Legalább az a jóslat bejött, hogy hétvégére szép idő lesz, bár volt necces pillanat…
Szombat reggel Tamás elment Dáviddal a Teszkóba vásárolgatni, én addig rendbe raktam kicsit a kérót, előtte megbeszéltük, hogy ha ilyen szép idő lesz délután is, akkor talán megejthetnénk az idei első fagyizást. Felhívtam Kékezüstöt, hogy mit szólnának egy látogatáshoz, úgy tűnt, nagyon örülnének, (persze főként Luca), így aztán abban maradtunk, hogy ebéd utáni szuszka után átruccanunk. Mondanom se kell, délben kicsit elkezdett beborulni, ezzel párhuzamosan persze én is elkezdtem beborulni, de T. megnézte a műholdképeket, abból azt szűrtük le, hogy esélyes lehet a program. Mindenesetre én is lefeküdtem a kölykökkel, aludtunk egy nagyot, majd megnyugodva láttam, hogy jó idő van, így összeraktuk a kölköket, és Tamás átfuvarozott minket.
Mivel Luca és Dájí már karácsony előtt óta nem találkoztak, nem voltam benne biztos, hogy hogy fognak egymásra reagálni, de már a lépcsőházban megnyugodtam. Dávid ordítva rohant a folyosón, hogy „lucalucalucalucaaaaaa!!!”, majd amikor beléptünk az ajtón, rögtön együtt behőztak uca szobájába, olyan rutinnal szétszórták az összes játékot egy perc alatt, mintha naponta ezt gyakorolnák (igen, mindkettő ezt gyakorolja, de otthon, ill. az oviban, itt meg most ÖSSZMUNKA volt, kéremszépen), és kijelentették, hogy nem is akarnak fagyizni menni, hanem csak játszani…persze aztán hamar leesett nekik, hogy miről is akarnak lemondani önként, így azért a fagyizás is összejött. Ami nagyon tetszett, az az volt, ahogy egymást kézen fogva mentek az úton…csudák (már csak kicsit zavar, hogy Luca is magasabb Dájínál…). A fagyi finom volt, vettünk sütit is estére, majd még a játszótéren játszottak kicsit (lelkesen gyártották sorban a fagyikat, volt a homokozóban egy csomó gyerek, azoknak egy csomó játéka, köztük fagyitölcsér alakú homokozó játék is, sorban hozták oda nekem homokkal megtöltve, hogy „ez epejes, ez csokis, ez kajamejjás, finom, anyuka, kóstold meg”. Időközben Gabi felvitte Dalmát megetetni, és amíg Tamás nem jött értem, addig Mickével is tudtam legalább dumálni kicsit. Búcsúzkodásnál volt puszi is, ilyenkor aztán olvadok… ahogy óvatosan közelítenek egymáshoz Lucával, és hangosan cuppantanak….kész.
Ma meg aztán jött Klári mama délelőtt, ki is sétáltunk elé a kölykökkel (legalább T. nyugiban szurkolhatott Alonzónak), volt nagy öröm mindkét részről. Aztán ebéd után, amíg mi aludtunk, t. meg klári elmentek megreklamálni az ágyat (Klárinak ugye vettünk szülinapra egy tuti ágyat, cseresznye színű fejtámlával, mert az megy a bútorhoz… erre leszállítottak neki egy mahagónisat… nem írom melyik cég, de nem óccsó ágy, majd’ 400 ezerbe került, és erre rossz színt szállítanak. Amikor telefonon megreklamálta, először megpróbálták meggyőzni, hogy ő látja rosszul, és a kiállítóteremben is ilyen van… ezért inkább személyesen bementek…persze ott nem olyan van, mint amit vittek… mindegy, ígéretet kaptak arra, hogy lesz valami megoldás, majd színmintával kimennek a munkatársak…kíváncsi leszek), és pont vissza is értek, mire a kupászok felkeltek.
Este meg színházba mentem a Katával, megnéztük a Rómeó és Júliát, első sor, csudajó volt… sose rosszabb hétvégét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése