A buli

Ma megtartottuk a nagy össznépi ünneplést. Nagyon jól sikerült, sokkal jobban néhány szempontból, mint amire számítottam… belekalkuláltam ugyanis a 4 gyereket, ezek közül ugye 3 egy év alatti, kettő kimondottan kisbaba, sőt, az egyik még szó szerint csecsemő…és hát igen, én számítottam arra is, hogy valamelyik a 4 közül mindig sírni fog (jó, Gábor ritkán sír, de gondoltam, ha más miatt nem fog most, akkor talán Murphy, Dávidnál bejátszhat, hogy eltöri valamelyik új játékot/nem kapja meg, amit akar/kidurran a kedvencnek kiválasztott lufi… Botom esetleg beüti valamilyét a nagy mászkálásban (eléggé megfürgült már), Nándesz meg…vagy éhes lesz, vagy nem tud idegen helyen elaludni, megijed a tömegtől/lufitól…. Szóval voltak necces pontok), de semmi. Komolyan, egész délutánig nem volt semmi. Szóval: Reggel a Bobó már fél nyolcra befutott Nándival, merthogy Ricsi suliba ment, és csak azelőtt tudta őket elhozni, de nem is volt baj, tök jól eldumáltunk, amíg összedobtam a salit, meg megpucoltam a krumplit…. Mire Anyuék megjöttek 10 után, addigra kész voltam a konyhával, Apu elvitte Dájít egy kicsit sétálni, azalatt feldíszítettük a nappalit (Verdásra az asztalt, zászlócskák, lufik), majd amikor megjöttek, vártuk a hatást ami nem is maradt el. Szemmel láthatóan lenyűgözte a gyereket a dekor, a sok aji, teljesen odavolt, bár amikor mondtuk, hogy azért van ez az egész, merthogy 3 éves lett, ő csak hajtogatta, hogy „nem, kettő fél”, úgyhogy már most tagadja a korát… A kajának sikere volt, a tortának szintén, bár D. szó szerint vette, hogy az az ő tortája, odavette maga elé az etetőszékbe, és nem engedett vágni belőle, mert „akkó’ csúnya lesz!!!”. Persze azért meggyőztük. Kapott rengeteg játékot, pörgött ezerrel… meg hát mi is. A képeken is látszik, hogy a sok lufi mindenkit megihletett, mindenki azzal fotózkodott (néha ilyen sajtótájékoztatónak tűnt a dolog: 2 csokor lufi közé bependerült valaki, a többiek mind megragadták a saját fényképezőgépüket, és kattingattak…majd helycsere, és előről…elvoltunk…). Én is kaptam tuti ajikat, bár a Bobóéra voltam a legkíváncsibb, már 2-3 hete mondogatja, hogy olyat talált, hogy nyulat fogok… és tényleg. Speckó, Zila féle tortaforma szettet kaptam. Aki nem szeret annyira sütni mint én, az nem bizti, hogy egyetért velem az aji ütősségét illetően, de nekem ez igazi meglepi volt, és nagyon örülök neki… Nem is tudtam róla, hogy már létezik ilyen, és tavaly heteken át gondolkodtam rajta, hogy hogy csinálhatják ezeket a töltött tortákat…. Asszem jövő héten tortákat fogok gyártani… Délután kettőre végeztünk a kajával,időközben megérkezett Ricsi is, fél három után muszáj volt Dájít kicsit lefektetni, mondta, maradjak bent vele a szobában, mondtam, boldogan (addigra már eléggé fáradt voltam én is), ledőltem a kanapéjára (amit ugye nem kimondottan felnőtt alvásra terveztek), és úgy elaludtam, mint a vöcsi… Én fél ötkor eszméltem, pont, amikor Anyuék elindultak haza, a Bobóék öt után mentek el, Dájí meg aludt fél hatig…fárasztó, ha ennyien szeretik az ember gyerekit…