőtte azt, ami van. Oké, itt volt a Klári, vigyázott G.re, elmentünk a cipőboltba, ahol is először 24-es cipőt próbáltunk, de már ránézésre is nagy volt, felvéve meg depláne… a 23-as volt a jó, még abba is nőhet a gyerek, ekkor kezdtem kapizsgálni, hogy át lettem rázva… mindegy, vettünk egy sportcipőt (az otthoni sötétkék, így egy fehéret, fő a változatosság), egy kintibentit (amiben rohangászhat otthon, a kertbe is megfelel, bentre se túl meleg), meg egy pasis bőrcipőt farmerhez. Na, másnap reggel előhoztam a bőrcipőt….mi lett??? Hiszti. Hogy Ő azt nem akarja, mert nyom…elöl volt a múlt héten kicsinek kikiáltott sötétkék is, felkapta, és tuszkolta a kezembe, hogy „anyuka, ez akajom!!!”…ráadtam, kérdeztem, nem nyom? Nanáhogy nem, „pont jó”…És boldogan ment benne oviba…kíváncsi vagyok, hány nap múlva veszi fel a többit…

A jó időnek viszont hátránya is van: megjelentek a hangyák. Évek óta küzdünk velük, inkább kevesebb mint több sikerrel, fújunk, csapdázunk, de ezeknek apám semmi nem árt… Mondjuk nem csoda, D. előszeretettel rohangál kajával a kezében, és mivel elég kicsi, örülünk, ha eszik, így ha a kanapén rágcsál, akkor ott rágcsál, mindegy, csak egyen.

Minden nap porszívózok, felmosok, és remélem a legjobbakat. De ma leesett, hogy kevés…. Tegnap este szokás szerint ugye a laptopon néztük az esti mesét, közben, hiába vacsizott már, D még egy fél zsömit elmajszolt. Örültünk, hogy jó az étvágya. Ma délelőtt akarom megnézni a leveleimet, laptop felnyit, nézelődök, egyszer csak a H betű alól kinyúlik két csáp, tapogat, én csak nézek bután, majd előjött a csápok gazdája, egy izmos kis hangya, hátán egy apró morzsával…őőőőőőőőőőőőőő……..

3 megjegyzés:

  1. no Kedvesem... ez nem egy rövid bejegyzés :) erre nem lenne elég több ezer karakter hogy kommenteljek :)

    De "... viszont a távirányítót csak én tudom kezelni" megjegyzésedre muszáj válaszolnom... :)

    A válsz:
    Egyenlőre :) :) :)

    Én örülök ha megkapom a távirányítót :) de akkor is legfeljebb némi emlékre van időm...

    de simán leszavaznak :)

    S.

    VálaszTörlés
  2. Sztem' előbb fogom megtanítani a gyereket olvasni, mint a távirányítót kezelni...
    Ha megtanulja magától, akkor magasra rakom (a távirányítót)...
    Ha felmászik, lepofozom...
    van itt vészterv garmadával, ne aggódj ;-)

    VálaszTörlés
  3. Te.... Kis naív... :d

    én nem aggódok...
    lepofozod mi??? :d:d:d:d:d

    hdd el... esélyed sem lesz :) legfeljebb a gyerek szobájában a tévé :) (na jóóó ezt én elvből ellenzem) ezért inkább diznicsennel :-)

    VálaszTörlés