Molekuláris hasraesés

Nem azért mert dicsekedni akarok, de általában ritkán érnek kudarcok főzés közben. Szeretek is főzni, tudok is. Szerencsés találkozás volt ilyen szempontból is Tamással a mienk, merthogy Ő meg enni szeret (jó, főzni is tud kicsit), ínyenc is, szeret bevásárolni, úgyhogy ha bárhol látunk bármilyen kaját, ötletet, receptet, azt szeretjük itthon is kipróbálni. Eddig legalábbis így volt.

Nade tegnapelőtt Tamás meglepett. Nem túlzottan, mert számítottam hasonlóra (meg nem is bírta ki, hogy ne árulja el előre, hogy mit rendelt nekem) de azért meglepett.

A sztori eleje: tavaly voltunk a Bábelben, ott találkoztunk először a molekuláris gasztronómia csodáival, aztán a TV Paprikán elkezdték vetíteni a Heston Blumethal féle sorozatot, aki szintén sokat operál ezekkel a szerekkel, és T. teljesen begőzölt tőlük, úgyhogy sejtettem, hogy előbb vagy utóbb nekem is meg kell próbálkozni velük…pénteken mondta is, hogy rendelt egy kezdőkészletet…

Szóval tegnapelőtt megérkezett a kis doboz, benne a molekuláris gasztronómiához szükséges alapszerekkel, meg egy adagolókanállal…két könyvvel…amiben le van írva, hogy hogy kell pl. gyümölcsszirupból kis kaviárt gyártani… Én mindent megtettem, tegnap még desztillált vizet is vettem, mert azt hittem, hogy azért nem sikerül, mert nálunk kemény a víz, és elvileg ehhez a cucchoz alacsony kalciumtartalmú víz kell… de kudarcot vallottam, hiába mértem ki pontosan a cuccokat, kevertem, kavartam, hagytam, hogy kimenjen az összes bubi az alaplöttyökből, csöpögtettem, nekem nem jött össze…már ragadt az egész konyha…(a nyüves algizoont vízzel kell összetrutyizni, és én előszeretettel a gatyámba törlöm a kezem főzés közben (hülye szokás, tudom), meghát csöpögött szerte a cucc, úgy nézett ki a helyiség is, meg én is a végén, mint ahol maratoni párcserés buli volt nemrégiben, aktív részvételemmel….)

A mézes joghurtból nagyjából sikerült golyókat gyártanom, de az meg nem volt finom…

Kész vagyok…van valakinek valami tippje, mit szúrhatok el???