Már több, mint két hete újra felmerült D. részéről a kérés, miszerint „nem kell pelus aaváshoz! Pisilni kell, akkó’ szólok a bébiőrbe: Anyuka, pisilni kell!!!”… Kicsit ravaszkodtam, és a lepedője alá becsempésztem két utazó-pelenkázóalátétet, mondom, ha baleset lesz, akkor a nagy részét legalább felfogja, de nem volt rá szükség azóta sem!!!!! Kijelenthetjük, hogy vége a peluskorszaknak, és tényleg, most is bejött az, hogy nem kell erőltetni, nem kell beledumálni a gyerekbe semmit, jelzi, ha kész a dologra… Iszonyatosan büszke vagyok rá…. Ja, és a színészi képességei is fejlődnek: tegnap este a kádban pacsált, persze ment a buborékozó is, és túl nagy volt a csend, így benéztem… és rajtakaptam, ahogy az oltári mennyiségű képződő habot kotorja ki a kád szélén… hoztam a fényképezőt, a villanásra persze felkapta a fejét, majd közölte”Anyuka, kiefolyt”, és sajnálkozó képet vágott hozzá… (csak megnyugtatásul: a víz nem volt olyan nagy, tényleg a hab ilyen magas, nem fog megfulladni). Egyébiránt Gábor is alakított ma. Múltkorjában eljutottam vásárolni, és vettem igazi nőies melltartókat is… Miután mindkét gyereket leraktam, levettem a pólómat, merthogy G. kicsit leköpte addigra, és még néztem is magam a tükörben, hogy mennyivel másabb azért így, hogy nem szoptatós-kinyúlt cucc van rajtam, hanem egy igazán szép darab (nem lesz fotó!!), és illegettem magam egy kicsit T. előtt is… Jó érzés volt, na. Egyszer csak G. felsírt, beszaladtam megnyugtatni.. Felveszem, erre az én kisfiam nemes egyszerűséggel belehányt az új mellti dekoltázsába… erről ennyit. Erre jó lett volna a régi is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése